A homoktenger végtelenjében van valami csodálatos és valami … valami, amitől az ember szinte érzi, hogy bűbáj lengi körül. Perzselő homok, ameddig a szem ellát, és még azon is túl. A rekkenő hőség csalfa képekkel téveszti meg a fáradt utazó szemét, illékony menedéket rajzol a távolba. A laza buckákat fedő finom szemcsék szellőléptű táncra kelnek Nap szerelme leglágyabb sóhajára is. A sivatag nyugalma oltalmazó lepelként borul a szélfútta dűnékre, és a csend utat talál a lélekig. Költők és elmélkedők ideje ez. Bárdok és bölcsek órája ez.
– Rossz hely ez Haszib, én mondom neked! – kesergett az alacsonyabb férfi. Hangja száraz, mint aszály után a repedezett föld, a hosszú sivatagi út kíméletlenül éreztette hatását.
– Rossz dolgot keresünk. – Halk szavakkal érkezett a másik dzsad válasza. Parancsoláshoz szokott hang, amire figyelnek, és amit meghallanak. Ekbír tudta, hogy Haszib nem díjazza, ha valaki fennen hangoztatta a nyilvánvalót, de az évek úgy hozták, hogy ő lett a szószátyár, Haszib meg a hallgatag. Ekbír pedig beszélt, beszélt kettejük helyett is. Máskülönben némán tennék meg az utat céljukig. Nyafogott hát kötelességből tisztes időközönként, énekelt, ha úgy hozta kedve, sosemvolt történetekkel szórakoztatta kettejüket, bár talán… inkább csak magát. Haszib szerette a sivatag csendjét, és ugyan be nem vallotta volna senki emberfiának, de társa és egyben legjobb barátja locsogása nélkül már el sem tudta volna képzelni.
A felületes szemlélő számára úgy tetszett, hogy a magasabb férfi képviseli az izmot a csapatban. Azonban kicsiny, de hatékony párosukban a szerepek ily egyszerű felosztása badarság lett volna. Ugyanakkor tény, hogy ez az imént említett felületes szemlélő nem járt volna rosszul, ha nagyobb összegben Haszibra fogad egy párbaj során. Kevesen maradtak állva ellene, ha olykor-olykor kardrántásig fajult egy helyzet. Emellett ügyesen lavírozott az emírségek politikai játszmáiban, vagy féltucat nyelven beszélt udvari talpnyalókat megszégyenítő kifinomultsággal, és ez legalább olyan veszélyessé tette, mint kardforgató tudása. A Haszib mögött baktató zömök, már már gömbölyű Ekbír csekélyebb, ám még így is említésre méltó harci tudását pallérozott elméje, és a csapdák terén nyújtott páratlan szakértelme ellensúlyozta. No meg azon képessége, hogy bárkit és bármit fel tudott kutatni, tévedhetetlen bizonyossággal követve a legapróbb jeleket is. A majd négy évtizednyi együtt töltött idő vitán felül a Taba el Ibara legsikeresebb kincskeresőivé csiszolta őket.
– Galradzsa rothassza rám az eget, de még ennyi év után sem értem miért adott a szádba nyelvet, hogy beszélj, és agyat hogy megtanuld azt a sok nyelvet. Néma vagy, mint megboldogult nagyapám tehene! – A szokásos kifakadás, ha jól emlékszik, ma még nem volt.
– Hasznos. – Mindig ugyanaz. Rövid, tömör válasz, a beszélgetés folytatásának még a leheletnyi esélyét is elvágva.
– Hasznos! Bahh! Még, hogy hasznos! Ó tudom én nagyon jól miért! Hallottalak én már mézet duruzsolni az emír háremé… OTT! – Csattant a kiáltás, és illant tova a jókedv Ekbír hangjából egy szemvillanás alatt. – Megérkeztünk. – Ez már a veszélyt leső kincsvadász hangja volt. Ekbír, a profi átvette az irányítást Ekbír, a kedélyes felett.
Az amund építmény egy távoli sziluett, egy aprócska pont volt csupán, de a két dzsad viselkedése azonnal megváltozott. Ekbírnél látványosan, Haszibnál apró jelekből lehetett csak észrevenni.
– Akkor csináljuk! – szemük összevillant, és máris olajozott gépezetté váltak.
Tizennégy órával később.
