Krilehor ajándéka
Apró csillagok adtak fényt csupán az égen, mire magamhoz tértem. Ahogy a teleport visszarepített a kihalt várromhoz, azonnal eszméletemet veszítettem a kimerültségtől. Szinte csoda, hogy túléltem a rövid idő alatt végrehajtott két teleportálást. Idegesen kaptam fel a fejem, számba venni veszteségeimet a magatehetetlenül töltött órák után, de aggodalmam alaptalan volt. A védelmező rúnák tették a dolgukat. Amíg nem voltam magamnál, sem nekem, sem a felszerelésemnek nem lett baja, mi több lába sem kélt értékeimnek. Tüzet varázsoltam, és nekiláttam erőimet feltölteni a tavernából hozott óborral és szárított hússal. Fűtött a kíváncsiság, de tudtam, hogy reggelig várnom kell az elnyert jutalmam vizsgálatához. Nem csak a nagy hatalmú varázsló iránti bizalmatlanság miatt, de a pergamen lángra kapását is szerettem volna elkerülni. A bortól kellemes zsibbadás töltött el. Elég erősnek éreztem magam egy riasztó bűbáj létrehozására, az óvatosságot szem előtt tartva. Majd dohányt vettem elő, és hosszú órákig töprengtem a történeteken, felidézve a rövid találkozás minden pillanatát.
A nap első sugaraira ébredtem a kialudt tűz mellett, erővel telve. Nyomban összepakoltam, eltüntettem nyomaimat, majd a romtól az úthoz leérve délnek vettem az irányt Taneke felé. Jó félnapi vándorlás után letértem a kitaposott útról, és nyugati irányt véve Quiphannt céloztam meg egy tájolórúna segítségével. Szürkülethez közeledve egy kisebb erdős résznél tábort vertem, hogy a lemenő nap sugarainál láthassam a pergament először. A pergamenen egy teleport rúna volt, fölötte egy mondattal:
“Végtelen hadsereg, oda-vissza”
Mit jelenthet? Biztosan csapda. Így áll bosszút, amiért szabadon kellett engednie. Rengeteg kérdés és gondolat kavargott bennem. Hetekig őrlődtem, töprengtem vándorutamon, mígnem Daroveenbe értem. Eddigre megért bennem az elhatározás, hogy lesz ami lesz, kockáztatok. Daroveenben elkezdtem előkészülni: felhajtottam a várost egy 
A teleport egy nagy, 
A ruházatukból ítélve magas rangú hadvezérek, parancsnokok voltak egytől egyig.
-Nem várhatunk tovább. Ki kell használni a 
-Akaratod szerint, kán. – válaszolt egy szakállas, megtermett barbár, hatalmas fegyverrel az oldalán.
-Scimek! -kurjantott a kopasz.
A vezér melletti alacsonyabb, inkább pap vagy sámán forma, mint harcos alak a parancsszóra több 
-Mához két hétre Cavuslar alá vezesd a sereget a gázló közelébe, ostromra készülve. – mutatott a kán a pergamen egy pontjára. – A sereged létszámát látva nyílt színen akarnak majd megütközni. Ekkor ijedelmet színlelve a seregeidet Gaigala felé vond vissza, vonakodva az ütközettől.
-Hogyan akarsz harc nélkül nyerni, kán? Harcosaink zöme 
-Lesz harc medveölő, ne félj. Nem akarok túlélőket, vérszomjadat csillapíthatod majd kedvedre. – válaszolt a kán higgadtan. -Tomboló korgjaimmal bekerítjük az ellenfelet és vörösre színezzük az Alberche vizét! A Lobogó vért kíván!
A tanácskozók fejet hajtottak a kopasz vezér előtt és sorban elhagyták a termet.
Ami ezután következett rémülettel töltött el: a körülöttem lévő világ elhomályosodott és örvényleni kezdett. Majd kitisztult és egy hegy oldalában voltam már, tőlem nem messze a Lunar nevű szakállas barbárral. Látomás rúna, hát persze! Krilehor… A következő órákban átéltem a tanácsteremben megtervezett 2 hét legfontosabb pillanatait a rúnának köszönhetően. Mik is történtek?
A szakállas barbár oldalán két harcossal sorra járta végig a falvakat hadsereget toborozni. Serege gyűlt, az egyre nagyobb sereget látva mind többen álltak be a Fekete Lobogó alá. Óriási had volt, ami elindult Cavuslar felé. Gyorsan híre ment, így már a gázlónál felsorakozott páncélos hadtest várta jól kiépített védőállásban. Nagy volt a kísértés, egy pillanatra azt hittem K’Hal nem tudja megállni, hogy nekirontson az ellenfélnek. Árnyék futott át az arcán…hatalmas üvöltést hallatott…majd immár nyugodtan emelte kezét visszavonulásra.
A páncélosok gyávaságnak vélték a visszavonulást, úgy gondolták nyeregben vannak, seregük láttán megfutamodik a barbár horda. Rohamot indítottak, esztelenül elhagyva védett pozíciójukat.
Öblös kürt hangja szólt a távolból…..a barbár hadvezér csak erre várt, csapatait azonnal megállította és a rohamozó páncélosok ellen fordította. A páncélosok oldala melletti domboldalon a kán jelent meg korgjaival, a barbárok csapatok létszáma megduplázódott. A páncélosok vezére rögtön tudta, hogy vége, nincs hova menekülnie a barbár seregek végeláthatatlanul lendültek támadásba. Őrjöngő tombolást rendeztek a barbárok, a Fekete Lobogó serege vörösre festett mindent.
Ismét örvényleni kezdett a világ. Ki tudja mennyi idővel később kimerülten ébredtem Daroveenben az elhagyatott épületben….
Az örökség végletei
Ezúttal korfordulóról az örökség formátumának vizeire eveztünk. Óriási kalandozó sereg építése a cél, így a 
Ha ezzel megvagyunk, a barbár főnök legyárt a nagy számú 
1 
4 
Cserepakli: 15 db nem nevesített bármilyen barbár.
Persze növelhetjük a negyven telet harcolók darabszámát a pakliban….mondjuk 100-ra, 150-es paklimérettel, ha tudunk elegendő barbárt és kártyavédő fóliát beszerezni hozzá.
Jabbah