Sziasztok!
A cikk képének története: Tamás most döbbent rá, hogy a versenyen mindenki Ellana-szentély mellett aktivizál termékenység bálványt és Maida saluquas csábítók holdimádó anyasámánokkal karöltve egyszerre kerülnek terítékre, amikor az ellenfél szabálymagyarázatot kér a pontos működéssel kapcsolatban.
Na de evezzünk komolyabb vizekre!
Remélem senki nem felejtette el, hogy a Hírességek Csarnoka választás is javában zajlik, a jelöltek már izgulva vágják a centit a határidő végéig. Engem ért a megtiszteltetés, hogy a játék főbíróját, Csörnök Tamást mutassam be nektek, hátha hozzájárulhatok az úriember győzelméhez. Nyilván minden jelölt sokat tett a játékért, viszont kezdő bíróként érzem mekkora feladat egy ilyen bonyolult játék szabályrendszerében rendet vágni. Egy-egy nagyobb versenyen folyamatosan jó döntéseket hozni, néha percenként akár többet is, nagyon komoly feladat, folyamatos felkészülést igényel! Biztos vagyok benne, hogy sokan vagytok közülünk, akik jobban ismerik Tamást mint én, de rengeteg az új arc mostanában, nekik próbáltam egy villáminterjúval összeszedni mit is érdemes tudni cikkem főhőséről, miért is érdemli meg ezt a díjat:
- Szia Tamás! Szeretnélek bemutatni kicsit, leginkább az új arcoknak, de remélem sok régi motorost is meg tudok lepni egy-egy új információval amit nem tudtak rólad. Mióta kártyázol, hogy találkoztál a játékkal?
- Szia Csabi! 2006 elején (13 évesen) vetettem meg a Duna Plazában lévő Alexandra könyvesboltban édesanyámmal a Kezdőcsomagot. Kb. fél évembe telt, mire rájöttem, hogy sem én, sem pedig egyetlen családtagom, ismerősöm nem tud kiigazodni a játékon. Nekem azonban annyira tetszett a kártyák dizájnja, hogy nem akartam feladni a játék megtanulását. Így kerestem fel végül nyáron e-mailben a Balogh testvéreket, akik nagy segítőkészek voltak és elirányítottak a ketmagus.hu fórumára. Ott sikerült olyan emberekkel beszélnem, akik hajlandók voltak türelmesen megtanítani nekem a játék szabályait. Ezúton találkoztam a budapesti Szellemlovasban elsőként a ma már csak legendákból ismert Vida Gáborral, majd később Kiss Robinnal, akivel a mai napig játszunk. Leginkább Robinnak köszönhetem, hogy nagyjából értem a játékot, és hogy sosem tudtam elengedni.
- Mióta vagy bíró és kíváncsi vagyok így padawanként mit szeretsz a bíráskodásban?
- Erre pontosan nem emlékszem. Ami biztos, hogy 2011 tavaszán már bíró voltam. Ezt is csak onnan tudom, hogy visszakerestem az e-mail fiókomban található levelezéseimet. Ezek között a legkorábbi nem törölt levélváltásom Tőkési Gergellyel („LordTyuk”, az akkori főbíró) és Balogh Andrissal bírói kérdésben ekkor esett meg. Főbírónak pár évvel később kért fel Balogh Marci, amit örömmel elfogadtam. A hivatalos kinevezésem 2013. október 16-án történt meg. Ekkortájt csatlakoztam a Kétmágus tesztelői csapatához is. A bíráskodást eleinte azért szerettem, mert így kisversenyt is szervezhettem, és a kettő dolog együttes révén úgy éreztem, fontosabb tagja lehetek a közösségnek, illetve így a játékosokért tudok tenni valamit. Sokat köszönhetek ennek a közösségnek és szerettem volna valamit visszaadni nekik. Ma inkább azt szeretem a bíráskodásban, hogy egyrészt segíthetek abban, hogy mások jobban megértsék a játék mélységeit, másrészt pedig így tevőlegesen tudok hozzátenni ahhoz, hogy a játék jobb, érthetőbb és átláthatóbb legyen.
- Hogy bírod hogy játék helyett már “csak” szervezel? Volt már olyan pillanat, hogy inkább eldobnád magadtól ezt a “terhet” és csak versenyeznél?
- A versenyszervezés részét is nagyon szeretem a játéknak. Jól bírom, hogy nem játszom nagyversenyeken és úgy látom, hogy a játékosközösség is értékeli ezt az áldozatot. Nem kis tényező, hogy imádtam korábban Kriston Dáviddal („Gambittel”), most pedig Szabó Petykóval együtt lebonyolítani ezeket a rendezvényeket. Fantasztikus érzés mindkettőjükkel együtt végiggürizni ezeket a napokat. Nem mondanék le erről a teherről, egyáltalán nem érzem annak. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy elhivatott vagyok a szervezéssel és a versenyen való bíráskodásommal kapcsolatban, másrészt némi honoráriumot is kapok ezért a legalább egy napot igénylő munkáért, ami számomra a megbecsülés jele, és ez számomra egy nagyon fontos dolog. Amiért azonban tényleg nem fordult még meg hosszabb időre a fejemben, hogy inkább játszanék, az az, hogy őszintén szólva nem igazán nekem valók a nagyversenyek. Sok éve, amikor még játékosként részt vehettem ezeken a rendezvényeken, mindig halálra izgultam magam a teljesítményem miatt. Nem bírom jól az ilyen stresszhelyzeteket, így nem is teljesítettem soha túl jól. Arról nem is beszélve, hogy pár évig egyszerre voltam nevező és bíró is a versenyen, ami teljesen ellehetetlenítette a játékokra való koncentrálásomat. Biztos többen is vannak a játékosok közül, akik emlékeznek arra, hogy hányszor kellett felállnom a játékunk mellől egy-egy nagyversenyen, hogy válaszoljak egy-két kérdésre csak azért, hogy a visszaérkeztem után pár perc játékot követően újra felállhassak, hogy végezzem a kötelességem. Nem volt ez jó sem nekem, sem az ellenfeleimnek. Jobb ez így.
- Köszönöm szépen hogy szakítottál rám egy keveset az idődből, remélem munkád gyümölcse megérik és elnyered a helyed a Hírességek Csarnokában!
babbbR