Az eleje az írásnak:
https://mk.deltavision.hu/atkok-1-resz-mininovella/
-3-
Mindenki tette a dolgát, összeszokott és gördülékény munkát végeztek. Szépfiú beszerezte a készleteket, Hamiskártyás a kalandozókat bérelte fel Torozonnál, Stronginknos rúnákkal és ráolvasásokkal látta el a fegyvereket, és a használati tárgyakat.
Művész a fegyver és páncélkovácshoz ment, hogy küldetésre kész harci arzenállal rendelkezzenek. Mindenhol arannyal fizettek, gyors és jó munkát kértek. Estére értek vissza Rattikanihoz. Ahol meglepődve tapasztalták, hogy a fogadó névadója útra készen áll.
– Mire készülsz Haars’An Yi Bcraft Rattikani?- kérdezte Művész.
– Veletek megyek.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon a fogadós.
– Te figyelj már, mi nem akarunk rád vigyázni! Mi lesz a csehóval? – kérdezte a Hamiskártyás.
– Tisztázzuk, hogy nem kell vigyázni rám, és ez nem csehó hanem fogadó, ha még egyszer le mered szólni az életművemet, gorviki módra húzom ki a nyelved a torkodon vágott lyukon. – mondta tárgyilagosan, de minden indulat nélkül Rattikani.
– Jól van már te gorviki kuvasz! Csak próbáltam tréfálni. – szabadkozott a erioni.
– A kedvenc fogadósunk fénykorában a gályák tengerének egyik legrettegettebb kalóza volt. – mondta Szépfiú, a haját igazgatva.
– Még most is a fénykorom van! – nézett a kémre a fogadós.
– Én csak halkan jegyzem meg, hogy az eltöltött évek a sültek és a jó italok között megtették a hatásukat, azért ezt lássuk be. – mondta a gnóm, és kezével egy pocakot formált magának a levegőbe.
– Mocskos rohadékok vagytok! – játszotta meg a sértődöttet Rattikani.
Mindannyian nevettek a kifakadáson, de ez a nevetés nem volt olyan felszabadult, mint amikor minden rendben volt. Mindegyik kalandozót nyomasztotta a bizonytalanság és, hogy legyőzhetetlennek hitt vezetőjük élete veszélyben van.
Hamiskártyás aggódott, sosem vallotta volna be másnak de az aquir átlátott azon a bohóc álarcon amit mindig viselt. A drún fegyvertársat, barátot látott ott, ahol más csak az iszákos, kurvapecért vette észre. A Hamiskártyás visszaemlékezett amikor elrabolták és levágták az ujját, az aquir akkor is ott volt, hogy mindent megtegyen, hogy a segítségére siessen.
Szépfiú is mélyen az emlékeibe mélyedt. Kém volt valaha, birodalom küldte birodalom ellen. Amilyen karaktert hét elején magára öltött, azt hét közepére már másikra cserélte. A kráni küldetés alatt a boszorkány elvette mindenét, de jót is tett vele, hisz ekkor ismerte meg a csapatot. Barátokra, kötelékre, becsületre lelt. Szépfiú elhatározta, hogy semmi esetre sem hagyja, hogy bántsák a családját.
Stronginknos emberi mércével mérve nagyon öreg volt, és talán pont ezért talált mentort a sokkal öregebb aquirban, az a gondolkodásmód és tetterő ami lenyűgözte a krániban, lassan de biztosan kötelékké alakult. Stronginknos gnóm volt egészen máshogy kezelte az alapvető emberi érzelmeket és értékrendet. Abban viszont egészen biztos volt, hogy a világnak szüksége van olyan lényekre mint az aquir.
Művész adósságot látott, a kráni segítette meg abban, hogy élete értelmet nyerjen, hogy a káosz-angyal átka áldássá változzon. Tetszett neki a csapat, és örült hogy befogadták. Elhatározta, hogy mindenben a banda segítségére fog lenni, hogy ez a küldetés végén újra Rattikani fogadójában ugrathassák egymást.
