Hatodik hete róttuk a sivatagot. Már amikor felketem a déli pihenőből, tudtam, hogy ma is kidörzsöli a homok a lábamat, ahogy a saru mellé befolyva lassan fel-le vándorol a lépteim nyomán. Az arcom egyre jobban ég az álarc alatt. Már a gyógyító krém sem segít, amit a nyereg alatt hoztam otthonról magammal. Egész Ynev azt hiszi rólunk, hogy valami érzéketlen gépezetek vagyunk, vasból kovácsolt maszkok mögé bújva. A centúrió persze rettenthetetlen. Mindig elsőnek megy harcba, és mindig utolsónak tér vissza belőle. Legalábbis rettenthetelennek hiszik azok, akik nem szorultak például egy döglött ork teteme alá, és látták onnan, ahogy vinnyogva bebújik a legközelebbi szikla alá. Ha észrevette volna, hogy ott vagyok, biztosan leszúr, miután a fekete orkok továbbvonulnak. A rettenthetetlenség képe csak azért maradt meg róla, mert elég ostoba ahhoz, hogy csak akkor ismerje fel a halálos veszedelmet, amikor már mindenki más menekül, és van akkora mázlija, hogy mindig élve kikászádik belőle. Rangja azonban neki van, nekem pedig szavam se. Bár már sokszor elgondolkodtam, hogy mennyivel jobban mutatnék a helyén lovagolva. Bárcsak ne lenne egy olyan nagy melák egy olyan baromi nagy karddal, meg olyan baromi gyors mozgással. Még vagy 2 heti járóföld a célpont, ahol valami lagymatag pyarroniakkal találkozunk. Vágtunk mi már le sok amundot a sivatagi túránk során önmagunk is. Biztosan kellenek ők is ide?
Ötvenhetedik nap. Megérkeztünk, a pyarroniak meg sehol. Megint várni kell rájuk. A szent városuk ostromáról is elkéstek volna, ha nem ott alszanak az omalodozó falak tövében. Cserébe csatlakozott hozzánk egy másik légió. Az ő centúriójuk egy alacsony alak. Minden döntését megvitatja a Transcepsével, aki csak épphogy nincs hozzánőve. Szó szerint. Mert bár nem nézhettem fel, ahogy elvonult előttünk, nehogy bajt hozzak vele a saját és társaim fejére, nyilvánvalóan valami középső-tartománybeli szörnyeteg sarja. Hosszú karmokban végződő pikkelyes keze majdnem térdéig lóg, a szaga pedig…hát én azt hittem először, hogy belesett az emésztőbe, amit a tábor szélén ástunk. Erőlködnöm kellett, hogy ne öklendezzek a közeledtével. Hogyan viseli el a centúrió ezt naphosszat?!
Nyolcvanharmadik nap. Már a homokból is homok folyik, amikor kinyitom a ruhámat, hogy könnyítsek magamon. Ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, inkább átkérem magamat a gyepűvidéki rendfenntartó seregekbe, a rejtőzés végett a saját ürülékükkel bekent sárga orkok megzabolázására. A Transceps valami rítust hajtott végre rajtunk, amihez egyenként elé kellett járulnunk, persze hason csúszva. Azóta a szaga belengi az egész tábort. Álmomból felriadva néha majdnem lehányom magamat.
Nyolcvankilencedik nap. Mostanra már nem is érzem a Transceps szagát, de az amundokat nem tudjuk így lesben megközelíteni, az biztos. Közben kiderült, hogy a pyarroniak már előttünk vannak, és az amund démon úszó erődjét követve vernek nap mint nap újra tábort. Persze nem túlságosan közel. Mi vagyunk lemaradva, nem ők. El sem tudom képzelni, hogyan lehettek a pyarroni férgek nálunk gyorsabbak.
Százhetedik nap. Beértük a pyarroniakat. Most egy dűne mögé küldetek ki egy felderítő egységet, hogy figyelje meg az amundokat. Persze én is az egységbe kerültem. Állítólag az én talizmánomba foglalt kővel lehet legjoban látni a kékszemű szörnyeket az éjszaka leple alatt. Eddig mindvégig a melegre panaszkodtam, most viszont irdatlan hideg lett. Nem való nekem ez a sivatag. Alig értünk a dűne lábához, a szemem elé emeltem a talizmánt, csak úgy kíváncsiságból. Amit láttam, arra nem voltam felkészülve. Épp egy tucat amund rohant felénk teljesen nesztelenül, fogas kardjaikat lóbálva. Talpuk alatt még csak meg sem süllyedt a homok. Nagy mázlink volt. Biztosan ottmaradunk, ha nem nézek csak úgy bele. Aztán elrejtőztünk a homokból formált gerinc mögé. Valami durva dolog történik ott lent. A talizmánom kék kövén keresztül tiszta vörös és narancssárga minden. Mintha még a talaj is amund húsból lenne. A Transceps azt mondta, hogy véletlenül se lépjünk az amulett által vörösre festett homokra. Magamban csak röhögtem a dolgon, de így a támadás után majdnem a gatyámba csináltam. Én nem akarok oda lemenni. Szerencsére a csapat vezetője, egy a légió büszkeségei közül is így gondolja.
