Körutam második állomásaként egészen Rowonig utaztam, mert hallottam, egy új nagyúr lépett színre. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, hamar ráleltem Chino rezidenciájára, csak a varjakat kellett követnem. A kedvezőtlen időjárás miatt kissé késve érkeztem a megbeszélthez képest, de bíztam benne hogy az uraság tud rám szánni egy kis időt és nem akarja fejemet venni.
Nem tartok Darton híveitől, sőt, vérmérsékletüket tekintve elégé közel állnak hozzám, de nem szeretném felbosszantani egyiküket sem, mert képesek rá hogy hamarabb elküldjenek urukhoz. Ilyen és hasonló érzésekkel léptem át a birtok kapuját, ahol a ház népe szívélyesen fogadott, már-már zavarba ejtően kedvesek voltak hozzám. Ezt először nem tudtam összeegyeztetni azokkal a dolgokkal amiket út közben pletykáltak a jöttment népek, ám perceken belül rá kellett jönnöm az egész csak rosszindulatú szóbeszéd, nem több.
Chino nagyúr a tanácstermében fogadott. Bő két fejjel fölém magasodva állt velem szemben, arcába lógó olajozott haja mögül barátságos mosolyt fedeztem fel. Fekete páncéljában valódi hegyomlásnak tűnt, de amikor levette kesztyűjét és kezet nyújtott láttam, hogy a vastag acél alatt ugyanolyan ember él mint jómagam. Az asztalra minden földi jóból jutott mi szem-szájnak ingere, így gyorsan helyet is foglaltam.
– Üdvözöllek Lázadó, tetteid híre megelőzött! Azt hittem magasabb vagy.
– Üdvözöllek Chino Nagyuram, a fene gondolta volna hogy ily magas vagy!
Harsány nevetés tört ki belőlünk és a ház népéből is. Miután lehiggadtunk így szóltam az urasághoz:
– Nagyuram, elnézésed kérem amiért késlekedtem, mostanában elég szeszélyes az időjárás e vidéken, a hóviharban sajnos nagyon nehezen tudtam haladni.
– Semmi probléma, a lényeg hogy épségben megérkeztél ilyen nagy távolságból. Leveledben említetted, hogy személyesen szeretnél beszélni velem. Halljam hát, miről lenne szó? Próbáljuk meg rövidre fogni a társalgást, térjünk a lényegre mert még rengeteg dolgot el kell intéznem, hogy a tornán minden zökkenőmentesen menjen.
– Ahogy kívánod, Nagyuram. Ígérem nem rabolom feleslegesen az idődet. Röviden és tömören megfogalmazva azért jöttem hogy feltegyek neked pár kérdést, amit a vándorlásaim során elmesélek az embereknek és egyéb népségeknek, ezáltal jó híredet kelteném és többen megismernének. Utána már nem kellene tartanod attól, hogy a pletykák rossz irányba terelik azt, ahogy az emberek néznek rád. Az első kérdésem a következő lenne: Hogyan találkoztál a játékkal?
– Nos, magával a kártyajátékkal nem sokkal a megjelenése után találkoztam, két barátom játszott rendszeresen. Őket figyelve, tanulgatva ismerkedtem a Kiválasztottakkal. Alapjában véve nem maga a gyűjtögetés fantasy kártyajáték, mint típus/stílus/hobby fogott meg igazán, korábban már kipróbáltam egy hasonlót, de igazi szenvedély nem lett belőle. Az MK-val kapcsolatos „szerelem” és az aktív játék egyértelműen szerepjátékos múltamnak köszönhető. Egész korán kezdtem el és rajongtam érte, egy-egy „ismerőst” megpillantva a lapokon mámoros érzés fogott el. Az Észak lángjai megjelenése után csaptam az asztalra és vásároltam néhány kiegészítőt, amikben hatalmas örömömre, egyik kedvenc hősömet Alex con Arvionit sikerült robbantani. Ezután már egyre jobban figyeltünk a kártya komplexitására, koncepciók kialakítására és nem csak kedvünk szerint játszottunk vele vagy számunkra kedves lapokból igyekeztünk összeállítani a paklinkat.
Mindemellett, ami legalább fontos, rengeteg barátot és ismerőst köszönhetek ennek a csodálatos játéknak, amit szerintem a kártyás társadalom jó része elmondhat magáról. Sokakkal immár több mint évtizedes barátság fűz össze minket és ez mindenképp példaértékű.
– Köszönöm válaszodat. A második kérdésem így szól: Mi az, ami a legjobban megfogott a játékban?
– Nagy szerencsémre a debreceni, de gyakorlatilag az egész kelet-magyarországi régió akkoriban igen aktív volt. Könnyű volt partnereket találni a játékhoz, az első megmérettetésem ugyanakkor Nyíregyházán volt. A mai napig tisztán emlékszem arra a napra, Gergely Gabi barátommal stoppal jutottunk el a nyírségi fővárosba. Még most is majd’ minden meccsem előttem, jó és rossz emlékekkel együtt, mint például a manase megölte Alexet mert kiderült nem volt rajta hogy amund bestia. Remélem a vasárnapi OVV is sokaknak hasonlóan maradandó, kellemes emlék marad.
