-Sikerülhet? -kérdezte a szakállas
-Rossz elfet kérdezel emberfajzat. – az elfet meglepte a kérdés, nem számított rá, hogy mindenféle haditervek miatt akart vele találkozni a harcos.
-Tapasztalatod sok-sok emberöltőnyire nyúlik. És jobban ismered az emberek világát, mint ahogy azt mutatod.
-Csak a szerencse segíthet utadon. A terved merész, de veszélyes és könnyen visszájára fordulhat. – válaszolt végül az embervadász.
-Mit tudsz az erm roncas klánról? -faggatózott tovább a mellvértet viselő harcos.
-Értik a dolgukat, de csak addig szolgálnak, amíg jobb ajánlatot nem kapnak.
A Vadkan töprengett. Lassan összeállt a kép és a kis csapat, amellyel belevág. A Shi-Shiquan szavai kicsit elbizonytalanították, de csak azt mondta, amit szíve mélyén maga is tudott. A kockázat vonzotta, a harc heve, a gyilkolás mámorító íze. Az elf, az embervadászok és a titkos sereg. Működni fog. A hétarcú akaratából. Rengeteg szövetséges támogatja, tevőlegesen és a távolból is. A Tanács, a nagyok, a céhmesterek, no meg Alyr hálózata. Már csak egy dolog hiányzik és tudja kihez kell mennie, még ha nem is akar az erődítményébe menni, nagyon nem, hisz mindig csak hajszálon múlik az élete.
Lován poroszkálva fogalmazódott meg a gondolata: a két apród nem jöhet. Majd vigyáznak a macskára a birtokon…