Mielőtt jobban belemerülnék a dolgokba előre leszögezném, nem vagyok egy tudós fő aki a társadalom vagy a lélek tudományában mesteri szintű ismeretekkel rendelkezik, csupán egy hétköznapi kalandozó aki már látott ezt-azt és levonta a következtetéseit. Szeretném megkérni a bennfenteseket, ha valamilyen pontatlanságot vagy nem valósághű információt vélnek felfedezni azt személyesen nekem mondják, nem fogok megsértődni.
Szóval… Az elmúlt időszakban sok kalandozót megismertem, sokakkal érdekes beszélgetést folytattam, több, a külvilág számára ismeretlen tudáshoz fértem hozzá és osztottam meg a nagyközönséggel. Ami feltűnt az az, hogy van egy szűk kalandozói csoport, aminek tagjai csak látszatra különböznek a többiektől. Személy szerint engem mindig is érdekelt, piszkálta a fantáziámat: Kik ők valójában? Mi vette rá őket hogy kalandozók legyenek? Mit gondolnak a kalandozó életmódról? Mi járhat a fejükben amikor harcba szállnak? Ne mondja senki hogy nem merült fel benne ezek közül a kérdések közül legalább egy amikor valamelyikükkel találkozott. Vettem a bátorságot és felkerestem őket. Szerencsémre szívesen fogadták érdeklődésemet és időt szántak arra, hogy beszéljünk néhány apró, ám annál fontosabb dologról. Nem említeném őket név szerint, szeretném ha mindenki maga találná ki hogy kikről is van szó, ezért most nevezzük őket úgy, hogy: “A tanítvány”, “A művész”, “A gyógyító”, “A titkok tudója” és “A gyermek”.
1. Miért kezdtél el játszani a játékkal és mi motivál, hogy rendszeresen versenyekre járj?
“A gyermek”
Mindig is szerettem a fantasy játékokat és édesapámat láttam játszani ezzel. Megtetszett a játék ezért megkértem, hogy tanítson meg engem is. A versenyek jók, jó a társaság és lehet nyerni új lapokat amikkel új paklikat tudok építeni.
“A tanítvány”
Alapjáraton is fiús környezetben nőttem fel, tekintve hogy négy bátyám van. Ők idősebbek nálam és nekik mindig volt közös témájuk amibe én nem feltétlenül tudtam beleszólni. Igaz csak egyikük játszik a kártyával és Ő volt az aki az első versenyre elvitt, de ezzel közelebb vagyok mindanyiukhoz. Motiválni főként a közösség motivál, nem állnak hozzám másképpen és szerintem egy nagyon jó tarsaságnak a tagja lettem amit nehéz elengedni.
“A gyógyító”
A párom kezdett el először kártyázni és nekem is megtetszett. Egyébként is szeretem a fantasy könyveket és filmeket, ezért a játék hangulata bejött. Amikor először megpróbáltam játszani nem nagyon ment, ez kicsit el is tántorított, de összeszedtem magam és utána hamar belejöttem. Versenyre a hangulat és persze a sikerélmény miatt járok. Párom is nagy motiváló tényező, ezt az időt is együtt tudjuk tölteni.
“A művész”
A párommal kezdtem játszani, ő tanított meg mindenre. Nagyon megtetszett Ynev fantasy világa, a grafikák, a háttér teljesen magával ragadott. Szórakoztató időtöltésnek tartom hogy együtt részt veszünk ezeken a versenyeken.
“A titkok tudója”
Régebben sok MAGUS könyvet olvastam és szerepjátékozam is, de a tavalyi Társasjátékok ünnepéig nem tudtam a MAGUS kártya létezéséről. Eleve nagyon szeretek társasjátékozni és tetszett, hogy egy stratégiai játék közben is belefeledkezhetek Ynev világába. A mai napig imádom, ahogyan egy-egy dekk mechanikája képes közvetíteni annak hátterét.
Vidékiként versenyen van a legtöbb lehetőségem játszani és fejlődni. Túl azon, hogy hangulatos, ez a borzasztóan komplex stratégiai játék hozzájárul a szellemi frissesség megőrzéséhez, valamint a készségfejlesztéshez is. Nekem ez az egyik fő motivációm. A másik, hogy versenyzés során rengeteget lehet tanulni az emberi viselkedésről. „Többet megtudsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” – monta Platón, amit annyival még kiegészítenék, hogy nem csak másokról, magunkról is. Pl. bármennyire is furcsán hangzik, meg kell tanuljam kezelni a győzelmet.
