Azután elhallgattak mind, és szépen egymás után, felleghajtóikba burkolózva egyként hajtották meg derekukat a csoszogó léptekkel közeledő agg magiszter felé. Bár botra támaszkodott már, hogy elbírja háta éveinek súlyát, szeme egy keselyű éhségével leste a legapróbb tiszteletlenség jelét. Még rosszakarói sem vádolhatták volna soha azzal, hogy kedves ember lenne, de tehetségét sem tagadhatnák a titkos tanok terén. Nyomában különös alak dülöngélt, bőre élettelen szürkeségével szemének vörhenyes zsarátnoka feleselt. Húsa rég csontjaira szikkadt már, karjaiban mégis túlvilági erő feszült. Koszlott bőrzsákot vonszolt maga után.
– Oszd szét! – szólt az öreg, bár mondandója inkább tűnt krákogásnak, miközben szélárnyékos zugot keresve zökkent le egy évszázados fatörzs korhadt maradékára.
Az élőholt engedelmes bábként vonszolta magát körbe a tanoncok között. A zsák száját megoldva egy vaskos, bőrrel bevont kötetet adva át mindőjüknek, melynek borítóján démoni pofa vicsorgott.
– Egy eleven tetem! – csuklott halkan az egyik tizenéves kis fruska, és remegő kézzel vette át a felé nyújtott könyvet.
– Úgy-úgy! – göcögött reszelősen az öreg. -Aztán tudod-e, miféle?
A lányka fázósan húzta össze magán köpenyét, halovány arcán zavart pír jelent meg.
– A túlvilági teremtményeket Sahred mester Necrográfiája alapján négy kategóriába, illetve tíz osztályba soroljuk. – kezdte előcitálni tanulmányait a leány.
– A négy kategória élőhalott, kísértet, lélek vagy démon. Ezek közül az élőholtak rendelkeznek anyagi testtel, a …
– Látom tudod a regulát ‘Lyssa! – szólt közbe az öreg.
– Arkhon titoknok szerint… – próbálta folytatni a megszólított.
– Ő nincs itt. De Te -nyomta meg a szót az oktató – igen. Próbáld újra Alyssa. Nem azt akarom hallani, amit egy pendelyes goblin is be tud biflázni. Arra vagyok kíváncsi, hogy a Nagyok mennyi sütnivalót csöpögtettek valójában a csinos kis kobakodba, ha már nem tudsz féket vetni a cserfes kis nyelvedre.
Néma csend uralkodott az egybegyűlteken, csak az eső kopogása és a szél zúgása hallatszott. Mintha megállt volna az idő, hogy elgyönyörködjön a lány szenvedő-könyörgő smaragdzöld szemeiben, amivel a többiek pillantását kereste. Még az élőholt is abbahagyta botorkálását.
– Tehát? – szegezte neki a kérdést szúrós tekintettel a magiszter.
– A külső jegyei alapján, – kezdett bele remegő hangon – izarnak vagy zombinak vélném. Saját lélekkel nem rendelkezik, ezért feltétlen engedelmességgel szolgálja jelenlegi parancsolóját. Ez esetben téged, Mester.
A magiszter felvonta ősz szemöldökét, homlokán elmélyültek a ráncok. Nyelvével halkan csettintett egyet.
– Mit tudsz a második osztályba tartozókról?
– A kísértetek nem rendelkeznek anyagi testtel. Kárhozott lelkekként ragadtak itt világunkban, s közvetlenül az élőktől nyerik hatalmukat, elorozván áldozatuk életerejét. – hadarta el egy szuszra a lány.
– Csitt-csitt most már, kótyagos lesz tőled az a vén fejem! – torkolta le ellentmondást nem tűrően diákját. Sosem vallotta volna be, de büszke volt fiatal tanítványára.