Nem csípem a gyíklényeket, számomra egy taszító ynevi faj. Szerintem sosem játszottam velük, és nem is akartam, akármilyen hiper-szuper új képviselőjük jelent meg a kártyán. Érdeklődésemet azonban felkeltette valami, illetve valaki aki nem volt más mint dr. Szép Árpád (Malcolm J. Hunt) és regénye a Bosszúangyal. A bosszúangyal egy rendkívül erős magus írás, és amit a harmadkorban találtam benne az egészen új megvilágításba helyezte a sziszegő népet. Elkezdtem kutatni a gyíklények után és belefutottam Kornya Zsolt (Raoul Renier) írásaiba és gondolataiba. Miután mindent elolvastam róluk, más egészen máshogy gondoltam a pikkelyesekre, mert rajongó lettem. Első körben a gyűjtéseimet mutatnám meg nektek, az idézetek Kornya Zsolt tollából származnak kivéve ahol külön jelzem a forrásanyagot..
A gyíklényekről és az ediomadi hét törvényről
Bestiárium: „ E fajzatok a hetedkori bölcsek véleménye szerint Snil népével, a világot valaha uraló gyíklényekkel állnak közeli rokonságban. Egyesek odáig merészkednek, hogy a gyíklényeket és a cwyveh-kahokat közös ősöktől eredeztetik, s ebben vélik megtalálni a két nép közti gyűlöltség magyarázatát. … Az elmélet szerint a snilek, akik akkoriban még nem gyakorolták a mágikus tudományt, hűtlenné váltak ősi istenükhöz vagy isteneikhez, s ahelyet, hogy utat nyitottak volna fajtársaik számára a kontinens ege alá, a cwyveh-kahok ellen fordultak, megtizedelték és rejtőzködésre kényszerítették őket, majd megteremtették saját birodalmikat….Észak és Dél hagyománya egyaránt a Sheral mélyén sejti Razbeget, a cwyveh-kahok legendás városát, melyet utazók szeme sosem látott ugyan, a hegyvidéken fellelt különös tárgyak (amulettek, feljegyzéstöredékek) azonban létezését látszanak igazolni. A Razbegbe tévedt utazóknak ugyan e hagyomány szerint nem esik bántódásuk, de sosem hagyhatják el többé a pikkelyes bosszúállók földalatti birodalmát. „
Cwyeh
„A Cwyeh néven ismert entitás a legmélyebb ediomadi tárnák lakója, akiről a Yúle c. prehumán hőseposz a következőképpen emlékezik meg:
970 A lénynek lába nincs, lábakon nem jár,
A lény, mint a lábatlan gyík, a földön csúszik.
A lénynek keze nincs, kezével nem fog,
A lény, mint a shakkur, a szájával harap.
Shakkur-fejnyi fején kemény pikkelye nő,
975 Fejét a kard nem fogja, az íj nem fogja.
Hosszú testén kemény pikkelye nő,
Testét a kard nem fogja, az íj nem fogja.
Hatalmas fején éjszín szarvak nőnek,
Szarva az akkurokat megöli, az embereket megöli.
980 Shakkur-fejnyi fején zölden izzó szemek,
Szeme a gyenge Szót megeszi, az erős Szót megeszi.
Hatalmas fején fehér szakáll nő,
Szakálla a meleget látja, a moccanást látja.
Éles fogú szájában Szavak élnek,
985 Szavai előtt akkur nem állhat meg,
Ember nem állhat meg.”
Kicsit összegezve Cwyeh egy hatalmas ősi lény, egyike a hét törvény tudóinak. Ediomad mélyéről a „népe” (a gyíklények) kitör a tárnákból és a felszínre merészkedik, hogy meghódítsa a fény világát. Háborúba keverednek a felszínen élő ősfajokkal akiknek 3 fejedelme vereséget szenved ellenük(név szerint Hlunglat, Huurub, Hethúb-Hór) ez is bizonyítja rátermettségüket és erejüket. A háborúba egy másik ősfajokból álló nép is belekeveredik akiket a Sötétség Gyermekeiként ismerhetünk. Számukra szintén a pusztulás útja következne be, de „megidézik” Phetet aki romlásba dönti a gyíklények faját. Egy Snil nevű gyíklény Phet hathatós közreműködésére felázítja cwyeh-kah és cwyeh-doh kasztba tartozó társait. Ennek eredményeképp az uralkodó és valódi hatalmat képviselő cwyeh-kah-ok elpusztulnak vagy elmenekülnek. A kevés számú túlélő Ediomadba húzodik vissza. A ediomadi túlélőkből később kivétel nélkül a hét törvény tudói lesznek.