Száznyolcadik nap. Durván hideg volt az éjszaka. El vagyok gémberedve. Hogyhogy nem fáznak ezek a dögök félmeztelenül rohangálva?! Nappal meg hogyan nem égnek szét?! A két légió már mögöttünk sorakozik. Megpróbáltak lehetőség szerint csendben felsorakozni. Belenézek a talizmánomba. Hát ez nem sikerült. Amundok rohannak ki a romok közül minden irányba. A fejem hirtelen lüktetni kezd, a fülemet fülszaggató sípolás tölti meg. Minden zsigerem azt sikítja, meneküljek. Hátranézek, és látom, ahogy a többiek is a fejüket szorítják. Ekkor hirtelen a Transceps csikorgó hangja tölti be az étert. Először érthetelen szavak csupán, de legalább megszüntetik a sípolást. Aztán a megkérdőjelezhetetlen parancs: „Előre!”. Raddaqra, ez a fejemben van! A Transceps végig a fejemben volt! Most jól megszívtam. Kiolvasott a fejemből mindent, amit csak gondoltam. Inkább kaszaboljanak le az amundok, minthogy az ő dühével kelljen szembenéznem. Indulok előre.
– OSTROOOOOOM!
Lassan 3 hete megérkezett a Geofrámia: Új Kezdet, de még nem nagyon bontakoztak ki az új lapokhoz kapcsolódó ötletek. Kétszer láttuk a Főhierarcha paklit működés közben a Koldus ellen, és annyi. A jelenlegi helyzet persze nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az új lapok még nem tudtak bizonyítani éles környezetben, így a finomhangolások és spin-offok sem alakulhattak ki. Ennek örömére hoztam ma egy paklit az új kiegből. Abban már most biztos lehetsz, kedves olvasó, hogy a pakli nem hagyományos módon épült. A benne lévő eredeti koncepciót szokatlan módon használja.
Pakli
3 
4 
2 
Kezdő
1 
1 
A dekk elsőre egy teljesen normális Transceps dekknek tűnik. Semmi extra. Az is. A két pakli alapkoncepciója az, ami különlegessé teszi.
Mi az a koncepció?
A Transceps nyilvánvalóan Rancidias helyettesítésére jött ki. Ki is iktatja Rancidias képességét és támogató lapjait. Se arany, se ingyen kalandozó. Bumm. A két főnök nem fér össze. Vagy mégis?
Összefogás termével Rancidias a legjobb ár-érték arányú légiósunk, aki egyben egy különleges képességgel bír. Ha választanom kell, hogy 0-ért ingyen ostromot kapok a fordulóra, vagy 0-ért kapok egy 4. (Qus Quarral 5., Légió büszkeségével 6. szintű) kalandozót ÉS kapok végleges ingyen ostromot minden kalandozómnak, akkor nem állít minket túl nehéz döntés elé a pakli. Ezt csak úgy mellékesen kíséri egy másodlagos előny.
Milyen másodlagos előny?
A jelen paklik többsége 1-1 kulcskalandozó köré épül. Ha ő meghal, a pakli összedől. Nos itt nincs ilyen. Ha meghal a Transceps, akkor Rancidias képessége felszabadul, és egyből 3-ért gyártja a légiósokat. Hogy ez mit fog jelenteni? Hogy a második körtől Transceps megy előre tankként a manőverekbe, és Rancidiast félti inkább a pakli ingyen ostrom miatt.
Mi lesz, ha az ellenfél Rancidiast öli meg, vagy ki sem jön?
A rendbíra áldása ezt a helyzetet hívatott feloldani. Se Rancidiast, se Transcepst nem kell félteni. Nehéz olyan pakli ellen játszani, aminek 2 kulcskalandozója is van. A lényeg csak annyi, hogy ne haljon meg mindkettő, ami nem könnyű feladat a mai metában, főleg a pakli második alapkoncepciója mellett. Persze ha választani lehet, akkor a Transceps lesz az erősebb addig, amíg legalább 2 kalandozó le nem jött az általa termelt jelzőkből. A rendbíra áldása emellett a 
Veremcsapdára is megoldást ad, ahogy arra is, ha nem jönne ki Rancidias vagy egy második Haditanács.
Beszéltél valami második alapkonceptről.
A pakli másik fontos elve, hogy a kalandozókat érő sebzéseket minimalizálja/nullázza. 
Az első kettőt a Kimérák hagyatéka fogja meg, míg az utolsó -3 támadóküszöbbel indul. Egy 
Sztekkek
– 
–
Előnyök:
– Folyamatos preszzúra az első körtől
– Nem fognak rajta a sebzések, a pakli viszont sokat sebez
– Kevés lapból sok ingyen ostrom
– Ellentétek felszítása sem akadály
Hátrányok:
– Goblinhorda, ha első körben 
–
– 
Opciók:
– 
– 
– 
– 
–Noran