– De itth nem az a lényeggg, hogy honna’ va’! Aza lényeg, hogy csijjogós! – Sandított a sörhab felett társára a férfi. – El leht anni drágán komám!
– Nem tudom. Nem tetszik ez nekem. – Hebegő hang, mely még ezen a csendes helyen is elillan az éjszakába. Négyük közül ő volt a legfiatalabb, és már régóta próbálta józan belátásra bírni sokat megélt társait. A hely, ahol az éjszakára meghúzták magukat kicsiny kunyhó volt, pár mécsessel gyéren megvilágítva, a földön szakadt pokrócok, törött lóca és kacska lábú asztal az egyik sarokban, takaros tűzhely romjai a másikban, amott egy állat kiterített szőre foszladozott, mögötte egy egykor barátságos kandalló maradványai. Szerény lak bárki igénye szerint, ám jobb napjain senki emberfiára nem hozott szégyent, ha vendég kopogtatott. Otthonossága mostanra megkopott, inkább volt már zsiványok tanyája, mint egy hajdanvolt tisztességes ember vadászkunyhója. Ha megfáradt vándorként utad erre vezetett, egy estére biztos menedéked volt, a környék vadjai ki tudja miért, de messzire kerülték. Gerendái még biztosan álltak, ám a tetőcserepek foltjain átkandikálva az éjszakai égbolt csillagai vigyázták ki itt álomra hajtotta fejét. A szél is utat talált a foghíjas falakon, de csitult annyit, hogy a kint rekedt Észak ne kínozza az erre tévedőket tovább. Pedig nem akármilyen szél tombolt a terméskő falakon kívül. Igazi bajnoka az elemeknek, az a kemény északi fajta, amitől összekoccan az ember foga, utal talál a legkisebb réseken, és a csontok velejéig átjár mindenkit ki birokra kíván kelni vele. Metsző volt és kíméletlen, nem olyan, mint a játékosan cirógató déli testvére. A viskó egy csendes zug volt a hegyekben, egy utolsó állomás a Hercegségeken túl, de sokkal inkább még a Kőfiak vidéke előtt. De nem ma. Ma éjjel részeg tivornya hangjai versengtek a kinti széllel. Zsákmányt ünnepelt néhány sorskisírtő szerencsevadász.
– Az üvegszememre mhondom Szkander, túl sokat aggodalmaskodsz! – Érkezett meg a beszélgetésbe egy sokat látott sebhelyes arc. – Itt nem talál meg midnek shenki! Meghőzzzuk megunkat pár napig és utána huss már ittsem vagyun!
– Ígyisvan! – Kiáltott oda egy földön fekvő negyedik társuk, épphogy felemelve fejét. Bárki emberfia megmondta volna, amennyi ital ebben a fickóban volt, már az csoda, hogy életben volt, nem hogy még beszélni is tudott. Keze ügyében lazán tartott fakupa, ruháján és arcán kisebb sörtócsa.
– De biztos, hogy jó ötlet volt a törpéktől lopni Tulok? – kérdezte a fiatal fickó, kit társai sörmámorban próbáltak az önfeledt ellazultság útjára terelni. Mindenki tudja, hogy amikor egy gyáva ember azt kérdezi, hogy biztos, hogy jó ötlet, valójában azt üvölti, hogy nagyon nagyon rossz ötlet. És sosem hangzik kérdésnek.
– Nyaf nyaf nyaf és aszt thudod.. tudoddd… ööö… kimentem pisálni – Azzal Tulok a maradék sörét úgy nagyjából az arca irányába löttyintve, de javarészt a vállát és mellkasát eltalálva lehajtott fejjel, biztos kapaszkodót keresve kitámolygott a meglepően jó állapotban lévő ajtón.
Ahogy kilépett a metsző szél azonnal igaz barátként táncolta körbe, az éjsötét éjszaka minden neszét elnyomva. Pár tétova lépés után úgy érezte megtalálta a tökéletes helyet, ahol kiürítheti hólyagját. Elsőként a fütyörészés, majd utána a sugár is megindult lassan. Részeg tudata mélyéről túlélő ösztöne hiába kapta fel a fejét a zajra, a félnapos ivászat ködén nem ütött léket a hang. Ami egészen pontosan úgy hangzott mintha az eső kopogna az ereszcsatornán. Vagy mintha egy részeg hugyozna egy tetőtől talpig páncélba öltözött Feketevértes acélcsizmájára.