„ Ediomad nem az aquir civilizációk kialakulásának és virágzásának a terepe, hanem az a hely, ahová hanyatlásuk időszakában visszaszorultak. Eredetileg minden északi aquir kultúra a felszínen bontakozott ki. És persze ez a folyamat nem egyszerre és egy időben játszódott le minden érintett fajnál. Egyes ónépek maradékai már javában betagozódtak az aquirok közé, míg mások – akik csak később csatlakoztak hozzájuk – még javában virultak odafönt, az égi Shakkur fénye alatt. A történelmi folyamatok nem abba az irányba mutatnak, hogy az aquir népek „gyarmatosítják” a felszínt, hanem éppen ellenkezőleg: az elöregedő kultúrák sorra egymás után elsorvadnak a felszínen, és utolsó túlélőik a tárnák mélyére kényszerülnek.”
Phet
“A snil nép és a régi elit közötti szakadásról, illetve ősrégi háborúságuk kezdetéről a Yúle c. hőseposzban a következőket olvashatjuk:
“Üres elméjéből így áradt a szó,
Üres elméjéből így áradt az Alvó szava,
És szavai erejétől sokan meghaltak,
Szavai erejétől sokan megtébolyodtak,
De az Elsők közül senki nem hallgatott rá,
A Másodikok közül senki nem hallgatott rá.
Ekkor a földeket a Sár lepte be,
A termékeny földeket meddő Iszap borította be,
A gyermekek éhen haltak,
Az asszonyok éhen haltak,
Ők maguk, az akkurok, éhen haltak,
Ők maguk, a kígyók, éhen haltak,
Ők maguk is éhen haltak.
A házakat a Sár tömte el,
A sötét Tárnákat Iszap tömte el,
A gyermekek a Féreg prédái lettek,
Az asszonyok a Féreg prédái lettek,
Ők maguk, az akkurok, a Féreg prédái lettek,
Ők maguk, a kígyók, a Féreg prédái lettek,
Ők maguk is a Féreg prédái lettek.
A Második Nép közül az ifjabbak
Féltek és hallgattak az Alvóra,
És az Első Nép közül az ifjabbak
2085 Féltek és hallgattak rá,
A két nép közül az ifjabbak
Féltek és hallgattak rá,
És tisztelni kezdték, mint Urat,
Imádni kezdték, mint Urat,
2090 Shnilnek nevezték, mint Urat.
A Másodikok közül a bölcsebbek,
És az Elsők közül a bölcsebbek,
A két nép közül a bölcsebbek,
Nem hallgattak rá,
2095 Nem hallgattak az Alvó szavaira,
És Shnil népét kitaszították maguk közül,
Shnil népét száműzték maguk közül,
És tanácskoztak az Alvó hatalmáról.
Amíg ők tanácskoztak,
2100 Shnil népe szaporodott,
Kígyónál gyorsabban szaporodott,
Akkurnál gyorsabban szaporodott,
Az Alvó erejétől szaporodott.
Amíg ők a megoldást keresték,
2105 Shnil népe sokasodott,
Kígyónál gyorsabban sokasodott,
Akkurnál gyorsabban sokasodott,
Az Alvó erejétől sokasodott.
Mivel eleik Elsők is voltak,
2110 Mint Kígyó, pikkelyesek lettek,
Mint Kígyó, a Szavakat bírták,
Mivel eleik akkurok is voltak,
Mint akkur, lábakon jártak,
Mint akkur, a Szavakat bírták.
2115 Édom-math földjén elszaporodtak,
Édom-math földjén elsokasodtak,
Édom-math üres helyeit benépesítették.
Mikor elszaporodtak,
Mikor elsokasodtak,
2120 Mikor a földön elszaporodtak,
Mikor a földet benépesítették,
Az Elsők ellen indultak,
Az Akkur ellen indultak,
Édom-math földjén háborúba kezdtek,
2125 Édom-math hegyei között harcba fogtak,
Az Elsők ellen harcoltak,
Az Akkur ellen harcoltak.
A Tárnákban pusztító harc dúlt:
Shnil pikkelyes gyermekei jöttek,
2130 Édom-math mélyének Gyíkjai,
Az Elsőt eláruló gyengék,
Az Akkurt eláruló álnokok,
Az Úrtól rettegő gyávák,
Lábakon járók, mint akkur,
2135 Szavakat szólók, mint akkur.
Ebből kitűnik, hogy az Első és a Második Népen belül meghasonlás támadt: az „ifjabbak” a régi elittel szakítva az ősisten hívéül szegődtek, s az ő hibrid ivadékaikat nevezzük snileknek, míg a régi elit, amely romlatlanul megőrizte az ősi vért és ellenállt a Földet Faló Féreg befolyásának, mindkét nép esetében kisebbségben maradt. Hasonlóképpen egyértelmű az is, hogy a szakításra már az Első és Második Nép hanyatlásának idején került sor, és a konfliktus eredetileg Ediomadban bontakozott ki – bár a snileket később kiszorították onnan.”
