Lovagregény

A hűvös keleti szél pajkosan játszott a magas domb tetején hullámzó sárga fűtengerrel. A Napnak már csupán a harmada vöröslött a horizont sejtelmes peremén. Rameus megpaskolta lovának nyakát, miközben mély levegőt vett és nagyot sóhajtott a távolban kirajzolódó lovagvár sötét bástyáit méregetve.
Tudta, jól döntött, mikor lovagi szolgálatra adta fejét és nem papneveldébe,vagy dalnok iskolába iratkozott.

Ősei szívós hegyi törzsek elöljárói lehettek egykoron. Más magyarázata nem lehet annak, hogy ő maga ilyen remekül tűri az időjárás viszontagságait, hogy ilyen könnyedén megtanult nehéz lemezpáncélban járni-kelni, és hogy ilyen játszi könnyedséggel képes kitartani egy nehéz kopját.
Ráadásul ő egyike azoknak a szerencséseknek, akik szinte természetfeletti ügyességgel bánnak a lovakkal.

Dédnagyapjáról az a hír járta annak idején, hogy nyeregben született. Ezt Rameus nem tudhatta biztosan, csupán azt, hogy a híres ősapa lóháton halt meg, és hogy derék paripája még gazdájának elveszejtése után is legalább harminc lázadó parasztot tiport halálra, mielőtt ő maga is kiszenvedett volna.
Rameus magán is érezte a lovakhoz való legendás családi kötelék erejét. Mintha csak olvasni tudott volna az állatok gondolataiban. Már kisgyermek korában szőrén ülte meg kedvenc csikóját, és soha életében nem volt panasza engedetlen hátasra.

Csak egy kérdés volt számára. Azt jól tudta mire született, de abban nem volt biztos, kinek a szolgálatában kell kamatoztatnia tudását és adottságait. Nehezen szánta rá magát a döntésre, hogy végül melyik hatalom zászlaja alatt tegye le az esküt.
A döntés nehéz volt, de szíve mélyén már tudta, hogy helyesen választott. Nyelvével csettintett és gyengéden noszogatni kezdte a fáradt kancát, hogy induljon tovább. Már csak fertályóra választotta el új sorsától…

—————————

A kártyajátékban időről-időre felbukkannak különböző jelző kalandozók. Ezek a jellem nélküli karakterek általában semleges háttérrel rendelkeznek, ezért szinte bármilyen környezetben könnyedén képesek vagyunk elképzelni őket, ha az előttünk heverő kártyalapok köré megpróbálunk elképzelni egy történetet.
Könnyedén elhisszük, hogy halál jellemű kalandozóink Zomik társaságában tengetik napjaikat, vagy hogy varázslóink Gólemek védelmét élvezik kastélyuk mélyén.

A jelző kalandozók beilleszkedését” az is segíti, hogy olyan lapok hozzák őket a játékba, melyek története összefügg az adott jelző lap hátterével. Ilyen például, mikor a Reagi sátrak tövében cseperedni kezd egy Gaug, vagy mikor Tajbeg-kán nomádjárásra hívja törzsét.

Itt azonban még korántsem fogytak el lehetőségeink.
Vannak olyan képességek, melyek további jellemzőkkel ruházzák fel jelző kalandozóinkat a már meglévő tulajdonságaik mellett. Gondoljunk csak crantai élőholtjainkra, akik megkapják a lovag alkasztot, vagy a Darton hitét valló fehérork Gaugokra, akiket elkápráztat a Hallgatag bajnok harci tudása.

Ilyen hatásokkal és képességekkel rengeteg érdekes és színes hangulati és játéktechnikai újdonsággal bővíthetjük a kártyát. Én személy szerint rengeteg ilyet el tudok képzelni. Például régóta szeretnék olyan jelző lovagot, aki jelenbe kerülésekor eldöntheti, hogy Krad vagy Orwella egyházáért harcol-e, vagy olyan Wicca-t, aki káosz jellemű lesz.

Természetesen nem kell itt megállnunk. Ötletelhetünk még nem létező jelző lapokról is. Például érdekes lehet a jövőben az elf íjász, aki esetleg Sirenari hovatartozást, vagy beépített távtámadást kap attól függően, hogy milyen hatás hozta a Jelenbe, vagy megjelenhetne mondjuk egy fejvadász jelző, akin szintén nyomot hagy származása, vagy vallása.

Az ilyen ötleteket szinte lehetetlen kimeríteni. Ha esetleg valaki kiötöl hasonlóan hangulatos tulajdonságokat jelző kalandozóknak, az bátran ossza megkommentben a cikk alatt, esetleg laptervként a Fórum laptervező pályázatrészlegében!

– Liborion -“