Fajháború közeleg

Az alábbi olvasható fordítás egy elképzelhetetlenül ősi, másodkori kőtábláról származik Varius Dahmentur magiszter titkos könyvtárából.
A fordítást maga a magiszter készítette, és saját jegyzeteivel egészítette ki.
Az írással kapcsolatban rengeteg részletet homály fed. Nem tudjuk például, hogy az eredeti kőtábla milyen nyelven íródott és hová került az elmúlt évszázadok során, ám a meglévő ismeretanyag így is rengeteg fontos tudást hagyott ránk:

I. Töredék
A háborúnak vége. Soha nem hittem, hogy eljön ez a nap. Az Ezüst hold megsemmisült. Már alig tudom nyitva tartani a szemeimet. Pihennem kell. Akár évek százai is eltelhetnek, mire elég erőt gyűjtök, hogy újra írni tudjak.
A sárkányok mind aludni térnek. A hatalmasabb aquirok is. Mind elrejtőznek a föld alá, barlangokba. A szerencsésebbek, mint én találtak egy-egy mágiában gazdagabb nyugvóhelyet.
Az ősfajok ideje leáldozott. Nem hullatok érte könnyeket. Eljött az utódok kora. Az ő háborúik már nem lehetnek annyira nagyszabásúak, mint a mieink, annál több csatát fognak azonban vívni. Míg világ a világ…

Jegyzet:
A kőtábla a második kor végén íródott, vagy legalábbis akkor kezdték el írni. Az írás utal a harmadik holdra, amely megsemmisült és sugarai minden bizonnyal sokkal több manával telítették Ynevet, mint amennyi ma van jelen természetes körülmények között.
Ez a telítettség sokkal nagyobb és hatalmasabb varázshatalommal rendelkező élő szervezetek fenntartását tudta biztosítani, és a mágikus energia forrásának megszűnése hanyatlásba taszította ezeket a lényeket, bár néhányan közülük még ma is élnek.
Ezek a teremtmények azonban hetedkori körülmények között csak limitált energiával rendelkeznek, amit nagyrészt életfunkcióik fenntartására használnak el, így elméletileg kevés beleszólásuk van a világ történéseibe. Félelmeim azonban a kőtábla további szegmenseiben beigazolódni látszanak, és ezek a korokon át szunnyadó hatalmas lények agyafúrtságuknak köszönhetően minden bizonnyal több befolyással bírnak a jelenkorban, mint azt valaha is gondoltuk volna.
A kőtáblát író szörnyeteg mágikus energiát használt a rúnák véséséhez. Ebből arra következtetek, hogy nem voltak írásra alkalmas végtagjai, vagy elveszítette azokat.
Az írás, melyet használ nagyon nehezen megfejthető, és csak mágikusan olvasható gondolatközvetítő jelekből áll, így a lény nyelvét képtelenség megállapítani mivel gondolatai az olvasó saját hangján szólalnak meg annak elméjében.
A lény fajtáját nem tudtam megállapítani, ámbár az írás tanulsága szerint őssárkány vagy ősaquir lehetett. Élettani szempontból valószínűsíthető, hogy volt legalább két szeme, szemhéja, és képes volt könnyezni. Ezek a tények azonban nem teljesen bizonyosak, hiszen a mágikus írás saját nyelvezetem alapján vetíti elmémbe a lény gondolatait.

II. Töredék
Talán ezer évnél is több telt el, mióta legutoljára írtam. Nagy részét álmodással töltöttem. Bár nem merészkedem a felszínre, annak történéseit figyelemmel tudom követni még működő varázstárgyaim segítségével. Egyre újabb fajok jelennek meg. Közülük sokan idegen síkokról érkeznek, mások ki tudja milyen akaratok által alakultak ki a bolygó vadonjaiban. Van köztük olyan, amely elkorcsosult sárkányok leszármazottja. Másokat istenségek koholtak össze mindenféle lények vérét összekeverve. Némelyik ilyen égi hatalom” még nálam is ifjabb.
A legtöbb utódfaj elfekhez hasonlatos, az Yneven és más párhuzamos világokban legjobban érvényesíthető, kétlábú, függőleges gerincű testalkattal bír.
Más kontinenseken is jelentek meg értelmes lények, melyek utódai minden bizonnyal kapcsolatba fognak kerülni a központi kontinenssel, amint elérik a megfelelő fejlettségi szintet.

