Tiltott Tudás Tekercsei 3. – Halott Lombok Gyermeke

Sziasztok!

Niare picit pár résszel később jön, elnézést érte aki ezt várta volna. Remélem ez a beszédes nevű ősi lény, akit ma elemzünk tudja a várakozás nyűgét feledtetni. Nem is nagyon húznám az időt ezzel kezdjük Kornya Zsolt szavaival:

Gria-duan

“Gria-duan a Kheríadynn névalak romlott  formája. Kheríadynn nem tartozik az obszidiánelfek közé: sokkal vénebb náluk. Hatalmas óelf fejedelem volt annak idején, aki megcsömörlött a szörnyű vérontástól, mert látta, hogy nem vezet egyébhez, mint a két ellenfél egyformán feltartóztathatatlan kimerüléséhez és hanyatlásához. Hosszú ideig hiába próbált békét teremteni köztük: csak azt érte el, hogy a Terdt Tanács gyengének, a saját népe megalkuvónak könyvelte el. Keserűségében visszavonult a fajháborútól – amely pontosan arra az eredményre vezetett, amit előre látott –, és magányosan bevette magát a szűz vadonba. Mondják, melankóliája olyan erejű volt, hogy amerre járt, még az erdők is elhervadtak körülötte.
A térítés korában a Tizenhármak egyike rátalált Kheríadynnre. Megkísérelte megnyerni őt a tanításnak, Kheríadynn azonban semmi mást nem kívánt, csak hogy hagyja békén; és amikor erre nem volt hajlandó, fegyvert fogott ellene és szörnyű tusában végzett vele. Ahogy győzedelmesen állt a holttetem fölött, rádöbbent, hogy valami különös történt vele: a harc, amelyben a próféta fölé kerekedett, revitalizálta őt és kiemelte évszázadok óta mélyülő mélabújából. Újra tetterőt és energiát érzett magában; újra célt látott maga előtt. Ekkor meghajtotta fejét a küldetéséért életét áldozó próféta előtt, és szívébe fogadta a Legnagyobb Úr igazságát.

Ma a Halott Lombok Gyermeke néven tisztelik.”

“Amikor a Legnagyobb Úr a prófétáivá tette a Tizenhármakat, a működésükbe beépített egy olyan automatizmust, ami garantálja, hogy mindig tizenhárman legyenek: ha valaki elbukik (vagy kiemelkedik) közülük, a prófétai funkció automatikusan átszáll valaki másra. Ez a valaki viszont nem feltétlenül a bukott próféta legyőzője, mivel ez gyakorlatlag kényszerítené őt a funkció vállalására, és anullálná a szabad akarat szerepét a kiemelkedésben. Igen, a lehetőség nyitva áll előtte, és ha kívánja, élhet vele. (Mint például a kárhozott nép királya Saqqarheddon legyőzése után.) De semmiképpen sem köteles megtenni: ha egyszer elfogadta a Legnagyobb Úr igazságát, a további útját ezen a hatalmi szinten már ő maga választja meg. A Halott Lombok Gyermeke sohasem tartozott a Tizenhármak közé; megölte ugyan a harmadszülött Ngaut, de nem óhajtott a helyébe lépni.
Hogy ilyen esetekben a prófétai funkció hogyan öröklődik tovább, az tisztázandó kérdés, de mindenképpen van rá valami automatizmus, hiszen a magasabbra emelkedő Tizenhármak helye sem marad betöltetlen, őket pedig nem győzte le senki. Jelen esetben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Ngau elesett ugyan a Kheríadynn-nel vívott viadalban, ez azonban számára nem a bukást, hanem a kiemelkedést jelentette, hiszen éppen ezáltal teljesítette be prófétai hivatását. (Elvégre Kheríadynn, az óelf fejedelem a győzelme után elfogadta a Legnagyobb Úr igazságát; így lett belőle a Halott Lombok Gyermeke.) Kránban ma Káosz-Ngau néven tisztelik, mint az önpusztítás és az önfeláldozás kettős természetű angyalát. A Sápadt Angyalhoz hasonlóan ő is védnöke egy szabad rendnek: a Jéghasítóknak, akik az elfek (méghozzá bármiféle elfek) elleni harcra szakosodtak, és annak idején kulcsszerepet vittek a Tysson Larral vívott háborúban. Azóta csak egyszer mutatkoztak a birodalmon kívül, a déli városállamokban a P. sz. 23. században.”

