Üdv!
Ebben a cikkben elszórtan rád ront majd egy remek, igazán remek pakli, részese lehetsz a MK Kiválasztottak kártyajáték legendaépítésének, óvatos távolságból megszemlélhetsz egy gyengébb atomtámadást, és az egészet az én névmemóriám fogja összekötni. Hogy mi van? Máris kezdünk!
Ám mielőtt komolyabban belekezdenék (akkor ezek szerint mégsem kezdtünk máris), hogy hány kalandozó, mennyi ütés, melyik bestia kell a dekkbe, kicsit mesélek a hátteréről. Ez a cikk egy pakliötletet (Mit ötlet! Grammra kimérve itt lesz miből mennyi kell!) hivatott bemutatni, de ahhoz hogy eljussak odáig, végig kell vezesselek a kártyajáték majd 25 éves történelmén. Hogy kezelhető mederben tartsam a pánikot, megnyugtatlak kedves olvasó, huszonöt éves ugrásokban fogunk haladni. Ennek két oka van, egyrészt szeretek írni (ez a lényegtelen része volt a túráztatásnak), a másik, hogy szeretnék méltó módon megágyazni neki. A méltó mód ott kezdődik, hogy nagyjából 17 év kihagyás után, és Harsányi Andris nem elhanyagolható unszolására, – no meg rá is értem -, újra „magus kártyázni” akartam, és elmentem a Lobogók Hatalma bontott paklis versenyre. Ezt megelőzően a játék internetes csoportjában kommunikáltam egy kicsit, aminek az volt az áldásos eredménye, hogy mikor megérkeztem a versenyre, néhány őshonos pribék odakísért egy őszes hajú úriemberhez, aki kezembe nyomott három doboz kártyát, mintegy megadva a lökést, hogy ne csak a helyben bontott lapjaimmal éljek át egy egyéjszakás kalandot, hanem garantálja, hogy hosszabb távon köteleződjem el. Ezt az urat Andrejkovics Péternek hívják. Andrejkovics, Andrejkovics.. eskü én már hallottam ezt a nevet valahol (ding ding névmemória máris bevezetve a történetbe, szépen haladunk, bekezdéses listából egy már pipa). És most elképesztő átkötéssel máris megérkezünk a MK legendájához.
Rúna tábor majd …. no igen, bármennyire is közhelyes, bármennyire is könnyű dobálózni vele, de (én is szeretném életemben egyszer leírni) innen már történelem. És áhhh nem tudom megállni … ez a csodálatos játék már a 90-es évek óta létezik. Ha most én lennék Connor MacLeod a Hegylakóból, akkor elkezdeném sorolni egy jó bor mellett, hogy a 97-es év, nagyszerű év volt, és felsorolnék néhány könyvet, zenei albumot, filmet, amelyek ebben az évben dominálták a világot. Bahh! Kit érdekel! Hivatalosan megjelent a Premier kiadás! Majdnem negyed százada itt van velünk, miközben, – ahogy azt Vikidál is megénekelte -, csillagok hullnak, születnek újak. Kártyajátékok vonzottak be tömegeket, lángoltak jelzőfényként, majd váltak kedves emlékké. De nem a MK Kiválasztottak! Ez az eredmény nem csak hazai, de világviszonylatban is elképesztő. Volt igazi hőskorszaka, voltak küzdelmes évek, volt amikor épphogy a víz felett tartotta a fejét, és van a most, amikor mindenki ezt akarja játszani. Van viszont valami, ami állandó. Volt egy játékos, aki a játék megjelenésekor kézen fogta a Kiválasztottakat, és egészen a mai napig atyai odaadással fogja, vezeti ezt a kezet. Kár lenne tagadni, szó szerint felnevelte ezt a játékot. Távol álljon tőlem, hogy bárki érdemeit ne a megfelelő helyen kezeljem, hisz nem véletlen van a játéknak hírességek csarnoka, és nem véletlenül ilyen népszerű manapság ez a játék. Jónéhányan tettek és tesznek érte ebben a pillanatban is (igen, pontosan ebben a pillanatban is, hogy ezt olvasod), hogy ily sokunk szórakozása lehessen most. Viszont amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy talán hárman ha vannak, akik valóban a kezdetek óta töretlenül, kihagyás nélkül játsszák ezt a játékot. Na erre gondolok amikor azt mondom, hogy van az a téma, aminek tényleg méltó módon meg kell ágyazni. Ha egy kicsit merek bátrabban fogalmazni, akkor azt mondom, hogy mint minden elit klubnál, úgy itt is van egy belső kör. Csak ide nem pénzzel, hanem tettekkel vásárlod be magad. Ha mélyebbre szeretnélek vezetni a nyomatékosítás dzsungelébe, és még egy újabb példát mondhatnék, akkor van az parkoló ahol ciki a BMW, illetve hiába csillog szépen az az Oscar-díj, ha a haver melletted az EGOT-klub tagja. Ha esetleg ezt máshogy olvasnád, mint ahogy én írtam, ez a fenti szómenés nem arról szólt, hogy milyen gáz vagy, ha nem játszod 20+ éve a játékot (a játék szeret téged), hanem arról, hogy gondolj bele, mekkora dolog, ha valaki igen. Az én szememben ez hatalmas dolog.