Ki tudja mely isten szeszélyéből, de a szél, ez az örökké nyughatatlan úgy mozdult, hogy a Traidlan-hegység felett kitisztuljon az ég, és a kövér hold fényében fürössze a tájat. A mostanra kalyibává züllesztett házikót néma csendben páncélos figurák zord sorfala állta körül. A csorgás lassan maradt abba. Még két óvatos koppanás a fémcsizmán, és újra a csend uralta a vidéket.
– He?! – kérdezte Tulok, minden korábban tanult etikett tudását latba vetve. Picit zavarta, hogy annyira részeg, hogy már csak egy szemét tudta nyitva tartani. A felvonult vértesek sora szétnyílt, és hidegre és szélre fittyet hányó félmeztelen törpe indult meg közöttük, rőt szakálla varkocsokba fonva. Mélyen zengő hangon szólalt meg.
– Drumbogh fia Dui vagyok, Tarin seregeinek Hosszúszakállú Atyja, és követe…
– Ácsi, ácsi, … mindjárt kiküldöm a havert – fojtotta bele a szót Tulok, majd megfordult és óvatos botorkálással visszaténfergett a házikó felé. Bent aztán visszahuppant a helyére és, mint aki jól végezte dolgát emberesen meghúzta fakupáját. Majd fél perc is eltelt mire az értelem szikrája kigyúlt szemében. – Jahh nemismondom, hogy vhendgggeink vannak! – Férfiemberhez nem méltó sikoly hagyta el legfiatalabb társuk száját.
– A törpék! Ittvannakatörpék! Ittvannakatörpék! Mindmeghalunk – rémületében egy szuszra szaladt ki az elmúlt két nap rettegése. Ám ekkor Tarok, csapatuk vitán felül legtapasztaltabb tagja az asztalhoz csapta kupáját, és felpattant.
– Egen? És úgyan mitt akarnak? – Az elfogyasztott alkohol miatt hangja inkább volt károgás, mint.. nos, mint hang.
– Tuggya a rosseb! Valami fazon van itt a gyerekeivel, meg valami gond lehet a borbélyával…
– Majd én beszéLEHE-Hukk velük! – Azzal olyan lendülettel iramodott meg Tarok az ajtó felé, aminek nagyrészét inkább az alkohol nyújtotta, mintsem önnön koordinációs képessége. Kint persze a lendület egy tompítás nélküli orra esésben érezte úgy, hogy el kell fogynia. – Mi kéne? – vetette oda a földről feltápászkodva.
– Drumbogh fia Dui vagyok, a Tarini sere….
– Nem veszünk semmit! – Vakkantotta kajánul, majd sarkon fordult, és mint egy győztes hadvezér, peckesen visszalépett a kunyhó menedékébe. Majd vigyorogva becsapta az ajtót. Bent hatalmas nevetés fogadta, társai a térdüket csapkodták. Az egy Szkandert leszámítva, aki vinnyogva próbált észrevétlenre töpörödni a sarokba. – Most asztán megtanujják! Hogy velünk nem leet packá..
– Várj! Nem halljátok? – sipította a rettegő ifjú a sarokból. Egy pillanatra elhallgattak és füleltek. A hang ami a kalyiba résein beszűrődött egyszerre volt dübörgő, robajló, és zúgó.
– KADAL, A TÁRNÁKAT RENGETŐ NEVÉB… – de a többit már nem hallották a mindent betöltő morajlástól…
A fenti rövidke szösszenet lényege, hogy megtanulja az ember, nem szarakodunk a törpékkel. Nem lopjuk el a fuxos vakolókanalukat, de még az aranyozott tortaszedőjüket sem. Ha végigolvasod a cikket, akkor megtudod, hogy te hogyan tehetsz szert mégis ilyen tuti cuccra, sokkal kisebb erőfeszítéssel, anélkül hogy fél Tarin rád vadászna.
Mielőtt rommá elemezzük a lapot, nem árt ha tudod, hogy miért tették a földdel egyenlővé a fenti négy szerencsétlent a kőfiak. A Gromhti Karr-Khazad megépítése egy nagyon fontos mozzanata Ynev történelmének, és úgy általában megkerülhetetlen része az Északi Szövetség létrejöttének. Észak hercegei egy derűs napon tokkal vonóval a törpehaveroknak juttatták a komplett Traidlan-hegységet mindenféle közbeszerzési pályázatot megkerülve. Kezdetben persze kicsiben kezdték, és az egész nem volt más mint egy kamu bánya, hevenyészett lakhelyek sokasága, a földmunkálatok központja. Aztán persze a törpe vér nem hazudtolta meg magát, és … big magic … majd hirtelen összefüggő tárnák és járatok végtelen sokasága. Bumm ahun-e egy törpe kolónia. Az életben nem írtod ki őket onnan. Mostanra persze van nagyobb, van szebb, de nincs még egy olyan fontos, mint az első városok egyike.
