A Vadkan útja II.
-Nem. Minél gyorsabban, kíméletlenebbül és minél egyszerűbben kell cselekedned. A váratlanságból fakadó helyzeti előnyödre kell építened és már az elején végzetes csapást mérni. – az obszidián elf határozottan és higgadtan érvelt a szakállas vándornak.
-Szóval a kételyeimre fittyet hánysz….
-Voltál Kránban, egyértelmű az utad. És jobb lenne, ha kevesebb erjesztett italt innál, rossz hatással van a belátási képességedre. – vitte be a kegyelemdöfést szavaival az obszidián elf.
-Alábecsülöd a bor erejét. Talán ha megkóstolnád…
-Nem! Nincs időm az emberek múló hóbortjaira! Inkább beszéljük meg a hadmozdulat következő lépését.
A kihalt út szélén a két alakot csak a hold fénye világította meg valamelyest. Míg a szakállas egy térképet és egy pergament mutatott az elfnek két kisebb termetű forma jó ötven méternyire várakozott a lovakkal. A két kis ember számszeríjjal a kezében civakodott, így nem vették észre, hogy az úton lassan lassan egy árnyék bontakozik ki. A csuklyás alak a lovakhoz érve megszólította a lovak felvigyázóit.
-Üzenetet hoztam Cormasa grófjának.
A civakodó apródok megriadtak és a számszeríjat a jövevényre fogták.
-Ki vagy Te?- mondta Gudrid
-Hogy találtál ránk?- kérdezte Badrid
-A szürke elf nekromanta küldött, Gorvik bajban van. A grófnak sietnie kell! Adjátok át a pergament a grófnak!
A csuklyás idegen egy viasszal lepecsételt pergament nyomott a megilletődött Badrid kezébe, és köddé vált. A két apród megilletődötten nézte a pergament, majd arra jutottak, hogy gyorsan át kell adniuk a grófnak és futásnak eredtek felé.
-Üzenete érkezett, üzenete érkezett! – sipították zihálva.
-Őrizetlenül hagytátok a lovakat? Takarodjatok vissza és ajánlom, hogy meglegyenek mire visszaérek! – mondta haragosan a szakállas, mire a két apród futásnak eredt vissza a lovak felé. Garmacor az obszidián elf felé fordult az üzenettel a kezében, de hűlt helyét találta. Az elf nem akart mutatkozni az apródok előtt, mindig vigyázott a teljes álcára és titoktartásra.
-Akkor a megbeszélt helyen a megbeszélt időpontban. – mondta az ürességbe, tudván, hogy az elf biztosan hallja szavait a távolból is.
Az Arkhón viaszpecsétjét látva tudta, hogy sürgősen indulnia kell, így a pecsétet feltépve sietősen elindult a lovak és apródok felé.
-Ideje összeszedni a csapatot.