Az, hogy léteznek ilyen emberek, vitán felül a játékról magáról is sok mindent elmond. És valószínűleg a közösségéről is.
Andrejkovics Peti mostanra átadta a stafétát (azt hiszem egyetértünk, hogy értő kezekbe), de meggyőződésem, hogy valahol még mindig kicsit sajátjának tekinti a játékot. Amikor a névmemóriámat próbáltam fényezni, az csupán arról szólt, hogy azért mert nem voltam aktív játékos, attól még követtem a hol ezen, hol azon a honlapon felbukkanó Kiválasztottak sorsát. Praer neve sokszor feltűnt. Alfatesztelőből idővel játékfejlesztő, majd játék megmentő lett. Ha csak egy titkos tekercset olvasol el róla a hírességek csarnokában felelhető fóliánsok közül, akkor az ez legyen: „Nagy részben neki köszönhető, hogy a játék nem adta át magát az örökkévalóságnak.” Nem véletlen, hogy megkártyásítva is találkozhatsz vele.
Azt hiszem nem kell mondanom, csak pislogtam, amikor Praer felhívott, hogy: „Szia van egy pakliötletem, nem írnál róla egy cikket?”. Több mint megtisztelve éreztem magam, azonnal igent mondtam.
A pakli.
Ahhoz, hogy a pakli működését igazán jól megértsük szereztem egy kis szemléltető képsort:
Ebben a szellemben fogunk továbbmenni. Megnukizunk mindenkit. Amikor azt mondod, hogy mindenkit, akkor azt úgy értem, hogy a szomszéd öt asztal alsó hangon járulékos veszteség. Ausztrália nyel egy nagyot.
De miért akarnál ezzel a paklival játszani?
Mert ez a dekk arra is jó, hogy csiszolgasd a kemény dumád. Ki nem tojja le, hogy nyersz vagy vesztesz a paklival, amikor ilyeneket mondhatsz, hogy pokolra küldöm azt a kallert. Ezerhétszáznégyszer. Igen, te is érzed, hogy erre még ráfér a csiszolgatás, még nem elég kemény, és az ellenfél is érzi ezt, ezért azonnal elkezd cikizni, hogy biztos arra gondoltál barátom, hogy sebzel négyet. Erre vártunk, máris jöhet a bekészített riposzt, hogy: nem. Kezdje szokni a gondolatot, hogy komolyan gondoltad. Baráti hovatartozástól függően szigorúan egy szitokszót hozzá tehetsz, kimaxolva a hatásvadászatot. Pici melót rakhatsz a hangsúlyba, de ezen már nem fog múlni.
Egyébként a kemény duma gyakorlásnak egyetlen egy feladata van. Hogy amikor kijön az álomkombó, akkor 40-es pulzussal, Guiness-rekorder nyugalmmal, ős-zenben tudjuk mondani: És most kérlek dobj el a paklid tetejéről 640 lapot. Majd:
Oké, de hol van már a pakli?
