A Vadkan útja I.
A taverna környékén az esti félhomályban bárki jól el tudta fedni kilétét, ha érdeke úgy szolgálta. Nem véletlenül érkezett a tagbaszakadt csuklyás vándor sem ebben az időpontban, és kisvártatva egy úti köpönyeget viselő utazó is feltűnt, majd barátként üdvözölték egymást.
A két jövevény a forgalmas taverna egy félreeső, de a sörcsaphoz közeli pontjára rendezkedett be, kerülve a feltűnést. A köpenyek alól egy szakállas, bőrvértet viselő kalandor és egy kámzsás pap bukkant elő. A szakállas vándor nagy kupa sört szorongatott kezében, míg a kosfejes medált viselő papnak erjesztetlen italokkal kellett beérnie a tanácskozásuk során.
–Alyr bevetésre kész, és sokat tanult a történtekből. Mégis kétségeim vannak. Az ő praktikáinak itt nem vesszük hasznát. Biztos vagyok, hogy az erő útját kell járnunk jelen helyzetben. – mondta rekedt hangján a szakállas.
–De jól kidolgozott taktikára lesz szükség. Nem hibázhatunk, minden eshetőségre fel kell készülni. És ne felejtsd a kiszámíthatatlanság óriási előny! A legváratlanabb pillanatban kell porrá zúzni az ellenséget. A kételynek itt nem lehet szerepe, és a sör nem jó tanácsadó… – figyelmeztette társát a kámzsás.
–Állandóan kétségek gyötörnek mióta Kránból visszatértem. Tisztán látszik előttem az út: a teljes haderőt össze kell szednem és Gorvikba vezetni. De a kránban látott lázálmok nem hagynak nyugodni és egy teljesen más irányt mutatnak. Egy vakmerő, merész és homályba burkolózó utat. – borongott a szakállas immár második literes kupa sörét felhajtva.
–Vegyünk át minden részletet és mutatok egy titkos új sötét praktikát is. – majd papírosokat és zöld lapokat vett elő kámzsája alól.
A két alak hosszas tanácskozásba merült, míg a taverna lassan ki nem ürült. Ezt észlelve sietve útjukra indultak.
–Üzenni fogok, ha híreket kapok. Nagy utat kell megtennem, de még találkozunk a nagy csata előtt és hozom amit megígértem.
–A Kosfejes kísérjen utadon! – búcsúzott az ismét csuklyába rejtőzködő pap és beleveszett a sötétségbe.
A szakállas forma a taverna előtt még kiitta maradék sörét, majd kupáját elhajította, és csuklyáját fejébe húzta.
–Hát elkezdődött…. – mondta rekedtes hangján, majd a ködbe veszett. Nem sokkal később az éles fülűek egy démoni harci mén távolodó hangjára lehettek volna figyelmesek, de az utcák kihaltak voltak a város széli taverna környékén.
Folytatása következik…