A fogadós volt az egyetlen aki nem érzelmeket látott az emlékeiben, kedvelte ugyan az elfeledettek csapatát, de mivel csak nemrég lettek jóban és fogadták az asztalukhoz, ezért számára azok a gondolatok amik a többieket nyomasztották nem léteztek. Üzlettársat, szövetségest, befektetőt látott a bandában, és úgy érezte erős alapot kovácsol abból ha velük megy.
A felbérelt zsoldoscsapat a fogadó előtt várta az elfeledetteket. Málháslovakat hoztak és rengeteg felszerelést. A kalandozók összetétele is nagyon vegyes volt, hisz amazon, gladiátor, barbár, féltucat harcos mellett 4 varázstudó is akadt, egy varázsló és három boszorkánymester személyében.
– Abdzsant és Aquirt nem érem el. – mondta egy pici pónit simogatva a gnóm.
– Hogy érted azt hogy nem éred el? – kérdezte Szépfiú.
– Aquir mágiája valamiért csődöt mond, valami olyan helyen lehetnek ahol vagy nem működik a manaháló, vagy az ilyen fürkésző varázslatot blokkolja valami.- válaszolt a gnóm.
– Akkor nem tudjuk hova megyünk? – kérdezte Rattikani.
– Shanice hegységbe kell mennünk uraim, egy ősi kolostorba. Ott van Krónika akihez Aquir ment. Ennyit tudok. – tárta szét a kezét a horgasorrú szerzet.
– De az egy istenverte hegyláncolat! Nincs ott semmi. Mégis hogy találjuk meg a sokezer hegycsúcs között a kránit? – kérdezte indulatosan a fogadós.
– Elindulása előtt azt mondta Aquir, hogy Apostol és Nyolcas Up-Umbarban van. – mondta Szépfiú.
– Ki az az Apostol és a Nyolcas, meg hogy lehet valakinek egy szám a neve? – kérdezte értetlenül Művész.
– A kráni két cimborája még az elfeledettek csapatának alakulása előttről. Apostol egy yllinori legendás harcos, Arel istennő haragja, a Mogorva jó barátja. Nevét onnan kapta, hogy jobban hirdeti arel igéjét mint a papjai. Nyolcas pedig egy kráni fejvadász bárd, a lantjától jobban kell félni mint a rövidkardjaitól. Azért hívják Nyolcasnak mert nyolc consulart végzett ki a külső tartományokban megbízásból. – világosította fel a többieket Hamiskártyás.
– Remek ez az eredettörténet, de komolyan nem segít abban, hogy megtaláljuk Abdzsant és Aquirt. – mondta enyhe gúnnyal Rattikani.
– Tévedsz jó uram! – mondta tiszteletteljesen Stronginknos. – Nyolcas nevű úr, vére itt van nálam ebben a kis fiolában, vannak olyan módszerek amikkel meg találom. – folytatta a gnóm.
– Szerintem akkor nyiss kaput oda Stronginknos. – vetette fel a Hamiskártyás.
– A mágia nem így működik, tudnom kell hova akarok menni, ha csak nagyjából teleportálunk lehet egy sziklafal bejsejébe érkezünk, és a testünket agyonnyomja több ezer tonna szikla. – mondta türelmesen a gnóm.
– Akkor mit tanácsolsz? – kérdezte Rattikani.
– Elmegyünk a kapuk teréhez, a kapuk őrzői eligazítanak a legközelebbi térkapuhoz a hegységhez és majd onnan jöhetnek a praktikáim. – kacsintott a többiekre Stronginknos.
Ebben a pillanatban Művész remegni kezdett, és hófehérre fakult az arca.
– Látomásom lesz adjatok egy pergament gyorsan meg egy ceruzát! – mondta a lovag. A többiek visszarohantak a fogadóba és az ekkor már fennakadó szemű shadoni kezébe nyomták a papírt.
Művész elkezdte rajzolni következő jóslatát.
-4-
Nyolcas egy darab szárított húst nyújtott át Krónikának, Abdzsan pedig elővette a rongyospálinkát és öntött a rejtélyes idegennek egy bádogbögrébe.
– Mesélj el mindent. – kérte Apostol.
– Természetesen így teszek, egy valamire viszont megkérlek titeket. Olyan dolgokat fogok elmondani, amik ellen nem tehettek semmit és Aquir határozott kérése, hogy esküdjetek meg, hogy betartjátok azt amit ő szeretett volna. – kezdte a rejtélyes idegen.