Úton. Sorok kérdése és érkezik, de előtte még egy kis történelem. Párdon. Most mindenkinek elő kell venni a Rúna magazin IV. évfolyamának 4. számát. Megjelent ott egy totál hivatalos cikk Pakliötlek az Észak Lángjaihoz címmel. A játék egyik alapítója, és titánja Massár Mátyás abban az időben rommá terrorizálta a metát az agytaposós Kard Testvériség dekkjével (bár emlékeim szerint Kis Borsó Csaba volt az ötletgazda – igazából csak el kell olvasni a cikket, feketén fehéren le van írva). Majd a cikk szerint Jött Nogren Praedarmon, és ötből négyszer győzelemre vezette Sogron híveit Tharr csatlósaival szemben, megmutatva az Ordani tűzvarázslók erejét. A pakli veleje akkor Aaron Ramannon volt és az általa elszabadított
Lávafolyam. Korfordulón ezt a két szörnyszülött lapot jelenleg (szerencsére?) nélkülözni kell, de hoppá hoppá, micsoda véletlen nyakunkon a Gáspás András emlékformátum. Ennek örülünk, de mi most a korfordulóra szívjuk fel magunkat.
Szerintem mindenki érzi, hogy a tűzvarázslók jelenleg a rettentően aluljátszott kategóriába tartoznak, pedig ezek a piromán állatok igazi menő fickók. Mennyivel királyabb arc vagy már, ha azt kiáltod Lánglobbanás!, mintha azt visítoznád, hogy Víztócsa! (oké, ezt még szerintem is béna) Senki nem akar lagymatag vízvarázsló lenni. A föld/sár/homokvarázsló se kifejezetten az első helyen megjelölt szakma az önmagukat megtalálni vágyó, kezdő növendékek listáján. (Anakin Skywalker likes this.) A lég/fuvallat/szellővarázslókon meg mindenki röhög. Szóra sem érdemes. Igazából a tűzvarázslók mellett mindenki kicsit olyan, mintha agrár vonalon szakosodtak volna. Valahogy hamarabb képzelem el, hogy egy tanyán locsolják a földet slag nélkül, vagy épp kapa nélkül rendberakják a veteményest, mint hogy Ynev hatalmi harcaiban vegyenek részt. De most komolyan. Tombol a Manifesztációs háború, jön kőkemény parancsnok papa, hogy kellene neki pár tökös varázsló, amundírtandó szándékkal. Ott sorakozik egymás mellett mind a négy őselem képviselője, végignéz rajtuk, éééés….
Szóval tűzvarázslók. A cikk eleje óta azon küzdök, hogyan csempésszem be a V’Moto-Rock Tűzvarázslóját, nyilván mindenki legnagyobb megelégedésére. De sajnos a pakli nem használja az Izzó szemeket, így ez meg is öli a bulit. Lássuk inkább Praer korszakokon átívelő pakliját. Tü-rü-rüü… kék szemeddel.. tü-rürü…. égess el…
Mi a dekk lényege?
Nagyon egyszerű. Egy nagy BUMM. Elkezdünk pakolni, majd hirtelen nem csinálunk semmit, acsarkodva nézünk az ellenfélre az asztal másik oldaláról, ha az ellenfél indulna valahova, ráküldjük a kommandót, vagy a mocskokat, majd megérkezik a takarítónő…. párdon, a lángok asszonya, rátenyerel a naaaagy piros gombra, és kész vagyunk. A pakli győzelmi kondíciója megalkuvást nem tűrően az ellenfél dekkjének elporlasztása. Elméletileg tud nyerni ostrommal is, de az annyira a 2020-as évek, szóval kösz, de kösz nem.
Még mindig nem látom a paklit! Grrr….
Igen. Sajnálom. Tényleg.
Mi kell még bele?
A pakli még nincs gyémántra csiszolva, de rosszabb helyeken azért már ölnének érte. Lapra kiporciózva itt van minden, természetesen nagyon figyelve rá, hogy piszok tudományosnak tűnjön, hogy valamiből csak három van benne, ne adja ég csak kettő. Ezek azok apró jelek amitől mindig nagyon profinak tűnik egy pakli.
A kommandó:
De hogy valami más hasznát is kiemeljem. Azért a fő képessége mégiscsak az, hogy ő mindenkibe belesebez (ugye ezért tud dobatni a focilabdát lepelre cserélő Zidane). Néha már az az 1 sebzés is komoly tempóelőnyt adhat, ha szépen sérültbe forgatjuk a komplett játékteret. Aztán persze van egy lila lap, amivel mindjárt találkoztok. Ha abból ki tudtok prasnyálkodni egy-két példányt (urambocsá’ hármat), akkor már lehet, hogy komplett sorokat ki tud végezni 2 vagy 4 sebet kiosztva. És igazából a pakli alapja az a lila lap, szóval prasnyálkodásra fel! Bátran.
