Ősfajok háborúja

A sötét égboltot átszelő groteszk AQUIR hajó lebenyein fekete vér folyt végig. A legutóbbi hatalomszó túl sokat roncsolt a hajótest gyengébb pontjain. Ami még ennél is jobban dühítette Ssekht-et, az a SÁRKÁNY veleszületett tűzköpködő képessége volt. Persze nem került sokba kioltani a lángokat, de mindenképp bosszantó volt.

Hurraquass újabb kört rótt le a borongós ég hideg felhői között. Nagyon kimerült volt, de nem hagyhatta, hogy az aquir szörnyhajó eljusson céljához. Újabb elkerülő manőverbe kezdett, hogy a hajó testről érkező, bíborfényű energialövedékek ne sebezzék meg. Tudta, hogy a hajó kapitánya megpróbálja őt közelebb terelni a monstrumhoz. Az aquir nagyúr nem rendelkezett ugyan saját szárnyakkal, de sokkal nagyobb őserő tartalékai voltak, mint a sárkánynak, és ezt próbálta maximálisan kihasználni.

Ssekht újabb Pengesikollyal próbálkozott, hogy a szárnyas féreg védelmét meggyengítse. A borzalmas hang hallatán a hajón szolgáló egyik korcs vért prüszkölve hullott térdre. Nem kár érte. Újabb három lépett helyébe a hajó belsejéből, hogy odból szőtt energianyalábokkal próbálják mozgásképtelenné tenni a küldetést veszélyeztető hatalmas lényt.

A sárkánynak új ötlete támadt. A nyalábok kereszttüzétől zuhanórepüléssel menekült, majd a hajót alulról ostromolta meg egy újabb hatalomigével, ami hatalmas darabot szakított ki belőle. Az aquir jármű megingott, és lassan, méltóságteljesen zuhanni kezdett.

Ssekht dühödten bontotta le maga körül az őt védelmező varázsburkot, és nehézkesen kikecmergett a hajó roncsai közül. Átlépett a nagator élettelen testén, majd tovább kerülgette a törmeléket. Tudta, hogy nem pazarolhatja erejét arra, hogy eltakarítsa útjából a lángoló akadályokat, de minél előbb könnyebb terepre kellett jutnia, mielőtt a sárkány észrevenné.

Hurraquass kimerülten fújtatott egy tisztás közepén. Az utolsó hatalomszó nagyon sokat kivett belőle, és már nem tudta repülve folytatni a harcot. Csak remélni tudta, hogy minden aquir odaveszett a robbanásban, és nem akadnak rá ebben a kiszolgáltatott állapotban.
Lassan felnézett, mikor recsegő zajokat hallott a közeli fák hatalmas törzsei közül. Egy magas, vékony aquir bukkant fel szemei előtt. A lény testét számtalan sérülés borította és sántított, de a sárkány tudta, hogy még így is félelmetes ellenféllel áll szemben. A szörnyetegben ráismert arra a hírhedt aquir nagyúrra, akit az elfek Hiába Sziszegő néven emlegetnek.

Ssekht és Hurraquass kiegyenesedtek és harcra készen egymás felé indultak. Mindketten erejük végén jártak, és tudták, hogy egyiküknek ez lesz az utolsó csatája. Az ősaquir és a sárkány veterán ádáz párbajba kezdtek. Szörnyű és természetellenes énekük széttépte körülöttük az erdőt és egymásnak feszült.

A harc kiegyenlítettnek tűnt, de valamelyiküknek győzedelmeskednie kellett. Azt, hogy melyikük élte túl a nagy összecsapást csupán egy hatalmas hős tudja, aki korszakokkal később találkozott az ősi lénnyel, ezzel vallások, népek és háborúk sorsát eldöntve. de ez már egy másik történet…

– Liborion –