A coronellára ugyan nem számítottak ilyen messze az amund városoktól, de nem okozott különösebb fennakadást. A teteme ékes mementó lesz, míg a sivatag újra vissza nem követeli. A háromfejű menethi kemény dió volt. Vérzik a sivatag, ha a manese vadászik, mondják az öregek. Most azonban a bestia vére színezte a homokot, mire Haszib és Ekbír hosszas küzdelem árán legyűrte. A halál termén a dervistől vásárolt mágikus térképpel jutottak át, míg a veremcsapdákat és a faldémonokat Ekbír csalhatatlan ösztönét követve kerülték ki. A sötétség verménél sírrablók és tolvajok legendáinak csapdája vár rájuk, a sötét kocsmák mélyén szájról szájra adott mese, egy időcsapda. Talán ha egy maroknyi halandó létezett Yneven, aki képes lett volna hatástalanítani. Miután túljutottak rajta, Haszib, az Al Bahra-Kahrem hatása alatt pillanatok alatt végzett a szentélyt őrző két szobordémonnal. A kemény pénzen vásárolt információ alapján többre készültek. Az utolsó akadály azonban egy rejtély volt. A majd fél éves kutatómunka és megbízójuk zsákszámra szórt aranya sem tudta felfedni mi vár rájuk az elsüllyedt romváros mélyén. A hat-neb szobra mögül nyíló rejtett járat rövid kanyargás után egy rajzolatokkal díszitett falban végződött. Első ránézésre amund volt, de közben valami más is, valami több. Ekbír már nem kevesebb, mint három órája tanulmányozta szinte maga is szobordémonná válva, miközben Haszib szótlanul vigyázta pufók barátja fakírokat megszégyenítő mozdulatlanságát. Mígnem egyszer csak:
– Mióta is vagyunk barátok Haszib? – kérdezte tőle szokatlan komolysággal.
– Harminchét éve – vonta fel a szemöldökét Haszib. Nem tette fel a kérdést, hogy miért. Bár meglepő volt, hogy Ekbírnek ilyen helyzetben beszélgetni támadjon kedve, de már ismerte annyira, hogy tudja, ebbe a játékba bele kell mennie.
– És ugye tudod, hogy IGAZÁBÓL mit gondolok magamról – volt valami hátborzongató, ahogy a mindig vidám dzsad megnyomta a szót.
– Azt, hogy csak a halott mestered, és az a fickó északon a jobb tolvaj és kincskereső nálad Yneven – válaszolta Haszib megengedve egy halvány mosolyt.
– Akkor ugye elhiszed nekem, ha azt mondom, ehhez én kevés vagyok? Ez ugyanis egy:
2MP Lángfal
Tűzvarázsló, Varázsló
IT: Pillanat, T: Varázslat, F: Harc, S:4
Elemi mágia, Tűzmágia
Amund kalandozó kasztmegkötéstől függetlenül leidézheti.
Nem érvényesül rá a frontemberi büntető módosító (2x), ha leidézője Tűzvarázsló alkasztú kalandozó.
Érdekes módon mikor először megláttam ezt a lapot nem is a képessége, hanem az artwork fogott meg. Rengeteget agyaltam mit látok a képen. Egy ősi amund sírkamra? Egy pyarroni térkapu? A kettő keveréke? Egy csapda netán? Egy szorult helyzetben lévő mágus utolsó kétségbeesett trükkje? Végül úgy voltam vele, hogy miért ne lehetne egy kicsit mindegyik? Ebből (no meg, hogy most daráltam le egyben az Indina Jones filmeket) született a fenti iromány.
Aztán kiderült, hogy egy ordas nagy prémium akciólap. Lássuk mit is tud a 
Picit feszegessük a határainkat és nézzük, hol lehet még bármit csinálni ezzel a lappal a nyilvánvaló KSI tomboláson kívül!
Az amund vonalat annyira nem érzem most acélosnak. Csábító lehet, hogy bárki ki tudja játszani (de ez igaz a KSI-re is), de semmi olcsóbbítás, semmi kedvezmény, semmi diszkont áras akció. 
Tűzvarázslók is alapáron veszik, de azon kívül, hogy 
Kicsit úgy érzem, itt kimaradt egy ziccer, hogy ha már amund, ha már tűzvarázsló, egy pici többletet kaphattak volna. Pölö amund alapvesztést okoz, tűzvarázsló nem gyógyítható, akármi. De ne legyünk telhetetlenek! A 4 sebzés önmagában borzasztó erőt képvisel.
Végül van itt egy fazon akinek elég jó a hátszele az kyr isteneknél. 
Ha szeretnétek ti is ilyen remek kis Lángfalat, járjatok sok TSZK versenyre, ahol egy helyesen kitöltött TSZK-totó-ért cserébe ez a lap jutalmatok. Én már nyertem egyet, és mindössze 11 jó választ kellett tudnom! Hogy milyen kérdésekre számolhattok? Olvassátok az Aquir mini-novelláit, kövessétek a mindennapi életet a társalgóban, és nem árt, ha tudjátok kik nyerik a nagyobb versenyeket.
Lángfalazásban gazdag játékot!
Vincu