A múnicíó:
Nyilván nem csak erre kell. Az talán mostanra már egyértelmű, hogy úgy akarunk nyerni, hogy az ellenfél egyszer csak azt mondja, baszki nincs több lap a paklimban! Addig amíg nem jön ki a kombó, simán megeshet, hogy egy ilyen is elvégzi a meló felét. Anélkül, hogy bárki képességeiben kételkednék, , időspórolás jelleggel inkább, mutatom hogy:
Ilyen izé… építkezős dolgok:
Nekem mindegy, csak a színe legyen vör.. lila, avagy amitől piszok lassú lesz a játék:
A mocskok:
Még egy kis építészmunka:
Kezdő dolgok:
Hogyan kell játszani vele?
A legfontosabb, hogy nagy odaadással. Nem akarunk első körben nyerni, de nem is az a cél, hogy időlimitig húzzuk a dolgokat. Egyszerűen kezdjük a zöld színű dolgokkal kiépíteni az aknamezőt, előnyben részesítve az Ébredő holtakat, mert itt ma szembe menve a társadalmi elvárásokkal, a tűzvarázslók a zombikák öribarijai lettek. És kezdjünk el minél hamarabb termelni. A termelés nem állhat le! Aztán jöhetnek maguk a sogroniták, és ezek közé bármikor beékelődve tetszőleges számú Ijdrig kacaj, ha győzzük MP-vel. A győzelmi feltételünk, hogy az ellenfél paklija egyik pillanatban még van, a következőben már nem van. Mennek a harcok, bestiák ugranak kalandozókra, varázslatok izzanak a levegőben, acél csattan acélon. De ma. Illetve egészen addig megy ez a bohóckodás, amit hagyományos játéknak hívunk, amíg a Lángok asszonya azt nem mondja: Huhh, jó sokan vannak. Atomot a gyíkoknak!
És mivel tudom, hogy senki nem szeret számolni, itt egy mini mátrix, hogy honnantól válik értelmetlenné, hogy hány lapot fogunk dobatni. Javaslom kinyomtatni, és lelaminálni.
Ha attól félsz, hogy mennyire sok már a 10 kalandozó, akkor jusson eszedbe, hogy nem az.
Ami nem fért be a pakliba:
Legyünk őszinték, marha sok lap. Eleve kezdjük azzal, hogy a Lángok asszonyából sem fért be háromnál több, de ez még nem jelenti azt, hogy te ne tudnád bármikor besuvasztani. Természetesen ez nem egy rommá tesztelt pakli, szóval ha úgy érzed, hogy alakítanál rajta, ki vagyok én, hogy megtiltsam? Azért azt halkan megsúgom, hogy Praer teszteletlenül 4:2-t ment vele. És ha már elkezded buherálni a kalandozó kupacot, akkor máris képbejön a Drún testvedlő, mint atyaúristen blokkoló. Persze ez is olyan, hogy melyik a jobb az üres 2/4-es muki, vagy a 3/2-es trükkmester? Ha a versenyen az asztalszámod kétjegyű, akkor mindegy, ha egy számjegyből megvan a helyed, akkor nagyon sok az az 1 MP.
Borzasztóan adja magát, szinte kilöki magát a mappából a Kijárási tilalom. Hát igen. Ha lassítani akarunk, akkor ez a lap egy világbajnok. Talán a Tízválasztókat lehet faragni.
Az alap koncepció az, hogy inkább passzív agresszívak vagyunk, mint azok, akik direkt keresik balhét. De egy kis stílusváltással, kevesebb bestiával, több akciólappal ezen könnyen lehet csavarni egyet. Adeptusok parkja (ha úgy hiszed, hogy néha magányos farkasban akarod tolni és a frontvonalból),
Örökkön Égő Tűz szentélye, és máris kicsit mozgékonyabbak akarunk lenni. Kacaj mellett a megmúltidézett
Tűzteremtés elmebeteg.
—
Remélem megjött a kedvetek, hogy újra lángoljon a meta, és a tűzvarázslók ellen kelljen kiadni valami anti lapot. Kíváncsi vagyok vajon versenykörnyezetben lesz-e az most olyan erős, mint Aaron Ramannon volt 20 évvel ezelőtt!
Jó nukizást mindenkinek! (A barátnőm szerint semmi értelme annak a szónak, hogy nuki, ő boldog nudizást kíván mindenkinek)
Praer & Vincu




