Ébredés

Csaták zaja, pergő dobszó, ezreknek léptei.

Zavaros képekként peregnek éveknek ezrei.

Korszakok múltak tova otthonom Cranta bukása óta, de Satralis hírei mégis eljutottak kolostor börtönömbe. A születés mindig kínnal jár, csak a létezés öröm. A legújabb híreket egy kedves szerecsen barátom hozta magával, s hiába a győzködés, vele tartottam hosszú útján. Hadd mesélem el neked kedves Lázadó, mit mesélt útitársam, s hadd mondom el, mit láttam eddig az új világból:

Karl’Omar Leric nemrég ébredt többezeréves álmából. Az erős dzsad férfi remek prédának bizonyult a kolostor őrzőjének, annak emlékei nyitott könyvként álltak Leric előtt, csupán beléjük kellett olvasnia. Megdöbbentő dolgokat látott. Számára is csak legendákból ismerős Földerdő harcosai csapnak össze az Ibara homokjába űzött Ősi néppel, akik a délvidéki emberek birodalma ellen indították hadjáratukat. Hosszú, véres csatákat vívtak, míg végül a Kékarcú seregeit elpusztította Az Egy Satralison maradt szilánkja. Elfeledett és új hatalmak léptek közbe, felborítva ezzel az amúgy is kényes egyensúlyt, de a változás mindig pozitív hatással volt.

Ez a közelmúlt, egy friss emlék. Sajátjai csak nehezen térnek vissza, de a gondolat már körvonalazódott:

Ha délen ilyen változások történtek az évezredek alatt, mi lehet most északon a birodalommal? Útra kélt hát kíváncsiságtól hajtva, immár új testében, nyitott szemmel és elmével, minél több új befogadására készen.

(Karl’Omar Leric, P.sz. 3692)

 

 

Nem túl kedvesnek tűnő hegyesfülű szerecsen (ne haragudj hogy így szólítalak), nekem kicsit furcsa vagy, valószínűleg a tegnap esti végtelennek tűnő tivornya hatása alatt állok még mindig. Örülök a találkozásunknak, legalább útitársként együtt mehetünk tovább északra, persze csak ha van kedved. Ne kéresd már magad, jó lesz mindenkinek! Közben elmesélem neked mi valósult meg abból a jóslatból, amit néhány hónappal ezelőtt egy délvidéki sámán mondott. Valószínűleg lesznek benne ismerős dolgok és olyanok is, amikről eddig még nem hallottál. Ne szégyenlősködj, nagyon szívesen megmutatom neked az új világot, tarts velem bátran, nem harapok! Másszunk fel erre a kilátóra, innen egész északföldét belátjuk, mesélek róla pár dolgot!

Az a hegység, ott, közel hozzánk Ediomad. Na, oda soha ne menj. Nagyjából ugyanaz mint délen a Sötét birodalom, csak ezt nem körülveszi egy hegység, hanem alatta fekszik. Óóó, hogy rájuk emlékszel? Barátom, elárulom, az idők folyamán semmit sem változtak. Ugyan az a sötétség és mérhetetlen gonoszság jellemző rájuk mint a te idődben.

Nézd csak, azon a részen van Abaszisz. Abban a hegységben bányásszák az abbitot, kiváló minőségű fém. Ezt is ismered? Rendben van, akkor az ilyesmikbe nem mennék bele, ha valamit nem tudsz majd szólj. És még te mondod hogy azt sem tudod merre jársz, kezdek elbizonytalanodni ebben. Szóval, a lényeg: ott most mondhatni feketmágusok uralkodnak. Na nem a szó szoros értelmében ők az uralkodók, de akkora befolyásuk van hogy szinte saját kényükre-kedvükre alakítják az országukat, bábuként játszanak a királyukkal. A nyílt háború nagyon messze áll tőlük, alantas módszerekkel bomlasztják az ellenfeleik társadalmát és seregeik vezetőségét. Persze van nekik hadseregük is, ők valódi kemény harcosok de csak a kiváló minőségű abbit-felszerelésük miatt. Az asziszok amúgy szövetségesek Toronnal, az ott van a túlparton.

Oda épeszű ember nem teszi be a lábát. Jó, te nem teljesen ember vagy, de akkor sem tanácsolom hogy odamenj. Jól tudod, az volt a megszállók birodalmának központja, sajnos most is az. Toronban ahogy a vándoroktól hallottam ott még most is maga a káosz uralkodik egy szigorú rendszerben amiben embereket kyrek sanyargatnak. Nem tudom a te idődben hogy volt, de most a háromfejű Tharr-t imádják. Rengeteg papjuk kószál mindenfele, beteg dolgokat művelve. Miután leköhögték az összes utcanévtáblát és piszkos kezükkel belenyúlkáltak mások imatarisznyáiba elkezdik kicicomázni magukat, majd különféle véres szertartásokat csinálnak. Ez csak a vallási része. Jól képzett és felszerelt katonáik vannak, Sápadt légiónak hívják őket, az én meglátásom hogy a sok vértől vannak mindig rosszul és azért sápadtak. Mindenesetre sokan vannak, ha egyszer elindulnak hódító hadjáratukra nem sok jóra számíthatnak az ellenfeleik. Viszont akik a legveszedelmesebbek, azok a Hatalmasok és boszorkányhaduraik. Ők parancsolnak a légióknak, hatalmuk vetekszik a kráni tizenhármakéval. Soha ne kerülj a közelükbe se!