2. Mi járt a fejedben, hogy érezted magad amikor először megjelentél egy kártyás rendezvényen? Hogyan reagált a többi játékos?
“A gyermek”
Kicsit féltem, de nagyon jó élmény volt az első veresenyem. Ha valamit nem tudtam a többiek segítettek, nagyon barátságosak voltak velem.
“A tanítvány”
Nem igazán tudtam, hogy ezzel a játékkal csak férfiak játszanak. Az első versenyen előtt nem igazán tudtam sok dolgot a közösségről, bátyámmal csak otthon játszottam és Ő is csak annyit mondott, hogy egy közös jó ismerősünk is játszik. Végül kiderült, hogy azért ismerem az ottani társaság nagy részét, hiszen volt évfolyamtársaim is voltak ott és az első versenyemen volt még két másik lány is. Akit nem igazán ismertem az Roland volt, aki örült nekem és teljesen közvetlenül viselkedett, mintha régi ismerősök lennénk. Miután lejátszottuk a meccsünket segített hogy mit hibáztam, ami jól jött, hiszen sok jó tanáccsal látott el.
“A gyógyító”
Először furcsa volt a sok férfi, de az első versenyemen sokan voltak rajtam kívül kezdők és nem voltam egyedül mint nő, így ezen gyorsan átlendültem. A többi játékos szerintem egy ugyanolyan kezdő kártyást látott bennem, mint a többiekben, talán örültek hogy kicsit színesedik még egy nővel a játékos paletta.
“A művész”
Amikor először megjelentem egy versenyen csak a végére értem oda és csak párom kísérője voltam, még nem játszottam. Én voltam az egyedüli nő a 10 minutes-ben aznap délután.
Igazán kedvesen fogadtak, akikkel akkor találkoztam először, pl Aquir-t is akkor ismertem meg
Úgy éreztem örülnek nekem, és mindenki rendkívül lovagiasan viselkedett. Bár először azt gondoltam ez az a hely, ahová hagyni kell a kedves férfiainkat egyedül, barátnő nélkül menni. Párom szerette volna később hogy tartsak vele, és a mai napig azt mondja, jobban szereti, amikor ott tudok lenni vele.
“A titkok tudója”
Nekem a 2018-as évzáró volt az első versenyem. Mint nő… ez fel sem merült bennem. Inkább arról tudok beszélni, hogy mint kezdő, tapasztalatlan játékos. Nem tudtam mire számítsak, eléggé izgultam, a lapok többségét nem is ismertem. Szerencsére kaptam segítséget a felkészülésben, és több jó hangulatú meccset is játszottam. Nem tapasztaltam semmilyen kirívó reakciót, nem is feltételeztem, hogy ennek figyelmet kéne szentelnem. Csak annak kapcsán kérdezgettek, hogy új játékos vagyok-e. Persze később szembejött már az a kérdés, hogy a párom miatt játszom-e (nem).
3. Mit gondolsz, ér valamilyen megkülönböztetés amikor leülsz játszani?
“A gyermek”
Azt vettem észre hogy általában türelmesebbek velem, de ez valószínűleg a korom miatt van inkább.
“A tanítvány”
Szerintem nem igazán ér megkülönböztetés, persze az első nagyobb létszámú versenyemen kicsit frászt kaptam, mert akkor már egyedüli lány voltam és sokakat nem ismertem. Rögtön a második meccsen összesorsoltak Szépfiúval, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda 
Ő viszont gyorsan rájött hogy kivel is játszik. Sok jó tanáccsal látott el és közvetlen volt, ami amúgy szerintem a legtöbb kártyásra igaz. A megkülönböztetés legfeljebb a köszönési formában szokott lenni, mert van akivel kezet fogok, van akivel öklözöm és van aki puszival köszön, de amúgy nem érzek semmilyen megkülönböztetést. Szerintem amikor leülünk játszani nem tartanak gyengébb ellenfélnek csak azért, mert nő vagyok maximum a versenyeredményeim miatt. A “hagyja magát az ellenfél” egyáltalán nem jellemző, legalábbis remélem
“A gyógyító”
Én nem érzek semmilyen megkülönböztetést, ugyanolyan ellenfélnek tekint mindenki, mintha férfi lennék.