Phet beavatkozása a gyíklények háborújába, rommá roncsolta az addig nagy múltra visszatekintő erős fajt. A polgárháború megtizedelte a faj értelmiségét, és valós hatalmat magáénak tudható egyedek lélekszámát. Amikor Phetet azonosították a Földet Faló Féreggel akkor értették meg igazán a Cwyeh-kah-ok hogy mekkora pofont kaptak az ősistentől. Egy virágzó kultúra omlott össze, és nem sokkal később a fellázadt gyiklények a neveiket is elváltoztatták így lett cwyeh-veh a romlotabb snil-veh, így lett cwyeh-doh a romlottabb snil-doh.
A Cwyeh nevű entitást eldobták nevükből és a lázadó Snil nevét illesztették be helyette. Épp ebből kifolyólag van egy Phet kultuszát ápoló gyiklény közösség (snil-doh,snil-veh) ,és van egy aki az ősi Cwyehet tiszteli (cwyeh-kah megmaradt tagjai), természetesen ezen két csoport tagjai gyűlölik egymást.
Földet Faló Féreg
„A snil kultúra egy régi aquir civilizáció elkorcsosult maradéka, amit időről időre megfertőz az Ediomad mélyére börtönzött ősisten kultusza. Az eredeti civilizáció maroknyi örököse – a SUMM-ban leírt lázadáskor lemészárolt aquir elit individuális túlélői – (a cwyeh-kah * a szerk.) mindmáig elszántan harcol e jelenség ellen, és rendszeresen felszámolják a kultuszt, ami aztán újra meg újra felüti a fejét. Ők a Hét Törvény Tudói közé tartoznak, ez azonban nem csupán nagy hatalmat ad a kezükbe, hanem egyúttal számos vonatkozásban meg is köti. Egy ősisten féken tartása nem egyszerű feladat. A főhierarchának erről az egészről csak ködös és bizonytalan sejtelmei vannak: ennek a rangnak csupán az Ediomadon kívüli világban van presztízse, a tárnák mélyén nem sokat jelent.”
„Az északi aquirok állítólag azért strázsálnak Ediomadban, mert ott van bebörtönözve az Ófa gyökerei alatt az ősistenek egyike, a Földet Faló Féreg. Erről az a háromrészes archaikus eposz emlékezik meg, amelyre többször hivatkoztam már itt a fórumon, még idéztem is belőle. (És ismételten biztosítanék róla mindenkit, hogy tényleg létezik!) Az evolúciós folyamat itt is működik, de sokkal kaotikusabb módon, központi kontroll nélkül. Az ediomadi aquirok vallási tanítás helyett egy titkos profán törvényt követnek, amelynek a betartását kissé megnehezíti, hogy aki értesül a létezéséről, az halálos bűnt követ el és az életével lakol – hacsak nem száll le érte a Mély Helyre, amit az ősisten börtönének tartanak, és metafizikai értelemben éppoly kevéssé tartozik Ynevhez, mint a Kráni Torony. A törvénynek hét tétele van, és az emelkedettségnek az a fokmérője, ki hányat tud megismerni belőlük – anélkül persze, hogy belepusztulna a felkutatásukba. A Hét Törvény Tudói erős szövetségest és megbecsült rokont látnak a Legnagyobb Úrban, de istenként nem tisztelik.
“Ez az egész Phet-kérdéskör teljesen más megvilágításba került az észak-ynevi archaikus eposzciklus felbukkanásával, amiből több ízben idéztem itt a fórumon. Úgy tűnik, hogy Phet sokkal több egy őssárkánynál: ő valójában az Ediomad legmélyére börtönzött ősistennek, a Földet Faló Féregnek az ynevi megnyilatkozása (avatárja * a szerk.). Ez egyrészt azt mutatja, hogy isteni lényegű létező lévén, a bebörtönöztetés korántsem kárhoztatta teljes magatehetetlenségre; másrészt pedig azt, hogy a Hét Törvény Tudóinak örök őrködése egyáltalán nem holmi passzív, kiüresedett, hanyatló tradíció. Nagyon is aktívan és permanensen kell küzdeniük érte, hogy úgy-amennyire kordában tartsák a kötelékeit folyton feszegető Férget; és ha éberségük vagy erejük egy pillanatra is lankadásnak indulna, Ynev azért alighanem nagy árat fizetne.”
Legközelebb a jelhordozók jóslatáról írok.
-Aquir