Vérgyűjtés

Több rossz hírem is van.

1. A cím puszta clickbait volt, vérgyűjtésről nem lesz szó.
2. Ma nem építünk paklit.
3. A lapok árazásáról fogok beszélni, úgy, hogy nem árazok be semmit.
4. Legközelebb nem tudom, mi lesz.
5. Ez a cikk könnyen folytatásossá fajulhat.

Ha még itt maradtál – vannak jó híreim is.

1. Ez egy gyűjtögetős kártyajáték, inged-gatyád rámehet, ha nekivadulsz.
2. Senki, ismétlem senki nem gondolta volna 3 évvel ezelőtt, hogy valhalla-érás “régi vackok” forintban kifejezhető értékben fognak pörögni a licites csatornákon, felületeken- és mellette privátban, sőt még odébb. Voltak, akik örültek volna a dolgok ilyetén csavarodásának, de hinni nem hitt benne senki komolyabban.
3. Ez a tendencia fokozódni fog, a játékosok számának növekedésével, az all-in formátum folyamatos patkolása, és a rohadt járvány kifulladása által.
4. Tőzsdézni is fogunk, ha nem is bitcoin hedgefundot indítunk, bár akár lehetne is perpill…

Harminc ezüstpénz?

Pár hete felbukkant egy kérdés a face-csoportban, “Mennyit ér Aurri?” Ha még nem találkoztál a témával, szaladj el a társalgóba, olvasd el a szakirodalmat és utána várlak. Azóta berobbantotta az MK-tőzsdét a kék aurri, sőt a kék sors keze, és ki tudja, még mik születnek (újjá). Van, ahol a válságot a pénz nyomtatásával kezelik, lehet, nekünk meg a kártyát kéne…

Senki, még a kérdező sem gyanította, hogy a licitszabályzatot is megingató effektje lesz a kérdésének. Az effekt volumene persze sejthető volt, hiszen ez pénztárcát érintő kérdés. A játékosokat több módon szokták kategorizálni, timidzsoniszpájk, noobrookietoppro, és van a hobbijátékos / versenyjátékos / gyűjtő triász. A központozásból lehet sejteni, hogy ez utóbbit fogom jobban kibontani. Ez utóbbi felosztás a leginkább pénztárca-centrikus. Miért is?

A hobbijátékosok többsége úgy kezdi, hogy valaki a környezetében megfertőződik. Közösen szerepjátszanak, de Béla kártyázik is. VAGY: közösen fociznak, de Béla kártyázik is. VAGY: közösen dolgoznak, de Béla kártyázik is. VAGY Béla a főnök… (ha somolyogsz, szólok, hogy ezekre név szerinti példákat tudok mondani az MK 2021-es aktualitásából – Nebazz. – Debazz. (És ez lentebb is így lesz)