Nosza nyergeljünk fel és alapítsuk meg. Úgy értem küldetésezzük meg.
1MP Gromhti Karr-Khazad megépítése
Tarin
– Építészet III
– Gnóm
– Tarini törpe
DP 3, Akadályok 3
MP-igénye nem csökkenthető vagy helyettesíthető.
Megoldása után játékosa választ:
1. Sorába 1 Tarini racklalovas kerül.
2. Ha irányít Vörös Hadurat és Vörös Lobogót, akkor Sorába 1 Hosszúszakálló atya kerül.
Hogy Harsányi Andrist idézzem: „Meleg lett ez a sz** nagyon :)”
Nem tudok vitába szállni vele.
Ahhoz hogy a Gyepűvidék megjelenése előtt megoldjuk az első feltétel teljesítésével, még tudunk egy nagyot tündökölni 
Kettes számú feltétel. Egy fajra dedikált elvárás, abban az időszakban amikor a politikailag a lehető legkorrektebbnek akar látszódni mindenki? Ez is egy irány persze, ezt itt viszont Ynev, nem egy safe space fórum. Jelenleg három kaller van aki oldja, egyikük sem fő kalandozó, sokkal inkább a támogató kategória. Na ennek a díszes kupacnak fog 33,33%-a kirotálódni hamarosan, szóval pontosan egy páran lesznek aki itt érdemben tudnak valamit huncutkodni. Erős gyanúval élve, szintén azért került rá ez a feltétel, hogy boldog boldogtalan ne oldogassa le előlünk. Meg úgy összességében illik a képbe.
Na de aztán itt van a hármas számú feltétel! Mágikus kilences a taglétszám, abban a csoportban akik azt mondják, hadd én, hadd én oldjam meg egyedül!
Mivel én tudom, hogyan lesz ilyen lapod, most egy kicsit PLEV-es megközelítésből nézem ezt a lapot. Szerencsére a fejlesztők figyeltek rá, hogy habár ultraként kerül osztásra, mégis beférjen az egyedi jel miatt a PLEV formátumra is. Szóval most elképzelünk egy játszámát, ahol az ellenfél egy próbabábú szintjén van, és nem akar megakadályozni minket semmiben, sőt egyenesen bátorítólag mosolyog játsszuk csak a játékunkat. Mondjuk első körben leraksz egy 
De ha úgy vagy vele, hogy a törpék ne már ilyen lóf..sz mütyür kiskalleros dekket jelentsen, akkor rögtön ott van a 8/6-os nagyfiú, 
Azért pár szót beszéljünk már a küldi másik képességéről. De az már a nagyok ligája, az igazi MK játék. Ha korfordulón tolod, és a Főnökkel játszol, akkor azért ott keményebb arcok esnek ki az alapításból. Egyszer megkérdeztem, hogy miért nem kapnak a törpék erősítést. Igen rövid volt a válasz: 
Most hogy már látod magad a Feketevértesek élén, elárulom hogyan szerezhetsz ilyen remek lapot. Annyi a dolgod, hogy menj el július 4-én a HammerTime Cafe-ba, ahol a kezdőknek és újrakezdőknek rendeznek versenyt. Itt két dologra hívnám fel a figyelmed. Az első, ha még ismerkedsz a játékkal vagy épp most próbálod a tizenéve elfelejtett szabályokat visszaidézni, akkor ez egy tökéletes alkalom, hogy hasonló játéktudású ellenfelek ellen tedd próbára magad. Nem kell attól félni, hogy a tapasztaltabb játékosok beszabadulnak ide, és féktelen tombolásba kezdenek.
A másik, hogy ha még nem rendelkezel komolyabb gyűjteménnyel, akkor egy ilyen versenyen általában bőven a nevezési díj feletti zsákmánnyal térsz haza. Ennek remek példája, hogy a most bemutatott lap a dorani titkosszolgálat szerint csak itt lesz osztva, azaz elég erősen limitált lesz a beszerezhetősége, ezért ha úgy döntesz, hogy elcseréled, akkor elég jó alkupozícióból indítasz, ha ezt is bedobod.
A kezdő versenyről itt tudhatsz meg többet:
Itt
Vagy keresd Nagy Gábort és Erős Petit, bizton állítom mind a ketten állnak rendelkezésedre!
Jó játékot és szerencsés lapjárást a versenyen!
Vincu