Mindhárman bólintottak, feszülten figyelve kéretlen vendégüket.
– Nagyon nagyon régen sok száz meg száz emberöltővel ezelőtt történt az ami miatt most én itt vagyok. Egykoron az eget sárkányok lakták akik szövetségben voltak az elfekkel és az aquirok voltak a gyűlölt ellenségeik. Ezt az időszakot másodkornak hívják vagy másnéven a fajháborúk korának. Aquir ekkor született, és az aquir népek szövetségének a Terdt Tanácsnak volt az egyik tisztje. Vére erős volt, szíve magabiztosan zakatolt, azonban a szolgasort nem viselte, megmérgezte a becsvágy. Elöljárója fejedelem volt, igazi nagyhatalmú nemes aquir, százával voltak a katonái. Közvetlen testőrei démonhercegek, és lumineshelek voltak. Szavára kiapadtak a folyók, elvetéltek a várandós anyák, porrá omlottak a hegyek.
Azok akik ma még emlékeznek rá úgy ismerik mint ” a Kínok Kovácsa”.
Ennek a félelmetes hatalmú ősaquirnak, volt egy titka, amire Aquir rájött. A Kínok Kovácsa fájdalomból nyerte az erejét, például ha megvágta a saját ujját, olyan energia szabadult el a testében ami odot termelt. Mielőtt megkérdezitek mi az az od elmondom, ez kell a hatalomszavak kimondásához, és a régi világban teremtett lények szervezete bőséggel termelte. A Kínok Kovácsa pedig minden fájdalommal ami átélt csak még nagyobb hatalomra tett szert. A csatába hatalmas pengéket sarjasztott a saját csontjaiból, amik egyszerre két célt szolgáltak, tökéletes vágóeszközök voltak, valamint pokolian fájtak ami még erősebbé tette a Kovácsot. Nem talált legyőzőre nagyon sokáig, azonban Aquir egy csellel megfosztotta a további diadaloktól és rabságba taszította. Ezzel a helyébe tudott lépni, és befolyásolhatta a háború menetét. Nem mindennapi csel volt ez, és nagyon drágán megfizetett érte a vezéretek.
A saját tróntermében csaptak a Kovácsra le a ölésre nevelt lények, ők voltak a legjobbak kiket bérelni lehetett. Aquir nem bízta a véletlenre, elmondta a gyilkosoknak, hogy semmi esetre sem okozhatnak a Kínok Kovácsának fájdalmat, mert akkor keserves haláluk lesz. Felkészült osztag volt, méreglényeikhez képest a kráni bannarák játékszerek voltak csupán. Egyszerre támadtak a Kovácsra, akit teljesen lekötött a támadás arcátlansága, és épp ezért elfelejtette, hogy a valóság nem csak a fizikai síkon létezik. Aquir tudta, hogy nem lesz sikeres a támadás, de nem is ez volt a célja, csak azt szerette volna ha ő nyugodt körülmények között megtámadhatja az asztrál és mentáltestét a Kínok Kovácsának. Első hullámban az asztráltestet érintette meg nagyon óvatosan, mintegy simogatóan, dühöt plántált bele, olyat ami már az őrültséggel határos. Majd miután a lila vérgőzös köd eluralkodott a Kínok Kovácsán, lecsapott a mentáltestére. A megtámadott vezető hatalmas harcos volt, alig akadt ellenfél ki legyőzhette volna, de a mentálsíkon nem volt bajnok, csak egyszerű hadvezér mint bárki más. A hatalomszó darabokra szaggatta a mentáltestet, nem elpusztítva hanem yneven szétszórva. A Kínok Kovácsa későn eszmélt de még egy utolsó hatalomszót elmondott, sokan ezt tartják az első kimondott átoknak a világ történetében. – fejezte be Krónika a hosszú monológját és Abdzsan bádogbögréjéből felhajtotta a rongyosok pálinkáját.
– Nem szeretnélek sürgetni, de azt hiszem haladhatnák ahhoz a részhez ami érint minket a történelemlecke helyett. – Szólt meg vésztjósló hangon Nyolcas.
