Évzáró 2018 – TESTközelből

 

„Már karommal érintem a világom, és szememmel látom is. Érzem a híveimet, érzem és ők is éreznek engem.
Hallom a sivatag szirénhangjait és hallom a holdak feletti valóság károgó dögmadarait. Sosem éltek, sosem
érthették meg. Ezúttal nem fogadom el a hazug válaszaikat a kérdéseimre. Magam keresem meg az Aranytenger
titkainak kulcsát híveim élén, magam verem le korok pecsétjét a hazug békékről.

Kijátszottam a szabályaikat, törvényeiket, mert nem értették: akaratunk a törvény, mi magunk által lettünk
gúzsba kötve. Kihívásomra válaszul elnémultak és elfordultak tőlem, híveimtől és saját híveiktől. Nekik semmit
sem ér az áldozat, nekik nincs szükségük arra, hogy általuk többek lehessenek. Már mindent megtanultam tőlük.
Már mindenre megtanítottak. Tanaik alapján értettem meg mennyire kevesek mindahhoz, amit én végigvittem,
amivé én váltam. Több lettem, mint ők, több lettem, mint isten…és mégis…kevesebb, mint halandó.

Elváltam a mindenségtől, hogy az út lehessek a vándor számára. Én lettem a magam ösvénye, amelyen senki
sem járt énelőttem. Én lettem az első az elsők között, én lettem az, aki megteszi legnagyobb áldozatot önnön
hitéért. Megvan az erőm, a seregem, a testeim és az akaratom, hogy az lehessek, aki azelőtt semmi még, hogy több
legyek féregéltű mesék démonánál, bujdosó népek istenénél: magam legyek a hit és a vallás, élő és győzedelmes
bizonyítéka igazamnak. Pusztában lángoló jel és magasból szóló hang egyként. Meg kell értenie a békébe fulladó
világnak a háború és egység szentségén át elérhető valóságot, meg kell tapasztalnia az én utamat, amivé én
magam lettem.

Égből lecsapó tűzoszlop leszek kék hold fényében fürdő éjszakákon. Kopott brokátokra festett lázálmok
próféciája, semmiből a mindenségbe tartó hatalom. Ez vagyok én, de nem még. Még úttá kell lennem, hogy
vándor lehessek.”

(Részlet az Arany Tenger, avagy az Amundok Könyve c. kiadványból)

 

Eljött a nap, hogy leghatalmasabb démonommalleghatalmasabb démonommal az élen harcba induljak, hogy elhozzam Satralisra a háborút és az egységet. Féregéletű szolganépek, ősi ellenségek álltak seregem útjába. Nem értik. Még nem…

 

Elsőnek egy magát Tihanyi Rolandnak nevező, démoni síkról érkezett lény állta utunkat. Megdöbbentett amikor láttam, hogy egy közülünk valóegy közülünk való áll mellette. Utasítottam mindenkit, hogy azonnal végezzenek az árulóval. A gyáva szökevény köpenyköpeny mögé bújva próbált előlünk menekülni. Tetézte a bajt, hogy sebeit hosszúéletűhosszúéletű “barátja” nyalogatta, aki a végső ütközetben még meg is jelent előttünk. Nem foghatják fel igazságunkat, veszniük kellett.

Nem telt el sok idő, terjeszkedésünk közben beleszaladtunk Talleren leszármazottjábaleszármazottjába, Tóth Dánielbe. Nyertnek jósoltsolt helyzetünket egy rabszolgarabszolga fordította az ellenkezőjére. Amikor lehetősége lett volna végeznivégezni vezérükkel, az a szerencsétlen kihagyta és sikerült megállítanimegállítani seregünket. Ő kitüntetett helyet kap a következő áldozati szertartáson, a hírnökeimethírnökeimet pedig utasítani fogom, hogy legközelebb jobban válogassák meg katonáimat.