“A művész”
Nem hinném, hogy legyőzni hagynák magukat a férfi játékosok, csak mert nő vagyok. Ellenben rengeteget tanulok tőlük, amikor az éles meccsek után nagyon sokan felajánlják, játsszunk barátilag is. Sok ismeretlen, vagy számomra csak kevéssé ismert emberrel kerülök kapcsolatba ezeken az eseményeken. Azt hiszem ahogyan más közegekben, úgy itt is megvan az a természetes jelenség, hogy nőkkel másképpen kommunikálnak a férfiak mint egymással (kedvesebben, figyelmesebben, előzékenyen viselkednek), így velem sincsen ez másképp.
“A titkok tudója”
Néha tapasztalok előzékenységet a másik fél részéről, de ez minden. Egy-egy meccs hangulatára sokkal inkább hatása van a felek személyiségének, régi ismeretségeknek, közös sztoriknak, illetve az egymással szemben tanúsított korrektségnek. A fordulók közben bizonyos esetekben elhangzó, humorosnak szánt odaszólásoknak szerencsére a meccsek alatt nyoma sincs. Remélem, hogy a közkedvelt “elvert egy lány” szófordulaton is túltette magát a többség, még ha ez nem is bántó szándékkal hangzott el. Akinek egy vereség kapcsán valóban ez jut eszébe, azt gondolom, hogy azzal nem nekem van tennivalóm – bár szerintem nincs ilyen.
4. Volt már rá példa hogy valaki szóvá tette, nem kellene ilyesmivel foglalkoznod?
“A gyermek”
Soha nem volt még olyan, hogy mondtak volna bármit arról, hogy nem kellene nőként játszanom ezzel. Egyszer egy fiú osztálytársam látta, hogy mutatom az egyik barátnőmnek ezt a játékot és őt is elkezdte érdekelni, de sajnos egyikük sem tud játszani, mert nincs rá idejük.
“A tanítvány”
lyenre egyetlen egyszer sem volt példa, hogy kártyás megkérdőjelezte azt, hogy ott-e a helyem. A barátaim között volt aki nem igazán értette, hogy-hogy nem feszengek, amire általában az a válaszom, hogy “nincs okom rá, jöjjön el egy versenyre és meglátja”, de erre még sajnos nem igazán került sor.
“A gyógyító”
Eddig még nem, én úgy láttam a legtöbben örülnek a jelenlétemnek.
“A művész”
Ilyenben még szerencsére nem volt részem
“A titkok tudója”
Mivel ez egy szűk közösség, nem hiszem, hogy – az esetleges személyes konfliktusokat leszámítva – bárki bárkinek is mondana ilyet, nemtől függetlenül. Nyilván azon csoportok képviselői, akik kisebb számban képviseltetik magukat (általános iskolás korosztály, nők, stb.) eleve nagyobb figyelmet kapnak, mert nem ezt szoktuk meg. Szerintem jó tendencia, hogy színesedik a közösség, remélem, ez többeknek inspiráló, semmint zavaró.
5. Hogy érzed, mennyire sikerült beilleszkedned a kártyás társadalomba?
“A gyermek”
Szerintem jól beilleszkedtem. Alapból kicsit félénk vagyok és nehezen illeszkedek be, de szerintem nagyon jó a társaság.
“A tanítvány”
Szerintem elég jól beilleszkedtem, főleg a környékbelieket ismerem, de azért sokakkal köszönő viszonyban vagyok és vannak páran akikkel a távolság ellenére valamennyire tartjuk a kapcsolatot.
“A gyógyító”
Szerintem elég jól sikerült.
“A művész”
Úgy érzem a többiek szívélyesen állnak hozzám, jól érzem magam a versenyeken. Játékosként még sokat szeretnék fejlődni.
“A titkok tudója”
Én úgy élem meg, hogy jól, szeretem ezt a közösséget, sok jó ismeretségre tettem szert az elmúlt időszakban. Most már úgy járok versenyre, hogy otthon érzem magam, mindig van kivel beszélgetni, sőt, néhányótokkal a kártyán kívül is sikerült közös programot szervezni.
Nem tudom ki hogy van vele, de elhangzott néhány olyan dolog ami számomra új és meglepő információ. Vajon kik mondhatták ezeket?
Lányok, mindannyiótoknak köszönöm a válaszokat!
Apostol