Nemrégiben egy felhívást kürtöltem szét Ynev minden táján, melyben vállalkozó szellemű kalandozókat kértem fel, hogy találkozzanak velem és beszélgessünk szeretett játékunkról. Ahogy nyilvánosságra került a hír, többen azonnal felkerestek hogy ilyen-olyan módon találkozzunk. Mivel sokan vannak, egyszerre nem tudok mindenkivel foglalkozni, de ígérem minden vállalkozó szellemű sorra fog kerülni.
A Kereskedő Hercegségek és Gorvik határán jártam, amikor sikerült egyeztetni egy találkozót a vándor kereskedővel és egyben a Kosfejes Úr papjával, Xinafolo de Corti-val. Mindketten gyérül álltunk a szabadidővel, de egy út széli pihenőben egy kellemes ebéd mellett tudtunk találkozni és beszélgetni. A Kosfejes Úr papjai nem a kedvességükről vagy a barátságosságukról híresek, de ezeket az előítéleteket az atya nagyon hamar megcáfolta. Nem egészen tudtam hova tenni a dolgot: amikor beléptem a fogadóba Xinaf mosolyogva várt, ezzel a kis gesztussal azonnal oldotta a bennem lévő feszültséget. Így már nyugodtan ültem le asztalunkhoz, kértem mindkettőnknek egy kupa jó bort és nekikezdtünk.
– Üdvözöllek sacerdon Xinafolo de Corti, köszönöm hogy eljöttél és időt szánsz rám!
– Üdvöz légy Lázadó, messze földön híres csavargó! Urunk feladattal bízott meg engem ezért nincs túl sok időm, ha kérhetlek kezdjünk is bele.
– Természetesen atyám…
– Sacerdon, ha kérhetlek.
– Elnézést sacerdon, nem vagyok túlzottan otthon a gorviki kultúrában.
– Most elnézem, mindketten külhonban tartózkodunk.
– Tehát sacerdon, az első kérdésem: Hogyan találkoztál a játékkal?
– Szerepjáték kampányt meséltem, ahová egy barátom elf Serenayát hozott. Akkoriban még nem ismertem eléggé a Kosfejes úr igéjét, vér szálljon a szájára, így engedtem az inhumán férgek alakítását. Akkor egy másik játékosom (név szerint Bársony Tomi barátom, fórumon Akheron néven is ismerhetik) elhozta neki 
– Köszönöm a válaszodat, mindent érintett amire kíváncsi voltam. A második kérdésem így szól: Mi az, ami a legjobban megfogott a játékban?
– Az Ynev hűség és Ynev hangulata. A szerepjátékból és regényekből ismerős alakok, fogalmak ragadtak magával.
Sajnos rögtön a megtanulása után szembesültem az első csalódással, mikor a 
Azóta persze tudom, hogy Ranagol bárkit megáldhat, ki okosabb, erősebb vagy felkészültebb. Éveken át kullogtam hátul a versenyeken, és minden vereségem csak motivált. Mára már senki sem ül le ellenem anélkül, hogy legalább kicsit ne izgulna 
– A Kosfejes Úr biztosan elégedett, kiemelkedettségedet mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy az ellenfeleid remegő kézzel ülnek le veled szemben (Xinaf csak bólint). A harmadik kérdésem így szól hozzád: Milyen paklikkal szeretsz játszani, hogyan jellemeznéd a játékstílusodat?
– Amikor elkezdtem, akkor nekem a tematikus paklik, a témapaklik (robot paklik) tetszettek, leginkább azért, mert ezek adták vissza a hangulatot. Megrögzött Vorthos-Timmy játékos voltam, de olyan szinten, hogy volt pakli, amibe azért nem raktam fejszecsapást, mert úgy véltem, nem passzol bele.
Eltelt kis idő, és úgy éreztem, azzal szolgálhatom leginkább a Kosfejes urat, ha megdöbbentő paklikkal játszom. Kikacsintás volt ez a Johnny stílus felé. Ekkoriban olyan paklikkal játszottam, amik roppant idegesítőek voltak (volt olyan paklim amivel elértem, hogy egy kalandozó plusz 6-10 mp-be kerüljön az ellenfelemnek), de egy súlyos hibájuk volt: nem tudtak nyerni. Ma már belátom, félreértettem Ranagol tanait és nem szabad olyan dolgokkal próbálkoznom, melyekhez nem kaptam erőt.
Ma már megvilágosította Ranagol az elmém. Ha győzni akarok, győztes paklira van szükségem. Így nagy versenyeken minden esetben tier 1 paklival játszom, és azon belül is az agro (roham) pakli áll közel hozzám. A legnagyobb sikereimet a visszatérésem óta 
Ha nagy ritkán eljutok egy kisebb versenyre oda viszek játszós paklit is, ezek között kontroll és kombó is akad, ekkor minden esetben hangulatra törekszem, és az sem érdekel, ha legutolsó leszek.
Így összefoglalva belekóstoltam az évek során a Timmy, Johnny és Spike stílusokba is, és bár szívemmel Timmynek érzem magam, nagyversenyeken Spike-ként gondolkodom. Jellemző rám, hogy nagyon gyorsan játszom, gyorsan hozok döntést, és pont emiatt nem is mindig játszom hibátlanul. De még többet hibázok, ha nem így teszek, mert bekavarom magam, túlgondolom a dolgokat.
– Jó ha az ember felismeri a saját hibáit, sokat segít abban hogy előrébb lépjen. Nem szeretném rabolni az idődet, ezért egy utolsó gyors kérdést még feltennék: Mi az álmod a játékban?
– Nagyon szeretnék egyszer megjelenni kártyán, és bár Ranagol azt diktálja, hogy mindenben a legeslegjobbnak kell lennem, azt még én is belátom, hogy erre egyelőre nincs realitás. Sokan vannak még, akik többet tettek le nálamnál az asztalra.
A Kosfejestől egy olyan küldetést kaptam még, amit nem tudom mikor, de teljesítenem kell bármi áron: évzárót kell nyernem. Ez feltett szándékom, mert így tudom megörvendeztetni a hatalmas Ranagolt.
– Köszönöm atyám… akarom mondani sacerdon. Nekem is mennem kell, hív a kötelesség.
– Köszönöm Lázadó hogy meghallgattad válaszaimat és tudatod a világgal kiemelkedésem egy részét, remélem példaértékűen szolgál majd másoknak!
– A Kosfejes Úr figyelme kísérjen utadon!
– Megteszi, ha kérem, ha nem…
Köszönöm a beszélgetést Veszelszki-Dunai Bálint (Xinaf)!
Apostol