Chewbacca születése

A hobbijátékos találkozhat önállóan is a kártyával, rendezvényen, más termékben, neten, stb. Nem akarom ezeket mind kivesézni, a kérdés, hogy a hobbijátékost a kezdőinger hogyan, és milyen mélységben érinti. Ha Béla a főnök, akkor is válthat munkát emiatt, vagyszokszvagyszöksz, nocomment… Nade. Pénz, pénz, pénz. Eleinte Béla fizet, mert ő fizeti a sört, ő kapja a promó kártyát a nevezésért, neki kell a mitik, ő utal tizedékén (vagy korábban), tudjátok úgy is. Hobbijátékosunk egyszer eljuthat oda, hogy Bélát kiterítve akarja látni a saját asztalán, és úgy érzi, könnyebben menne a kivéreztetés, ha olyan paklival ülnének le játszani, amit Béla előzetesen nem látott. Hobbijátékosunk tehát vásárol. Ezzel át is lépett a versenyjátékos kategóriába, hiszen le akar győzni valakit, akivel korábban “csak közösen ütötték el az időt”. Igen. Leszögezném, hogy innentől versenyjátékos, nem onnantól, hogy leül a ranglista top10 ellen, és győz. Hanem már onnatól, hogy akar győzni, és ezért invesztál.  De ugye, ahogy a kerti paradicsom, a versenyjátékos is kiszáradhat, fásulttá válhat, sok okból. Béla nem adja magát, Béla amúgy komolyabb kaliber, vagy hősünk nem lángész, vagy csak nem mázlista. Vagy csak a deck, amit kinéz, egyszerűen nem jó Béla kedvenc paklija ellen. Vagy Béla nem szeret elvert ló lenni, ő is bekeményít, esetleg túlságosan is. Bezár a bolt / klub / tekepálya, ahol szoktak játszani, fia/lánya születik, vagy jön egy nyomi kis járvány/meteorvihar. Tehát ezer oka lehet annak, hogy hobbistából lett versenyzőnk beszünteti az invesztálást. Ekkor ott marad egy fotelben, egy marék / doboz / mappa / láda kártyával – korábbi aktivitásától függően. Tele van neki szegénynek nem csak a mappája, hanem a cipője, sőt, vesetájon, vagy picivel lentebb is tudna könnyíteni magán, de ő azt mondja, ez, ez a f%/tos kártya, ez kész, elégetem, széttépem, vharrrrrr… (megszületett Chewbacca), innentől válik a mappa sorsa érdekessé témánk tekintetében. Hősünk dönthet úgy, hogy a feszültséglevezető dezintegrálás helyett pénzzé teszi imádata exét. Valamicske fogalma van róla, hogy ő mennyit költött rá, de inkább nincs. Kb. sejti, mik az értékesebb lapok közte, de azért ő még nem nepper, finoman szólva. Mit tehet Chewbacca? Hasra ütésre beárazza, “ennyit költöttem rá csak az elmúlt 2 hónapban, ha azt visszakapom, már nem is olyan rossz nekem, vigye akárki cakk-pakk”.

Lehet, hogy kiválogatja, mik a spoilerek belőle, és azt mondja, eladom ezt a 20 lapot, ezek érnek valamit, a többi hurka, nem kell úgyse senkinek.

Lehet, hogy megkérdez valakit, mert ő nem az a Mr. Biznisz alkat, netán rá is testálja. A variációk itt is vannak még számosan, de az élet az pont ilyen, hogy nem lehet azt mondani, hogy ötféle húsétel van, mert sokkal többféle van. Jó. Tehát, Chewbacca mappája tartalma megy a piacra. A felsorolt forgatókönyvek alapján, ugye az egyes lapok eltérő árakon tudnak odakerülni, és nemkülönben függ attól, hogy hősünk korábban mennyi ideig és milyen volumenben invesztált. Ezek fényében fog árat kérni és kapni rá, laponként, vagy egyben.

A tárlat megtekintése nagykorú felügyelete mellett lehetséges…

És itt jön a képbe a gyűjtő. A gyűjtő nem akarja abbahagyni, neki pont nem születik fia, elkerüli a meteorzápor, nem ragoznám, ő még lát ebben fantáziát. Kell neki pár kártya, a következő deckhez, vagy a sor kitöltéséhez, vagy épp talált egy embrionális ciklisban levő új Chewbaccát, akit ki akar bontakoztatni lárvaállapotából ordító fenevaddá, whatever. Tehát épp invesztál. Pillanatnyi anyagi helyzetétől és rövid -, vagy középtávú szándékaitól függően vásárolja meg a lapokat egyenként, vagy egyben. Hozzáértésétől függően (tehát a gyűjtő sem mind feketeöves fakócápa a vérvadonból, a kategória csak azt jelzi, hogy van már neki 2-3 paklinál többre való kártyája és még akar hozzá) veszi meg a lapokat a meghirdetett áron, vagy privátban olcsóbban, és aztán levillámolja botrányos áron (mostugyenemlepődtetekmegannyira).