– Csak nyugalom, már folytatom is. – mondta Krónika. – Az átok beszennyezte a kránit vérét felhígította és hatalma odaveszett. Egyszerű szolgává tette, aki nem méltó az aquirok nagyjai közé, azóta is az a terve, hogy visszanyerje ezerévekkel ezelőtti hatalmát. A Kínok Kovácsának mintázatai koronként összeállnak, hogy bosszút álljanak a gyilkosukon, de úgy néz ki most elsőnek siker koronázta az ismétlődésüket, még úgy is, hogy hozzám fordult, hogy írjam ki a kalandorok krónikáiból őt és a titeket.
A szétszakadó darabok egy nőre tapadtak, egy boszorkányra aki csapdába ejtette Aquirt. – mondta Krónika.
– Belecsöppentünk valami ősi fajháborúba, mondhatom ez remek. – mérgelődött Apostol.
– Mondjuk azt, hogy értem, de te hogy jössz be a képbe? – kérdezte Abdzsan Al Hagmerk.
– Az Őrtálló Nagyok tagja vagyok, ahogy Aquir is, mellette a Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate szerzetese azaz a M.A.G.U.S.-é.
-5-
Művész rajzolt, a társai pedig figyelték minden mozdulatát, elsőnek a nő alakja bontakozott ki, szép asszony volt a képen szőkésbarna haja rakoncátlanul lobogott körülötte. Jobb kezével rúnákat rajzolt a levegőbe, amik valószínű eleven színes fénnyel is ragyogtak volna, ha Művész nem szénceruzával rajzol. Toroni nemesi házakban divatos ruha volt a dámán, homlokán egy diadém csillogott. A nő előtt egy oltár feküdt, az oltáron pedig a szétroncsolt Aquir feküdt.
– Valami nagy szarba került a kráni, Báttyák! – mondta Hamiskártyás
– Főleg, hogy a képen a nőt ismerjük.- mondta Szépfiú.
– Ismerjük? – kérdezte Rattikani.
– Ő Eiva, volt már dolgunk vele. A toroni robbantásmániás boszorkánymester Zeph felesége.- mondta Szépfiú.
– Miért lenne az Aquir egy oltáron, Eiva előtt? És hol van Zeph? – kérdezte Stronginknos
– Remek kérdések. – állapította meg Szépfiú.
Miután Művész újra magához tért, azonnal indultak a kapuk őrzőihez a kapuk terére, és rövid tanakodás után ereni átszállással, egyenesen khare felé vették az irányt. A térkapun kilépve a társaság azonnal megindult kifelé a városból, és jó félnapi menetelés után megálltak, hogy a gnóm előkészíthesse mágiáját. A magukkal hozott pribékek egy részéből őröket állítottak míg Stronginknos fehér mészkő porral elkezdte felrajzolni a kettős körben az ötágú csillagot. Bonyolult mágia volt, olyan fajta ami az emberi varázslók számára nem volt túlzottan ismert. Ynev emberlakta birodalmainak mágusai nem ismerték ezt az eljárást. A lényege annyi volt, hogy a szimpatikus mágia és a térmágia elegye volt ötvözve az időmágiával. A varázsló egy időbuborékot hoz létre, ami egy teret athidaló folyosón keresztül oda utaztatja ahol a szimpatikus kötés, azaz jelen esetben a megbűvölt vér található. Azoknak akik a folyosóban tartozkodnak meggyorsul az idő, és eltorzul a tér. Hatalmas távolságokat tudnak megtenni órák alatt. Természetesen rengeteg veszély leselkedik az utazókra, ha a varázslatot létrehozó mágus nem elég felkészült, vagy ha a mágia hatására megbontott valóság szövedékének őrzői úgy ítélik meg, rossz szándékkal érkeznek a folyosóba. Azonban Stronginknos a gnóm, felkészült mágus volt, és rossz szándék sem volt bennük így a siker garantált lehet. Nem számolva a gnóm szerinti harminckét százaléknyi kockázatot ami felmerülhet. A banda minden tagja elhelyezkedett a pentagramma körül. Stronginknos pedig elindította nem mindennapi mágiáját.
– Ez a Kínok Kovácsa tehát él? – kérdezte Apostol.
– Nem él, de nem is halott, és teljes tétlenségre sincs kárhoztatva. – felelte Krónika.
