Sorsfordító

Suhynn Cyhyrra unottan bámulta színes fátylakkal letakart, illatosított kilátópáholyából a vérontást. A szánalmas ervek serege a végsőkig kitartott, de már nem volt sok hátra, hogy a Kék Herceg hadai végleg felőrlődjenek.
Toron ezzel a csatával minden bizonnyal az egész Zászlóháborút eldönti majd. Suhynn már maga előtt látta hogyan terítik le a legtisztább KYR vérvonalak képviselői a Császár elé Eren megtépázott Vörös lobogóját. Kajánul elmosolyodott, de valami mégsem hagyta nyugodni.

Valamiféle megmagyarázhatatlan szorongás lebegte körül a dicső famort, és nem tudta lerázni magáról ezt az érzést. Hiába álltak mellette a császárság legdrágább testőrei, hiába látta maga előtt elpusztulni az ellenfél seregét, képtelen volt megnyugodni.

Előző éjjel az ősi mesék kyr hőseit látta. Nagy varázslókat, pusztítókat, anyrokat. A vörös kontinensen küzdöttek, még a hódítás előtti időkben. Ellenfeleik borzalmas szörnyek voltak. Bár első ránézésre csak primitív embernépek gyarló fiainak tűntek pillanatok alatt rettenetes szörnyekké váltak csupa tűhegyes foggal és karommal felvértezve. Sárkányok hátán lovagoltak, és hatalmas pusztítást vittek végbe a délceg kyrek sorai között. A csata végét nem látta meg. Izzadtan riadt fel a lázálomból.

Most, a valóságban, a győzelem szélén nem is értette miért érez babonás félelmet egy egyszerű rémálom miatt. Ilyen babonaságokkal csak szégyent hoz saját magára. Másnak mindenesetre esze ágában sem volna elmesélni, hogy milyen jelentéktelen badarságok aggasztják, melyeknek semmi köze a jelen hatalmas hadászati történéseihez.

Suhynn kényelmesen hátradőlt, hogy végignézze a csata utolsó mozzanatait. Már alig várta, hogy előhozzák a pöffeszkedő Vörös hadúr fejét Raveen erődítései közül. Magában el is mosolyodott az elméjében felvillanó képen. Mindig is kíváncsi volt a nagy ellenfél arcára, de nem gondolta, hogy így fog majd vele először találkozni.

A dicsőség semmihez nem fogható érzése végre elüldözte a famor félelmeit, és elégedetten húzta ki magát párnái között, hogy az egyre fényesebb égbolt felé fordíthassa tekintetét. Ekkor azonban mintha csak áradó folyóba került volna, úgy öntették el lelkét az ősi félelem és gyűlölet újabb hullámai. Hitetlenkedved örzsölte meg szemeit, majd reszkető kézzel simította végig gondosan ápolt fehér hajfonatait, miközben egyre több és több szárnyas árnyékot látott kiszakadni a felhők közül.

Az álmaiban kísértő szörnyek megelevenedtek, és sárkányok hátán lendültek támadásba a gaz Vörös hadúr oldalán. Káosz lett úrrá a fegyelmezett toroniakon, ahogy az ismeretlen harcosok szárnyas harcostársaikon lovagolva halált zúdítottak rájuk minden irányból.

A testőrök szoros kört formáltak a famor hordozható páholya körül, és sietve biztonságosabb helyre kezdték cipelni, miközben Suhynn magából kikelve üvöltött:
– Irtástok ki őket! Nem veszíthetünk!

Az ANURok egyre nagyobb tömegekben bukkantak elő a felhők közül tisztességtelen előnyhöz juttatva az erenieket. Azigazi csata még csak most kezdődött…

– Liborion –