Prológus: A végtelen kutatása
Egy novícius rengeteg tudást sajátít el a mágiáról, az őt körülölelő világról Doran falai között a magiszterré válás útján. Könyvek ezrei és mestere milliónyi szavai kövezik ki az utat, melyet varázslómesterek generációi jártak végig előtte is. A csodálatos mágia, melyet a dorani könyvtárak rejtenek azonban véges. A mindent felkutató krónikások, a félelmet nem ismerő kísérletezők és az Ynevet kutató vándorvarázslók feljegyzései nélkül nem lenne ilyen kiterjedt tudás birtokában a varázslóállam. 15 évet töltöttem a mágustoronyban, míg végérvényesen megvilágosodtam: a tudás, amire szomjazom Doran falain kívül van. Olyan kísérletek, olyan felfedezések, melyek kitágítják az ismert mágia határait. A végtelen kutatása. Őrültnek, eszementnek hívtak, mikor vándorként elindultam. Arra azonban nem volt válaszuk, hogy a magamfajta őrültek nélkül vajon mennyi könyvvel lenne most kevesebb a könyvtárban. Így lettem vándormágus, olyan kalandokat átélve, amely messze felülmúlta képzeletemet.
I. Pergamen: Az őspróféta
A rúnák világa csodálatos, tele kihívásokkal. Mai tudásunk a crantaiak vagy kyr hódítók és birodalomépítők rúnamágiájához képest elenyésző. Nem veszélytelen a velük való kísérletezés, kiváltképp a teleport rúnákkal… Mégis ezt választottam, rábíztam magam a sors kezére, hogy vezessen utamon, bárhova is menjen. Az első rúna rajzolata több hétig érlelődött, a fogadókban eltöltött esték inspirációi, az út mentén felfedezett apróbb jelek formálták a véglegesre:
A Doranból történt indulásom 27. napjára virradva, hajnalban elhagytam a tavernát, ahol megszálltam, és egy pár mérföldre fekvő elhagyatott rom felé vettem az irányt. A kisebb magaslaton fekvő romokat alaposan körbejártam, mielőtt a rajzolatnak nekiálltam. A rúna pontban délkor izzott fel, az ismeretlenbe repítve.
Az ürességből egy félhomályban lévő, komor terembe érkeztem. A helyiségben mindössze egy csuklyás kísértetszerű alak bontakozott ki, ám még mielőtt bármit tehettem volna, kéken izzottak fel körülöttem a 
-Ki vagy? – szólított meg szinte azonnal a csuklyás alak.
-Insanius.
Rövid csend következett, alaposan felmért egy trónszéken ülve. Az alak csuklyája alól halálfej szerű arc és csontos kezek látszódtak ki. A teremben a “házigazdám” széke két oldalán látszott egy-egy ajtó, a falak mellett homályba burkolózó tárgyak körvonalai látszódtak csupán.
-Nem hallottam még rólad. Csak azért nem öltelek meg azonnal, mert hasonló varázslatot és merészséget, hogy az én termembe teremjen valaki a semmiből… nos ilyet még sosem láttam. Ki vagy te? – kérdezte újra.
-Vándorvarázsló. Doranban őrültnek szólítanak. Az ősi mágiát, a végtelent kutatom. Hol vagyok?
-Kránban. – Hosszasan elgondolkozott, közben le sem vette a szemét rólam. – Ám legyen. Ranagol törvénye szerint. Tetszik a merészséged. Felteszek egy kérdést. A válaszodtól függően új tudással szabadon távozhatsz, vagy szörnyű kínhalált halsz.
A próba
Újabb hosszas csend következett. Még mindig nem vette le tekintetét rólam, és a mágikus börtön rácsai sem mozdultak. Rúnákkal szőtt varázslóbotomon a rúnák zölden világítottak, érezve a mana egészen szokatlan és borzasztóan erős áramlását a környezetemben.
-Én 
-Van egy elfeledett mágia és egy hatalmas rendszer, sok ezer évvel ezelőttről. – kezdtem válaszomba. -A crantaiak kőkör-rendszerükkel iszonyatos gazdagságot tudtak létrehozni és irányítottak egy egész birodalmat. A kőkörök nem pusztultak el, ott állnak, többi krónika is leírja. De nincs ki működtesse őket. Ha nagyobb gazdagságra vágysz ezt kell aktiválnod. A birodalommágia mostani hatalmadat is megduplázhatja, irdatlan gazdagságot és pusztítást teremthet. És egy kőkörrel már rendelkezel is, ha nem tévednek érzékeim.
Az őspróféta ismét hallgatásba burkolózott, folyamatosan fürkészve engem. Majd a börtönöm hirtelen eltűnt, és egy pergamen tűnt fel a lábam előtt a földön.
-Merész vagy, Őrült. A pergamenen van jutalmad. A rúna melyen érkeztél pár pillanat múlva visszavisz oda, ahonnan jöttél.
Szavai nyomán a rúna azonnal felizzott és magával rántott az ürességbe.
Folytatása következik….
Insanius
P.s.: A cikksorozat a máguskártya végleteivel, végteleneivel, 1-1 mechanika maximalizásával foglalkozik. Eszement kombók és epikus pillanatokat keres. A könyvből elsőként kiragadott részlet a lehető legtöbb mana termelésére ad ötletet. Krilehor a crantai kőkörökkel társítva körönként akár 10 manát is termel, nem beszélve az egyéb járulékos dolgokról (laphúzás, ingyen kalandozók, dobatás, akadályszedés, feláldoztatás). Laphatása miatt ráadásul az első kőkör ingyen érkezik, plusz kézmérettel. Az első két kört túlélve iszonyatos gépezet épülhet ki, amely ostrommal, küldetésekkel is tud nyerni.