Tudom, olyan unalmas, hogy nincs rá szó, csak több szóból álló kifejezés, de ezek a szituációk generálják a lapok árát a másodlagos piacon. Tehát nem kizárólag az számít, hogy melyik deckbe jó, hanem az is számít, hogy van-e, akinek épp kell a papír. Ugye ez a jó üzletpolitika (egyik) következménye, hogy nem csak papír van, hanem megtalálja hozzá a nyájas kiadó a kedélyes pénztárcákat. Régen is mondták, hogy ha beszűkül a second-hand, az a kiadó hibája, akkor is, ha ő ott nincs jelen, sőt nem is ő működteti. Volt régen vita erről, hogy az új játékos beszervezése a kiadó dolga / a játékosoké. Ezen a ponton érezhető, hogy hát elsősorban nem a játékos vadászik a félig nyitott önmagán elöl-hátul könnyíteni készülő pénztárcára, hanem a kiadó, aki ebből (is) óhajt (jól) élni. Ehhez képest a játékosnak van XY munkája, ő abból él, és a jövedelme egy általa erre szánt részét erre a játékra fordítja. (És nyitott pénztárcákra inkább a máshol vadászik, mert ott több van. De téma, téma, mert így is G* hosszú lesz.)

A gyűjtőt is ragozhatnám, de nem teszem. A gyűjtő onnantól válik gyűjtővé, hogy a lapok beszerzését nem a versenykényszer miatt végzi, hanem önszorgalomból. Persze vele is történhet bármi, kiadhatnak egy boostert, ahol nincs elég lime-magenta hajú sucubbus a grafikákon, és azt mondja, nekem elég, én páncélos heringet nem rakok a mappámba. Tehát, ő is bármikor dönthet úgy, hogy prominens vásárlóból second-hand piaci árufeltöltővé avanzsál. Chewbacca, és a jelen gyűjtő egész más áron fogja feltenni a lapjait.

Tőzsdekamera

Van ugye néhány kártya, aminek a pillanatnyi értékét a szegmentális meta meghatározza. Amikor kikerül a meta csúcsáról egy lap, az ára elkezd hanyatlani. Amikor bekerül a meta csúcsára a lap, akkor emelkedik. Majd mikor lesz valaki, aki heti grafikont készít aQus Quar áráról, és megmutatja benne, melyik doji gyertyánál mikor fordult meg az ára 2800-as minimumról, behúzza az ártáblázatba a 200 napos mozgóátlagot, hogy az alá csak nem esik be az ára, akkor tudhatjuk, hogy a játékunk szintet lépett. Addig pedig annyit tudunk, hogy ez egy értékes lap, jó pár kiegészítő óta tartja az elég magas árát. Vannak hosszabb pályafutású lapok, amik akkor is 1000 forint felett maradnak, amikor már évek óta nem lehet versenyre menni velük. Ilyen ugye a kezdéskor citált Aurri, ha újra lehet vele versenyezni, nagyon sok paklinak odaver, ha nem készülsz rá, a vazelint se lesz időd felkenni a protectorra, széjjelq*rja a deckedet, mint a tüzelő elefántbika, már akkor megnyerte a második fordulót, mikor te még a nevezésre vársz a sor közepén. Az aranykeretes Aurri ezt épp ugyanolyan prímán teszi meg, mint a versenybélyegzős. Tehát az ő árát nem a szegmentális meta támogatja, hanem másvalami. Éspedig, kérem – a kiadó – aki egyszer, még (előző) életében úgy döntött, hogy ebből a kártyából ne legyen túl sok. Jutalmazni szeretett volna, nem büntetni. Sőt, hogy mikor jutalmazott és hogy mikor büntetett, vajon a versenybélyegzős, vagy az aranykeretes verzió megjelenésekor, azt illetően is megoszlanak a véleményeink. Novák Csanád, vagy Massár Mátyás telibe k@#sizza, hogy melyik Aurri épp mennyiért cserél, vagy nem cserél gazdát, és a jelen kiadó épp így fog tenni 25 év múlva aKimérák hagyatéka utolsó piacra kerülő példányait illetően. Azért teszi(k), mert ő(k) addigra már rég megkaptá(k) azt a mennyiségű kedélyes pénztárcatartalmat, amire ez ügyben számított(ak), noha mindkét lapot ingyen adtá(k) oda az arra érdemeseknek. Tehát – úgy kapott pénzt érte, hogy ingyen adta – és még befolyásolta is az árát nemkülönben, nem is kicsit. Befolyásolta az aranykeretes kiadásával a másik verzió árát? Igen, hogyne, (megemelte, gyk). Befolyásolta a fehérkeretes Hella Riquill a fekete kerettel megjelent druszája árát? Rövid távon talán igen, 20 év távlatából azt mondhatjuk, hogy a fehérkeretes a ritkább (lám, Warren Buffet sem tud mindent előre, csak sokat látott már).