Kissé megtört a hadjárat lendülete, de hamar újraszerveztük sorainkat és újult erővel vágtunk neki hódításunknak. A földerdőnek pusztulnia kell. Ez idő alatt a királynőa királynő új hadvezért állított csatasorba: Tóth Ákost. A csata kezdetén a királynő saját kezével próbálta meg feldúlni hadoszlopunkathadoszlopunkat, de az első védművek után meg is tört a rohama. Homokban rejtőzőHomokban rejtőző harcosait küldte, hogy csellel arasson felettünk győzelmet. Miután helytartónk kheb-tueethkheb-tueethje végzett a küldöttekkel, haragunk teljes erővel sújtott le az égből.

Megállíthatatlanul haladtunk Az Arany Tengerben, amikor egy számunkra eddig ismeretlen hadúrhadúr Szabó Tamás személyében elénk állt. Meglepő volt látni, hogy a szolganépek milyen képzett hadsereget képesek szervezni, ráadásul különfélekülönféle entitásokentitások is segítették őket. Az “Egy” szilánkja a sivatag homokjába döngölte seregemet, így egy kis pihenésre volt szükségem.

Amíg seregem újraszerveződött körülnéztem a világban, a látottakat örökre a tudatomba véstem.

Barangolásaim közben egy elég fura szerzettel találkoztam. Saját magát Jávorcsik Norbertnek hívta, azt mondta ő Keilor hatalmasaKeilor hatalmasa és nem hagyhatja hogy befejezzem a hadjáratot. Minden cselt bevetett, amit csak talált. Azt hitte, ha sok aranyataranyat szerez másoktól fura játékaivaljátékaival és lefizet belőle a szolganépből kereskedőketkereskedőket, a harcok elől pedig biztonságos ösvényekenbiztonságos ösvényeken elmenekül, az megmentheti. A nagyvárosi kereskedő mit sem ért a harchoz, hamar démondémoneledel lett belőle. Váratlan fordulat volt, amikor a jövőből egy időutazóidőutazó jelent meg. Még ő sem jelentett volna problémát, de amit mondott az elgondolkodtatott: a vesztemet egy madár fogja okozni. Már nem sok idő maradt, seregeim türelmetlenül várták visszatérésem, ezért úgy gondoltam hogy gyorsan véget vetek ennek a felesleges küzdelemnek. Ekkor megjelent a jóslat madaramadara és odapirított a néhány megmaradt katonámnak.

Még mindig nem adtam fel, tudtam hogy csapataim élén elhozhatom az egységet. Ezt más is így gondolta. Egy másik hadoszlop vezére, Gasparics Gergely más taktikát használva szembe fordult velem, mondván én ne zavarjam őt, egy a célunk. Jobban bízott a rabszolgák seregében, ráadásul gyülekezetetgyülekezetet tartott velük. Hogy alacsonyodhat le idáig egy amund? A másik látásmód szüleményeiszüleményei is elég hasznosnak bizonyultak számára, hamar dicsőségesebbnek gondolták híveim és átpártoltak hozzá.

 

Az idei hadjáratom nem volt sikerekben gazdag, de a csaták amiket megvívtam mind egyediek és izgalmasak voltak. Az ellenfeleimmel ellentétben én jót szórakoztam a két useb-hetuseb-het szobrocskával, láttam az arcukon a döbbenetet amikor felhúzták lapjaikat a kezükbe. Én addigra már tudtam hogy mi vár rájuk, ha nem tetszett a jövő tettem róla hogy nekik rosszabb legyen mint nekem. A következő alkalommal (úgy 23.000 év múlva) újra eljövök hogy elhozzam az egységet.

 

Köszönöm mindenkinek aki részt vett a küzdelemben, gratulálok a győzteseknek, köszönet a bíróknak és külön köszönet a szervezőknek, akik fáradhatatlanul dolgoztak értünk!

 

Addig is hozzáférhető helyre teszem emlékeimet, hogy mindenki láthassa mi történt ezen a napon:
Évzáró 2018