– Megpróbálom összerakni. – mondta a dartonita. – Valaha rég Aquir elárulta a vezérét, csapdába csalta és megölte, de a halál nem lett végleges, és egy bosszúszellem jelenik meg időnként, hogy megbüntesse bukása okozóját? És mindezt úgy, hogy ami Aquirt aquirrá tette az bemocskolódott, azaz elvesztette a hatalmát majdnem teljesen az átok miatt? – folytatta a dartonita.
– Nagyon lesarkítod, de helyes következtetés. – válaszolt a m.a.g.u.s. szerzetes
– És a szellem tartja fogva Aquirt? – kérdezte Nyolcas.
– Nem szellem, hanem egy mintázat, de igen. – válaszolt Krónika.
– Mi ez a mintázat baromság? – fakadt ki Apostol.
– Talán ha hasonlatot kellene találni rá, akkor egy lélekhez hasonlítanám, de több és kevesebb is annál. – mondta türelmesen Krónika.
– Én megmondtam, hogy ne jöjjünk ide Nyolcas! Megint mentünk a csökönyös kráni fejed után! Nem lett volna jó a tavernában lenni, kipihenni a fáradalmakat, esetleg egy forró asszony csókjával vigasztalódni? Ahelyett, hogy az aquirok, mi több ősi aquirok játékában gyalogok legyünk? – Apostol mérgében földhöz vágta bádogbögréjét, és az egész arca vörös volt passzolva a szakálla színéhez.
– Bocsáss meg yllinori, de ez nem szép töled! – mondta keserűen Kardtáncos.
– Nem Szép? Komolyan azt mondod, hogy nem szép? Elment az eszed dartonita? Mit fogsz csinálni ezzel a Kováccsal leszúrod a szánalmas kardoddal? Két lépest sem fogunk tenni, és darabokra szaggat minket! – mondta dühösen a harcos. – Dögöljetek meg mindannyian! Ti is a titkolozó idióta Aquir is, az a szellemkovács és úgy mindenki. Most elmegyek elmondok egy imát Arelnek, hisz hála nektek meg fogok ma halni, hogy rohadnátok meg.- fejezte be dühkitörését az yllinori, és átcsörtetett a bozótoson.
– Meg fog nyugodni, nagyjából tíz perc és visszajön. – mondta Nyolcas.
– Mit vársz tőlünk Krónika? – kérdezte Abdzsan.
– Aquir a Shanice bércein, egy barlangban van, a mentális segélykiáltása eljutott hozzám. Egyedül nem tudok szembeszállni a Kínok Kovácsával, és még akkor sem tudjuk valószínű megállítani ha velem jöttök.
– Bíztató. – jegyezte meg Kardtáncos
– Miért segítesz neki? – kérdezte Nyolcas.
– Mert a barátom, azt hiszem ebben rokon lelkek vagyunk.
– Ez egy ősaquir, mi esélyünk van? – kérdezte Nyolcas.
– Ahogy Aquirnak úgy neki sincs meg az a hatalma ami életében volt. Így is félelmetes ellenfél, de nem fog ősi mágiákat a fejetekre olvasni. Testetlen lény, nem tud hangokat kiadni.
Természetesen Nyolcasnak igaza volt, Apostol visszaérkezett és pakolni kezdte felszerelését, már nyoma sem volt a dühkitörésnek, helyét a sokat látott férfiak harcra készülődése vette át. A kisebb tisztáson hirtelen egy öklömnyi lila buborék jelent meg, majd egy pukkanás kiséretében eltűnt. Pillanatokkal később újabb két buborék tűnt fel, hogy szinte rögtön szét is essenek. A négy útitárs feszülten figyelt, Krónika kivételével mindenki fegyvert markolt. Egy újabb buborék érkezett de ez hatalmas volt és méregzöld, mikor kipukkant a Hamiskártyás pottyant ki belőle.
– Öööö, líthas-ka! – mondta a szerencsevadász. – Megvagytok! – folytatta.
Újabb buborék érkezett.
-6-
Nagyjából fertályóra alatt érkeztek meg mindannyian. Miután mindenki megjött Krónika elmondta nekik is amit a többieknek korábban. A csapat buboréklovaglói pedig Művész rajzairól adtak felvilágosítást.