Kigombolja

Kinek van ma mindkét féle Hella Riquillje? Ja. Ők mindig elenyésző számban lesznek a közösség méretéhez képest, így nem is igen tudják akaratukat és árképzési fantazmagóriáikat rákényszeríteni a többségre. Ezért nem árulta senki három éve a valhallás ultrákat, mert nem volt eszköze a pénztárcák megnyitására. Eszköze a kiadónak volt, aki azt mondta, mégis lehet ezekkel újra játszani. Eltelt azóta egy szűk év, és a közösség gyűjtői kvadránsa firtatja, hogy öccáz, vagy húszezer. Tehát rákényszeríteni nem tudják, de azért vannak eszközeik, amik másnak nincsenek, főként azért, mert ők korábban egy középkategóriás autó árát halmozták fel a mappáikban, bármikor belepumpálják még két tank benzin, vagy egy téli gumi szett árát… Tehát, mikor Chewbacca belép minatűr tőzsdénkre megunt papírjaival, nemcsak a spoilerre ácsingózó thanatosaurusok leselkednek, hanem mások is, ők a “piac aquirjai”, akik személyesen nem, vagy ritkán jelennek meg rajta, a pénztárcájuk azonban nem zárult be teljesen az elmúlt évtizedek során. Gyakran vesznek meg olyan gyűjteményeket, mappákat, amikről te nem is tudtál. Miért? Azért, mert körülötte korábban is virágzott az elsődleges kártyakultúra, és ennek azóta visszavonult tagjai, mikor hosszas kihagyás után szembesülnek elhanyagolt mappáikkal, vagy a játék létezésével, legeslegelőször őhozzá fordulnak privátban, bölcs tanácsért, mert róla tudják, hogy anno ő volt az ütőér, hátha…

Persze, ha híre kél, hogy két faluval délebbre lehet megint játszani – egy ideig ugyan még csak nemhivatalosan – az oldschool deckekkel, ahol nem jönnek szembe a new school mitikultraspoilerek, előfordulhat, hogy páran kedvet kapnak, leporolni a mappát. Porolás közben persze csattan a homlok, hogy ja, ezt kölcsönadtam Jimmnek kilencvenháromban, és a faterja eltüzelte, szóval kell másik. Sokféle szociális és pszichikai mutató tudja csak leképezni, hogy ő végül ezt kölcsönkéri, vagy megvásárolja – fentebb ezen mutatók egy részét érintettem, de még hosszasan sorolhatnám, de az biztos, hogy mindkét esetben a fenti ütőér, aki közelebb gubbaszt az od forrásaihoz, legalább egy felszínes kérdezősködés szintjén érintetté válik a témában. Ha ezt a folyamatot végigvesszük a fejünkben, láthatjuk, mennyi ponton és mennyi ember helyett nyílik módja egy gyűjtőnek árat képezni úgy, hogy nem kell véleményét a konkurenciával ütköztetnie – és hidd el Chewbacca mindig elhiszi, amit Solo mond neki az árképzésről, hiszen Solo híres csempész is amúgy… Félreértés ne essék, ehhez Solonak nem kell még árnyalatnyi szinten sem pénzéhesnek lennie, de aktivitása miatt a befolyása alig megkerülhető és nyomon követhető. Ha emellett amúgy olyan szituációban éri az élet, hogy pénzre van szüksége, ő adott mennyiségű kártyából valószínűleg hamarabb jut hozzá a neki kellő összeghez, mint egy átlagos versenyjátékos, aki amúgy a lapok metában játszott szerepével, hozzávetőleges árával képben van, a szabályokat foghegyről veti, izzasztja a bírókat és a top10-et, stb.

Eddig ugye elvi kérdés volt, mennyi egy Aurri, mert komolyabban venni senki sem akarta (a komolyan venni-t több síkon is értem…), tuggyuk, kékkeret öccá, arany ezer, fekete húsz. Csak ugye mikor ugrik már elő a nyiladékba az első pénztárca… És tény, hogy a gyűjtő több pénztárcát lát a tőzsdekameráján, mint a versenyjátékos.