Hogy most Toron hatására, vagy saját vérmérsékletüktől fűtve, vagy a zászló suttogására indulnak meg azt nem tudom, de onnan, azokról a hegyekről indulnak harcba a Kán seregei. Hatalmas csürhe, akik a folklór együttesük előadásával felhergelik magukat, sámánpapjaik áldása után vezérük parancsára útra kélnek, hogy a földbe tiporják az egész Északi-szövetséget. Nem túl barátságosak az óriásokéhoz hasonló termetükkel, goromba tekintetükkel és hatalmas fegyvereikkel. Babonás népek, akik erősen függnek a harctól és a dicsőségtől.

Ha már az Északi-szövetséget említettem, gondolom nem tudod mi az. Abban a hegységben és medencéjében fekszik a központja, az ervek hazája…. Nem, nem kyrek élnek ott. Mondom hogy nem, értsd már meg! Hallgass végig, meg fogod érteni! Igyál egyet közben, az segít odafigyelni!

Tehát ervek. Erigow, Eren, Haonwell, Gianag, mind az erv nép hazája. Békések, de ha háború közeleg nagyon komoly hadsereget képesek felvonultatni. Vezetőik kivétel nélkül stratégiai lángelmék, harcosaik jól felszerelt és jól képzett, bátor katonaemberek. Mindegyik területnek megvannak a sajátosságai a hadviselésben, abban viszont megegyeznek hogy hűségesek és rendíthetetlenek. Szoros kapcsolatban vannak a szövetség első védművével, a Dwyll Unióval. Ők azok akiket először támadnak meg a fekete hadurak, hiszen ők élnek a határvidéken. Állítólag nem is erről a világról származó emberek, hitük is különleges és egyedi, meg úgy az egész életfelfogásuk. Ettől függetlenül kiváló harcosok és kiváló gyógyítók, az igazság igazi bajnokai kerülnek ki közülük.

Az a nagy medence ott Tiadlan, a félig vágott szeműek hazája. Nekem elég furcsa a felfogásuk, mert a harcból is művészetet csinálnak, keresik a testi-lelki harmóniát azzal hogy egész nap meditálnak, papjaik pedig egy sárkányhoz imádkoznak. Valamire mégis viszik ezekkel a dolgokkal, hiszen ők is határosak azzal a sötét birodalommal ami időről időre igyekszik lerohanni őket, de mindig hősiesen helytállnak ugyanúgy, mint az orkok hordái ellen. Egy valakit meg kell említeni közülük: a jelenlegi dorchát. Na ő egy igazi veszett nőszemély. Beszélik, egyszer egyedül indult megostromolni egy toroni erődöt mert senki sem akart vele tartani a katonái közül. Sikerrel járt. Eléggé mesébe illő történet, de hát az egész országuk mesébe illő.

Az egész vidéken, háttérben megbújva uralkodik még egy nagy hatalom: Doran. Igaz hogy csak egy kis városról beszélünk aminek hatalmas tornya van és mágusokat képeznek, de ezek a mágusok keményen munkálkodnak a toroniak ellen. Felderítenek, beépülnek, kémkednek, manipulálnak, mindezt az Északi szövetség javára teszik. A halottidéző tudományuktól próbáljunk meg kicsit eltekinteni. Igen kedves Leric, tudnak zombit csinálni. Rendben van hogy ezt most elmondtad nekem, ígérem senkinek sem fogom elmondani hogy te is tudsz ilyen praktikát, te pedig ígérd meg hogy nem mondod el senki másnak mert megütheted a bokádat. Nem, nem kell belőlük is zombit csinálni, csak tartsd a szád, rendben? Igyál még egyet, addig mesélek tovább, rövidre fogom mert látom nem bírod már sokáig.

Miért is beszélek így ezekről a tájakról és nem azt kezdem el mondani hogy hol mennyi pénz van, mit termesztenek, miként öltözködnek, milyen nevezetességeket láthatsz? Azért mert háború dúl itt, Leric. Az az őrült sámán megjósolta nekem. Vörös és Fekete színű, saját akarattal és elképesztő erővel bíró lobogók alatt immár 14. alkalommal feszítik egymásnak hatalmukat Észak-Yneven. A háttérben az elmondottakon kívül nagyon sok kisebb-nagyobb csoport, szekta, egyesülés vesz részt a hadurak harcában. Ezért jöttem ide, részese kell hogy legyek ezeknek a harcoknak. Szeretnél ha velem tartanál, érzem, itt és most valami új veszi kezdetét!

 

(Néhány elmélkedéssel töltött pillanattal később)

 

Látom beütött a kulacs tartalma, szépen elszenderedtél. Ránk is sötétedett, sokat beszéltem, induljunk a fogadóba!

 

Ahogy megfordultam, egy ismerős arc állt mögöttünk. Az Aquir, személyesen! Tudtam hogy eljön, tudtam hogy figyel, tudtam hogy mire számítsak tőle. Nem szoktuk meg a hosszas és formális üdvözléseket, ezért egyszerűen feltettem neki a kérdést:

Mit üzensz a többieknek, akik szintén a nagy csatákba tartanak?

 

Mennydörgő hangján felelte:

Sok lesz a halott, vér fog folyni, fekete és vörös lobogók terhe alatt hasad meg majd a valóság szövete. Ne te legyél aki névtelenül végzi egy tömegsírban! Készülj fel, hogy senkiből valaki lehess! Élvezettel nézem majd bukásod vagy kiemelkedésed!

 

Nem is kellett több, hogy az éjszakába kiáltsam:

A’frad!