A megdöbbentő igazság

”  A Bestiárium szócikke nyilván pyarroni forrásra megy vissza smile, amely ez esetben meglepően jól tájékozott, de a terminológia, amit használ, pyarroni. Az „angyal” minősítést ezért felejtsük el, mert súlyosan félrevezető lehet. A helyes kifejezés kráni terminológiával „ősaquir”, elf terminológiával pedig „kalahora”. A két kategória természetesen nem ugyanaz, de van közös metszetük, és a Halott Lombok Gyermeke ide tartozik. Kalahoraként a Halott Lombok Gyermekét az obszidiánelfek és a kráni elfek egyaránt tisztelik – de nem minden obszidiánelf és nem minden kráni elf. Aurri például azért nem említi őt a Kráni krónikában, mert az Ötödik Domb háza nem ápolja a kultuszát. A Halott Lombok Gyermeke olyan kalahora (Kárhozott Vadász néven is ismerik), akit Kránban és Kránon kívül egyaránt tisztelnek az elfek, bár a kultusza sem itt, sem ott nem egyetemes az elf közösségekben. Ez ritka jelenség, de nem példátlan: ugyanez a helyzet Malliorral, az Éjben Kacagóval. Követői számára megjeleníti a sötét melankóliát, amely árnyékba takar szívet-lelket, de ha valaki nem hagyja, hogy elnyelje, hanem konokul küzd ellene, akkor olyan energiákat lel a mélyén, melyeknek segítségével kiemelkedhet belőle. A sötét melankólia – más néven: a Pusztító – ebben a hangulatképben nem más, mint a nyers entrópia metaforája; a kalahora megtartói tisztában vannak ezzel, a küldöttei viszont nem. Többnyire azok folyamodnak hozzá, akik úgy érzik, hogy értelmét veszítette a létezésük. Ha elég erősek, segít nekik kiemelkedni a depresszióból; ha nem, fájdalom nélkül a halálba kíséri őket. ”

“A Halott Lombok Gyermekét a természete különösen alkalmassá teszi az entropikus manipulációkra; még az ősaquirok között is kevesen vannak, akik tartósan egyben tudnák tartani a saját testi-lelki struktúrájukat a nyers entrópia közvetlen kisugárzásának kitéve, ő azonban ezek közé tartozik. Ám ez a képesség önnön belső lényegéből fakad, nem szeráfi alku révén tett szert rá. Az utolsó bekezdésben levont következtetéseid tehát tévesek. A Halott Lombok Gyermeke egy ősaquir, aki réges-rég integrálódott a Legnagyobb Úrba: elválaszthatatlan, szerves részét képezi, de saját egyéniséggel és önálló akarattal, mint az Akasztott Király, a Leples Asszony vagy a Könnytelen Öreg. Ha tehát abban a formában szeretnénk megismerni a Legnagyobb Úr akaratát, ahogyan az rajta keresztül érvényesül, ennek a legjobb módja, ha az ősaquir eredetmítoszok fogalomkészletéhez folyamodunk, amelyekről értekeztem korábban.

1) Az ő célja, amin munkálkodik, nem az Egy eredeti állapotának a helyreállítása, hanem egy minőségileg új reintegráció. Az eredeti Egy az ő felfogása szerint egy öntudat és akarat nélküli létező volt, amelynek a rekonstrukciója a legkevésbé sem volna kívánatos.

2) Az entropikus folyamatok visszavetik a reintegrációt, mind közvetlen, mind közvetett hatásaikban, és a Halott Lombok Gyermeke a Legnagyobb Úrnak az a része, aki inherens kvalitásainál fogva a leginkább alkalmas rá, hogy szembeszálljon velük. Ebben a harcban könyörtelen és kompromisszumot nem ismerő: nem törődik a járulékos áldozatokkal.

3) A Kilencek… nos, ők nem barátai a Halott Lombok Gyermekének.

Szóval, mindent összevetve: a kép perspektívája mélyült kicsit, de ettől nem lett egyszerűbb vagy könnyebben értelmezhető. Ha többet látunk belőle, egyes kérdésekre fény derül, de helyettük fölmerülnek mások, és az ambivalencia megmarad. Az ynevi igazságokat nemigen lehet elvágólagosan kétosztatúra redukálni.  wink

Wayne Chapman szavai 

“Összehasonlításul: az “átlagos” yevi ősaquir fizikai vetületének teratóm összetevője 2-3 százaléknyi – ennek valóságbomlasztó hatására keletkezik az od, melyből hatalmát nyeri. A hússzázalékos teratóm anyagsűrűség ( nyers entrópia) ugyanolyan pusztítóan hat az aquirokra, mint azok od-kipárolgása a normál anyag- és valóságszerkezetre. Ha a Halott Lombok Gyermeke az ősaquirok közt csak átlagos lenne, rövid úton osztozott volna a tyssoni erdők sorsában.”

“A déli kapu egy ún. teratóm síkra nyílt, amit a godoniak régóta ismertek, és bizonyos szertatások – pl. máguspróbák – alkalmával látogattak is. De sosem akartak állandó átjárót kiépíteni, mert a teratóm mintázatok éppúgy összeegyeztethetetlenek a létezés ynevi formáival, mint az od alapúak… csak nem bomlasztják, hanem áthatják és eltorzítják őket. A déli kapun túli sík lassú beszüremlése ma is tart; tüneteit a hetedkor alkonyán Átkokként emlegetik a Felföldön.”

A halott lombok gyermekével találkozhattok majd az emlékkiadásban. Legközelebb ediomadba megyünk.