Persze, ha egy szépemlékű arc hetente írogat pakliötleteket, az is felveri az árakat – egyesek köszönik szépen csendesen, mások az olcsóságot propagálják – “az élet küszködés“, mondja TNG elhíresült szállóigéjében, hiszen ez a publik oldal, ha ide már ezekről írogatnak, az már majdnem olyan, mintha Elon Musk azt mondaná, bitcoinra nem ad Teslát, de MK mitikre akár hitelbe is… Tehát, képződik az ár, felkerül a tőzsdére 30 fehérkeretes gyakori 5K-ért, és a cápa fogsora összecsukódik. Mivan? Igenbizony, tessék csak utánanézni…

Zetika

Zetika, ő az utolsó, aki jól jár, drágán is vesz és olcsón ad el, de halála után hírességgé válik – ellentétben azzal, aki fordítva csinálja. Mégis, az ő szempontjait és módszereit is mérlegelni kell, nem azért, mert meg akarjuk a sajátunkból támogatni az ő havi büdzséjét, hanem azért, hogy hosszabb távon, illetve rendszeresebben érkezzen meg az áhított szütyőcske a nyiladékra. Azért, mert ha ezt nem tesszük meg, szép lassan torzul a piac, és oda jutunk, hogy a leharapott sarkú Syvan ugyannannyiért cserélhet gazdát, mint A rettenet prófétája. Nem egy lépésben történik ez, de ha Zetika kiszáll, előbb utóbb egészen biztosan. Külön cikket is írhatnék arról, hogy milyen jelenségek torzították a máguskártya egyes éráiban a piacot, esélyes, hogy meg is teszem.

Nem fog tudni persze a cápa szájából semmilyen árlista, semmilyen cikk, tanulmány, vagy exeltábla kihúzni tudni egy úszni és olvasni nem tudó kezdő szörföst, de azokat, akik úszni félig, olvasni teljesen megtanultak, már megmenti, és sikeres operáció esetén mindössze lábfej-amputációval és elharapott szörfdeszkával távozhatnak (a tőzsdén is úgy lehet egy kisebb vagyonhoz jutni, hogy odamész egy nagyobbal, pedig minden komoly piacot ezrével elemeznek olyanok, akiknek ezért komoly pénz üti a számláját minden hónapban, mégsem tartják be intelmeiket).

Hasonlít ez kicsit a versenyek szabályvitáihoz. Aki jobban tudja a szabályt, kérdéses helyzetben győzni fog. Vannak bírók, akik a szabályokat alkotják és betartatják, illetve magyarázzák és értelmezik, van GYIK-csoport, ahol a kérdés és a válasz fehéren-feketén ott van, de alkalmazni csak az tudja, aki elolvassa és tárolja ezeket a hallószervei közötti kocsonyás térgörbületben. Hasonlóan ehhez, ha a kereskedelem csoportban aktívkodik valaki, ott is segítik őt a kereskedelem szabályai, és még sokan mások – akár hiszitek, akár nem, a játék vitás kérdéseihez hasonlóan ezek a szabályok is az adásvételek során, illetve velük párhuzamosan születnek és alakulnak – addig, amíg senki nem tette külső síkra a második Amt-Nart, addig senki nem gondolkodott el azon, hogy ezek milyen gebaszt okozhatnak. De jött egy bíró, mondott valamit, és a meccs végződött valahogyan. Aztán egy másik meccs, másik bíróval. A bírók ezt megbeszélték, és hoztak egy döntést. Ugyanígy, ha bedobsz egy pénztárcát a cápa szájába, senki oda érte nem nyúl, vissza nem kunyerálja. De lehet jelezni, hogy az állatok etetése papíráruval tilos, nemcsak a mókusé, hanem a cápáé is. Zetika utólag okos, de előre bölcsebb és jobb indulatú valamennyiünknél. Fenntarthatóbbá teszi a nyiladékot – tíz éve, ha azt mondta valaki, hogy fenntarthatóság, arcon röhögte bárki, bármilyen kontextusban, ma ez egy komoly jelszó, nem igényel már magyarázatot, akinek nem tetszik, az sem hangosan jelzi.

Ahogy fentebb jeleztem, még távolról sem merítettem ki ezt a kérdéskört, de mára ennyi elég lesz.

MDani