Egyedül kuporgok az árnyak ölelésében. Ahogy majd minden éjjel, a múlt képei peregnek szemem előtt. Mint ezerszer megkevert, elkoptatott kártyalapok elmém kacattárában. Közéjük túrok.
Az első lap az Otthon. Ez az egyszerű szó, mi oly sok Északi kebelben gyújt lángot, legyen az szeretettel könnyű, vagy gyűlölettel terhes. Sokan és sokfélét értenek alatta. Ha meghallom, én az Árnyékúrnőre gondolok s vele mindazokra, kik útjait egyengetik vagy fürkészik széles e világon.
Párban vele a Család. Nekem a családot az a szervezet jelenti, amely felkarolt. Fattyú voltam a kevert vérűek között. Nem kívánatos jövevény egy olyan Házban, ahol a vér tisztasága és a látszat előbbre való bármi másnál. Hisz Toronban az vagy, aminek látszol…persze csak míg le nem lepleződsz. Végezhettem volna a Háromfejû oltárán is, de anyám másként gondolhatta. A sycarrokra bízott inkább. Így cseperedhettem fel mindazok között, akiket a világ csak úgy emleget: az Ikrek szektája.
Testvérek. Az Anybyr klán vadászai. Együtt ismerkedtünk meg minden tudománnyal, a mérgek ismeretétől a fegyverforgatáson át egészen a test titkaiig. Szeretők, fegyver- és vetélytársak. Barátok és ellenségek, villanó mosolyok és homályos, vértől ragacsos pengék.
A Tanító. Avatott ismerője a halált hozó afrodiziákumoknak éppúgy, mint a kínt és hosszú álmokat ígérőknek. Ihletettebb embert e művészetben keveset találni. Nagy kegyben áll az Úrnő előtt, emelkedettségét senki el nem vitathatja.
Az Atya. Az árnyak és a mérgek ismerője, kinek csendes szavára minden sycarr oly eltökéltté válik, mintha maga Ilho-Mantari szólítaná meg. A Kardok Mestere Ő, élet és halál ura a klánon belül, s utolsó sóhajok elorzója azon kívül is.
Következő lap a Sors. Látom magam előtt a Spamagitor féloldalas mosolyát, ahogy maga elé kéret. Fakó haja világítani látszott, ahogy körötte táncukat ropták az árnyak a halovány mécsvilágnál. Kezében míves kupában vérszín nedű.
– Az első korty az Árnyékokból Visszatérőé. – s kilöttyint belőle a Biztos Kezű Hölgy szobrának lábára. Majd a maradékot maga ízleli meg. Tudom jól, ha én próbálkoznék elfogyasztásával, kínok közt vesznék oda.
– A barbárok országaiba fogsz menni sycarr. Hamarosan a Birodalom újra a Lobogók lángjaival borítja be Északot. Erenbe mész, hogy megtudd, mit terveznek Új-Kyria jövőjének akadályoztatására. Keresd fel a magitort, mindent elmond majd, amit tudnod kell.
Meghajtom magam felé.
– A Csendet Vigyázó kísérje lépteid! – szól még, s tovább nem méltat figyelmére.
Hosszan mélázok a Bukott lapja felett. Lehetett volna másként is? Talán…
A legvégső, egyszerre fakó s csillanó: a Tükör. Önmagam, mindaz amivé váltam Morgena akaratából. Lassan preparálom pengém az utolsó adag Baziliszkusz vérével, mi megmaradt. Rémiszt a tegnap, harc a ma, s a jövőbe tartok, hogy újra harcolhassak…
Oni