Véres kardot hoztam, Őseink véres kardját…

Solmon, a shadoni köznemes és egykori harcos már túl volt a negyven esztendőn. Keményen megdolgozott mindenért, amit magáénak tudhatott: föld, ház, szerető feleség, három gyermek, két lány és egy fiú, szerény kis vagyon.

Nyolc éve már, hogy utoljára volt régi, elnyűtt páncéljában. Olykor elment a raktárba, ahol a hajdani dicsőség emlékeinek maradványait őrizte, s csak ült szótlanul szebb napokat látott teljes vértezete előtt, s beszélt hozzá. Úgy beszélt, mintha csak régi önmagát szólítaná meg ily módon. Beszélt neki a szép időkről, a harcokról, s nosztalgiázásba merült önnön árnyékának oldalán.

Feleségének sosem vallotta be, de hiányzott neki a harc. A küzdelemmel járó izgalom, a siker láttán az arcokon megcsillanó öröm, a bátorság igazi próbája, a szemtől szemben való küzdelem, a sajgó tagok másnap… de még a félelem is, hogy nem élik meg a holnapot: mind hiányoztak Solmon szívének. Mit mondhatni, vérbeli lovag, vérbeli katona volt.

Egy derűs nyári délutánon épp az istálló kapuján végzett el javításokat, már majdnem végzett is, mikor hat esztendős kisfia, Thiral odafutott hozzá hangosan fújtatva.

– Mi az fiam? – förmedt rá Solmon, hangjából érződő melegséggel. Nem szerette, ha munka közben megzavarják, fiához mégsem tudott igazán undokul szólni.

– Vendéged érkezett, édesapám. – lihegte a fiú, csapzott arany fürtjei megtapadtak izzadt homlokán. Lételeme volt a futkorászás.

– Ki az?

– Azt üzente, évek óta várod őt, biztos benne. Ennyit mondott.

– Mondd meg, hogy mindjárt megyek. – azzal Thiral elfutott, apja pedig gyorsan beverte az utolsó szöget is az istálló ajtajának meglazult pántjába, majd indult.

Lassú, kimért lépésekkel haladt, hogy felkészüljön, bárkit is kell fogadnia. Átöltözni már nem akart, koszos fehér ingben, egyszerű vászonnadrágjában jelent meg váratlan vendége előtt. A díszes ruhák és a fényűzés a bálokra és a csatatérre valók, meglehet, kicsit másképp.

Solmon birtokának főépületében, lakóházának kis előszobájában találta azt, akit évek óta várt. Pontosan nyolc éve. Willan Bel Thassor volt az, régi barátja, a király hadseregének parancsnoka, akivel együtt harcolt több, mint húsz esztendőn át. Mikor tekintetük találkozott, őszinte mosollyal üdvözölték egymást. Solmon már tudta is, miért jött el hozzá. Azért, amire évek óta titkon hőn áhítozott. Valóban várt rá. Megölelte hát rég nem látott társát, akin nem hagytak nyomot a mögöttük álló esztendők, s hivatása felelősségének súlya. Vértje, rajta az uralkodó házának és Domviknak jelképével fényesen ragyogott a kopott falak között. Tartása szálegyenes, magabiztosságot árasztóvolt.

-Üdvözöllek Solmon, rég nem látott barátom. Tudod, miért érkeztem? – kérdezte lassan, szinte suttogva, de határozottan. Ő is tudta már a választ.

Solmon sosem volt a szavak embere, a tettek mezején azonban nem akadt párja. Nem mondott mást csupán annyi hagyta el ajkait:

-Igen. Újra itt az idő. – és már ki is fordult a házból, hogy a raktár felé elindulva múltját megfüröszthesse a ragyogó napfényben. A hűségmosolya derült fel arcán.

3MPHűbéres harcba hívásaNincs kasztmegkötés
ID: PillanatAT: CselszövésF: Harc előkészítésSebzés:Nincs
Múltidézés (Múltból is leidézhető, de ekkor leidézése után a Mélységbe kerül akkor is,ha semlegesítették.)
Játékosa csapatába egy jelző Lovag kalandozó kerül. (Lovag: HARCOS/Lovag, F:9,A:6, M:6, 3. szintű, férfi, jelleme nincs. [állandó] Védőküszöb:6. (SFÉ:1). Képzettségei: Etikett, Lovaglás, Taktika.)

-Lovagvár

-Északi kapu

-Critai tábla

4 A Sötét Térítő

1 Vaskezű Alex

1 Kashuka

1 Vascsuklyás Aglúg

3 Mamerita fegyvernök

3 Fekete út követője

4 Hűbéres harcba hívása

4 Fakó krysallus

4 Leszakadt ég zászlaja

3 Obszidián béltépő

3 Obszidián rítustőr

3 Hamis próféta jogara

2 Halottmozgatás leple

2 Holló ereklye

4 Döntő csapás

4 Végzetes vágás

4 Félresöprés

4 Darton akarata

4 Égi Hajók kora

4 Jogos örökség megkaparintása

1 Márványszentély

Cs.Tamás