Sajnos az utóbbi években lankadt az érdeklődés a régióban, régebbi játékosok elköltöztek, ilyen-olyan okból felhagytak az MK-val, utánpótlás pedig nem akadt. Magam is abbahagytam kétszer-háromszor a játékot, de valahogy mindig újra visszataláltam hozzá. A városban egyedüli játékosként azonban a tesztelés, gyakorlás hiánya sok gondot okozott, szinte mindig csak „éles” játékban volt alkalmam egy-egy paklit kipróbálni, ez is az egyik oka, hogy nagyban törekszünk a korábbi aktivitás megközelítésére.
– Köszönöm. Nem is húzom az időt, kérlek válaszolj arra, milyen paklikkal szeretsz játszani, hogyan jellemeznéd a játékstílusodat?
– Habár sokféle paklit a kezembe vettem már kiemelni nem tudnék egyet sem, ugyanakkor egy aspektus szándéktalanul is rendre egyezik. Szinte mindig nevesített kalandozóra építem a paklimat, legyen az a meta bármennyire meghatározó tagja vagy éppen győzelemre kevésbé esélyes. Van amire több változatot is kipróbálok. Típus szempontjából leginkább az ostrompaklik állnak közel hozzám, kellemes nézni az ellenfél leomló tornyait, de a küldetések elől sem zárkózom el. Ami ugyanakkor távol áll tőlem az a teljes blokk, lapdobatás. Ez utóbbiak számomra kicsit kiölik az élvezetet a játékból.
– Köszönöm. Nem szeretném ha elhúzódna ez az egész, nem mintha nem élvezném a társaságodat, vendéglátásodat, vagy bármi problémám lenne, egyszerűen csak nem szeretnélek fenntartani. Ha esetleg megtennéd, utolsónak válaszolnál arra, mi az álmod a játékban?
– Nagyon nehéz kérdés. Természetesen hatalmas öröm lenne hírességként bevonulni a kártya történelmébe vagy éppen azt látni, hogy egy rólam mintázott hőst tesz ki valaki a pástra. Ezzel együtt pedig egy olyan illusztris társaságba kerülni, mint DIN (Doktor Dénes), Praer (Andrejkovics Péter) és nem utolsó sorban Pálinkás László (Pálinkás Úr), számomra az egyik legnagyobb ikon és szerencsémre barátomként is tisztelhettem. Ugyanakkor első és egyben kedvenc szerepjátékos karakteremre tekinteni, amint a páncélján két jobb ököllel feszít, még felemelőbb érzés lenne. Ezekre mind büszkén lehetne tekinteni, de ami jelenleg leginkább foglalkoztat, hogy valamennyire sikerüljön visszaállítani ennek a kelet-magyarországi régiónak az egykori fényét. Ez minden szempontból hatalmas siker és élmény lenne. Idén már szerencsére látni ennek az előszelét, ennek apropóján kiemelném a kártyajáték neves aquirját (Magyar Zoltán Mátét), akitől rengeteg segítséget kapott a régió. Sikerült versenyeket, nyílt napokat szervezni, de még nagy munka áll előttünk, amiben a vasárnap rendezendő OVV is szerepet játszhat. Remélem minél többen tiszteletüket teszik és kellemes emlékekkel térnek haza.
– Nagyon köszönöm, hogy a teljesség igénye nélkül kitértél minden olyan dologra amit érdemes tudni rólad. Ígérem, jó híredet fogom kelteni!
– Köszönöm én is hogy vetted a fáradtságot és eljöttél hozzám! Kérlek útravalónak vedd át szolgálóimtól a csomagot amit neked szántam, fogyaszd egészséggel és nőj nagyra!
– Köszönöm az útravalót, ígérem legközelebbi találkozásunkkor már egy hüvelykkel magasabb leszek!
Szívesen eltöltöttem volna még egy kis időt az uraság birtokán, de sajnos egyikünk sem rendelkezik sok szabadidővel. Kifele menet már jobban meg tudtam figyelni a körülöttem zajló sürgés-forgást és érdekes dolgokat láttam. Emlékszem nemrég én is sok ajándékkal fogadtam a hozzám ellátogatókat, de itt sokkal nagyobb ládákat és sokkal több csomagot vettem észre. Sikerült a tartalmukba is belelátnom, de sajnos beszélhetek arról mi is volt bennük. Ekkor már biztosan megbántam, hogy tovább kell állnom és nem tudok ott lenni. Üzenem mindenkinek, még nem késő elindulni, mindenképpen megéri! Rowon mindenkit vár!
Köszönöm a beszélgetést Tompa Balázs (Chino)
Apostol