– Hogy találjuk meg az Aquirt? – kérdezte Rattikani.
– Szerintem tudjuk, hogy hol van. Művész képe magányos hegyet ábrázol, azt is tudjuk hogy Krónikához indult, és ott kapták el, míg Abdzsan, Nyolcas, és Apostol a völgyben várták volna meg visszatértét.- mondta a gnóm.
– Csak egy hegy van ami magányos, és csak egynapi járóföld ide. – mondta Abdzsan.
– Induljunk urak! – mondta Rattikani.
Borzalmasan nehéz terep volt, csúszós volt a szikla, egy fertályóra után összekötötték magukat, hogy ha valaki esetleg leesik, akkor a többiek megtudják menteni az életét. Rattikani kalóz múltja és hajón eltöltött fiatal éveinek csomózási tudása igen hasznosnak bizonyult. Elkezdett nagyon csontig maróan fújni az északról támadt szél, és rövidesen már szakadó hóban folytatták útjukat. Az yllinori törte a térdig érő hóban az utat, és folyamatosan zsörtölődött a kráni dalnokkal aki mögötte haladt. Nyolcas azonban nem törödött Apostollal hisz ismerve őt jól tudta úgyis megnyugszik majd. Hamiskártyás folyamatosan panaszkodott Művésznek aki jókat mulatott a szerencsevadászon, Rattikani Abdzsan és Szépfiú egymást ugratta, Stronginknos folyamatosan kántált, az elméje mélyén járt. Krónikának volt talán a legkönnyebb dolga, légiessé vált, probléma nélkül sétált a hóban. Mikor felértek a hegy tetejére minden jókedv elpárolgott. Azt a barbár kőoltárt látták amit Művész lerajzolt, rajta pedig az Aquirt eszméletlenül szétroncsolt testtel. Mindenki fegyvert markolt, a tenyerek izzadtak a markolatok felett, feszült figyelemmel kísérték az összes apró mozgást, pattanásig feszült idegekkel keresték a társuk támadóit. Óvatosan de körbeállták a társukat, és az élet jeleit keresték rajta.
– Él még? – kérdezte Hamiskártyás
– Alig. – válaszolt Stronginknos.
– Mi történhetett itt? – kérdezte Művész.
– Valakinek be fogom verni a fejét, Dartonra, hogy néz ki? – kérdezte a néma roncs Aquirtól Kardtáncos.
– Rajzolj valamit Művész! Most kellene a szénceruzád! – mondta a gorviki fogadós.
– Mondtam már neked, hogy ez nem így működik, rajzolhatok neked most bármit akkor sem fog megtörténni. Csak akkor van jósrajz ha átlényegít a káosz angyal. – válaszolt a lovag.
– Mindenképpen el kell innen vinnünk innen őt! – mondta Krónika.
– Nem tudjuk. – válaszolt Nyolcas.
– Igaza van, el van törve rengeteg helyen a csontja, belső vérzése van, én igazából csodálkozom, hogy él. – tette hozzá Apostol.
– Félek igaza van, ha megmozdítjuk belehalhat. – nézett az yllinorira Stronginknos.
– Azt hiszem nincs más választásunk, mint megvárni azt a lényt aki ezt tette vele, és miszlikbe kell aprítani. – mondta különleges rá nem jellemző éllel Szépfiú.
– Ez nem jó ötlet, tényleg ezt tanultad a titkosszolgálatnál? Ennél hülyébb ötleted nem volt? – kérdezte hisztérikusan a Hamiskártyás. – Miért mit csináljunk? Sétáljunk le és haljon meg? – vágott vissza Szépfiú
– Nem ezt mondtam, te is tudod, de öngyilkosság így megvárni egy másik aquirt, egy olyan aquirt aki a mienkkel ezt csinálta. – válaszolt a Hamiskártyás.
– Mire gondolsz? – kérdezte Krónika.
– Én vagyok a Hamiskártyás, természetesen egy trükkre, szükségem lesz a kráni gyilkos segítségére! – nézett Nyolcasra a szerencsevadász.
– Miben tudok segíteni neked? – kérdezte a kráni.
– El kellene játszanod egy dalt…