Rannien Katekizmusa

Nagyon szerettem volna, ha egy olyan tehetséges fiatal író ír az Aquir Mágiában mint Szalai (a beteg kombók atyja) Attila. Kettő hete megkértem, hogy írjon egy cikket egy tetszőleges péntekre. Nekem már sikerült olvasnom írásait így sejtettem hogy nem fogtok csalódni, de erre még én se számítottam.
Gratulálok barátom, ez a cikk hibátlan! -Aquir

Rendhagyó témáról szeretnék ma írni nektek. Cikkem a kártyások közt szövődő barátságokról, és a közösség építéséről fog szólni.Valószínűleg legalább egyszer minden játékosban felmerült már a kérdés, hogy miért is játssza az M*K-t? Persze legtöbben a játékélményért, vagy versenygyőzelmekért járnak el kártyázni, de ismerek jópár embert, akiket – bár tartottak pár hónapos vagy akár több éves szüneteket is – nemcsak a játék, hanem a közösség is motivál. Egy fárasztó hét után nem feltétlenül csak azért megyek le a klubba, hogy egy stratégiai játékot játsszak, hanem hogy megmutathassam a barátaimnak a legújabb eszement kombómat, amin azután együtt nevetünk (Abdul-palást-argultanya, ugye Máté?), vagy megigyunk pár sört zárás után, beszélgessünk a kártyáról, mindennapokról, kirándulást szervezzünk, stb. Vagy éppen folyamatosan oltjuk egymást, amely egy kívülálló számára durvának hangzik, de mi szeretetből-barátságból-bohóckodásból tesszük, mivel már félszavakból megértjük egymást (Nem igaz, Kalap Úr? 🙂 ). Van olyan játékos, akivel 4 éve találkoztam utoljára, de ráköszönünk egymásra az utcán, váltunk pár szót, és máris jobb lesz a napunk. Megint mással meg tudjuk tárgyalni felettébb tréfás -ámde nem működő- pakliötleteinket, vagy hogy milyen jó lenne megint Munchkinozni egyet megint. A sor végtelen, folytathatnám (de azért még szót ejtenék arról, amikor régen általában hajnali 3-ig kártyáztunk Cobinnal a számítógépen keresztül fapados” módszerrel 🙂 )

Ebben a változatos társaságban sokféle ember, sokféle hozzáállás, sokféle habitus találkozik. De van egy közös pont: a kártya. Más kártyajátékokba csak futólag kóstoltam bele, de azt bizton mondhatom, hogy a jelenlegi M*K-s közösségnél kevés összetartóbb létezik itthon. Ha jön egy új játékos, legalább három ember ad neki lapot/látja el tanácsokkal/ül le vele demózni/stb. Szerintem mi egy nagyon befogadó közösség vagyunk, és mint a fenti példákból is látszik, életre szóló haverságok-barátságok kötődnek a közösségen belül, amelyek sokszor túlmennek a kártyán, és a mindennapi életben is folytatódnak (kirándulás/családi összejövetel/buli/stb). Összességében mondhatom, hogy az MK egy nagyon jó közösségépítő játék. Szórakoztat, és társakra találsz a közösségben. Mivel eléggé régóta játszom kisebb-nagyobb kihagyásokkal (1998-ban kezdtem el MK-val játszani), azt vettem észre, hogy vannak emberek, akik ha abba is hagyják egy időre a játékot, a régi jó arcok miatt le-lenéznek péntekenként, vagy épp eljönnek egy versenyre, ahogy idejük engedi (múltkor például Atros kollégával találkoztam a Cantinában, remélem jön legközelebb is). Egy szó, mint száz, szerintem megéri ehhez a játékosközösséghez tartozni, értékes embereket ismertem meg itt.Egy másik szempontból is szeretném jellemezni közösségünket. Mint tudjátok, az országban elszórtan jelen vannak emberek-csoportok, akik játszanak a kedvenc kártyajátékunkkal. Ezek a “szigetek” sokszor kicsik, ámde összetartóak. Például van olyan település, ahol csak egy-két ember játszik, de nem hagyják abba, havonta-kéthavonta összejönnek a közeli településeken élő játékosokkal, felmennek a nagyobb városokba helyi versenyekre, időt-pénzt nem sajnálva felutaznak Pestre nagyversenyre, vagy a regionális versenyekre. Értékeljük ezen (és sok más) társaink kitartását, és mutassunk mi is példát viselkedésünkkel, építő jellegű magatartásunkkal, becsületességünkkel, hogy másokkal is megkedveltessük ezt a közösséget.Van egy harmadik szempont is, amelyről kevesen-keveset szoktak beszélni. Ezt úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy “Több női játékost”. Lányok-hölgyek, hozzátok szólok most: Persze, bonyolultnak tűnik kedvenc kártyajátékunk, és általában úgy gondoljátok, hogy nem nőies dolog. ELSŐRE így gondoljátok. Adjatok neki egy esélyt.Íme, itt egy kis HÁZI FELADAT mindenkinek egy pesti játékostól (tőlem, és ezt komolyan gondolom 🙂 ): Ezennel minden játékostársamat megkérem szerte e kis országban, hogy tegye fel a következő kérdést legalább 3 nőismerősének. “Vagy-e annyira bevállalós, és nyitott az új dolgokra, hogy kipróbálj egy játékot, és megmutasd másoknak vagy magadnak, hogy egy nő is le tud győzni egy férfit az agyával és ügyességével? Gyere el, és nézd meg a társaságot, beszélgess emberekkel, remek ismerkedési lehetőség.”
Barátaim, a házi feladatnak van egy kiegészítő része is. Álljatok a tükör elé, és mondjátok ki hangosan, hogy a közösséget építeni, új játékosokat szerezni, megszerettetni a fiatalokkal kedvenc szórakozásunkat nem a szomszéd (vagy kormány/Jóisten/marketingügynökség/véletlen egybeesés/stb) fog, hanem TE. Ez kihívás és felelősség is egyben. Éljünk a lehetőségekkel, és mindenki vigye hírét eme nagyszerű játék nagyszerű játékosközösségének, beszéljen róla mindkét nem képviselőivel nem csak a képernyő előtt, hanem a való életben is!

Rannien”