Jegyzet:
A kőtábla szerzője valószínűleg teljesen elveszítette az időérzékét. Mágikus módszerekkel és néhány magas rangú Pyarronita pap segítségével kiderítettem, hogy a második szegmens valamivel a Crantai birodalom felemelkedése előtt íródott.
Az is látható, hogy alanyunk hozzám hasonlóan jártas az élettan tudományában, bár lehetséges, hogy mai fejjel felfoghatatlan írástechnikája miatt olvastam így a táblát. Ez persze nem azt jelenti, hogy szimpátia ébredt volna bennem a lény iránt. Gyűlölettel és félelemmel tekintek rá, csakúgy mint bármilyen hozzá hasonló szörnyetegre.
Mint az az írásból látható a lény valamiféle gonosz találmánnyal föld alatti barlangjából is képes volt az egész világot szemmel tartani. Különös figyelmet fordította Satralison megjelenő értelmes lényekre. Elkorcsosult sárkányutód alatt valószínűleg wyvernidákat, esetleg Anuria teremtményeit értheti. Más dimenziókból abban a korban tudomásom szerint még nem sok nép érkezett. Talán alakváltókra gondol, de az is lehet, hogy az embernépek elődei nem erről a világról valók. Az istenek által összefércelt teremtmények minden bizonnyal az orkok, goblinok vagy törpék ősei lehetnek. A más kontinenseken kialakuló népek mögött szintén törpéket, esetleg a kyrek elődeit sejtem.

III. Töredék
A világ káosza teljes. Az utódfajok számos háborút vívnak egyszerre, és nem is sejtik, hogy megannyi csatával csak az ősök háborúit folytatják tovább. Egymás torkának ugranak, mert más fajba, vagy más vallásba tartoznak, holott ezek a körülmények legtöbbször az ősfajok egykori és mostani mesterkedéseinek köszönhetőek.
A rokonaim és ellenségeim közül számosak, akik mostanra hatalmat szereztek. Egyesek sötét országok vezetésébe szólnak bele, mint a Csontlovag, vagy a Kárhozottak királya. Mások, mint Phet istenekként tetszelegnek, és híveik százezreit küldik a halálba. A legtöbben az ősök közül már rég elporladtak, mégis minden percben százak pusztulnak miattuk, egy-egy itt felejtett varázstárgy vagy rég elbukott eszme miatt. A rengeteg acsarkodásba csak néha szólnak bele más világok hajótöröttjei, vagy az a néhány furcsa halandó, akik az idő falait szaggatják át, és jövőket ölnek meg közben.
Én már megfáradtam. Szemlélni sem bírom tovább ezt a végenincs háborúságot. Többet nem írok. Elalszom, és nem vagyok hajlandó felébredni többé…

Jegyzet:
Mindig is biztos voltam benne, hogy ez a kőtábla a legfontosabb felfedezésem.
Mint azt a szörnyeteg írja az egykor volt ősfajok beépültek társadalmainkba mindenféle fondorlatos eszközzel. Némelyiküket név szerint is említi, és mintazt láthatjuk, még az istenekben sem bízhatunk, bár én magam soha nem voltam egy hívő ember. Aki holttestek szóra bírásával üzérkedik, az szépen lassan elfelejti az égiek véleményét kikérni a dolgokról.
A kőtábla írója csupán ártalmatlan szemlélőnek próbálja beállítani magát, ám én ezt képtelen vagyok elhinni. Olyan, mintha régmúlt gondolatai befolyásolni próbálnák az elmémet, és együttérzést ébreszteni a lény iránt. Mintha belemászott volna a fejembe.
Figyelmeztetnem kell a nagytanácsot, hogy ne csak az alakváltók miatt tartsanak ellenőrzéseket, hanem vizsgáljanak át minden vallásos és ősi ereklyét, mielőtt még késő és aquirok kezdenek el ellenőrizetlenül szaporodni Doran falaiban, vagy sárkányfajzatok ébrednek öntudatra a környező hegyekben.
Ettől az átkozott kőtáblától pedig mielőbb megszabadulok, mielőtt a hozzá kötődő pokolfajzat átveszi felettem az irányítást…

Összegzés:
Ez a fordítás Varius magiszter utolsó ismert írása. Kiderítettük, hogy a nagytanács annak idején elmarasztalta üldözési mániája miatt, majd nem sokkal később rejtélyesen eltűnt, és soha nem tért vissza Doranba.
Legújabb kutatásaink és történelmi tapasztalatunk alátámasztani látszanak a magiszter félelmeit, ám hosszas tanakodás után úgy döntöttünk nem kerítünk nagy feneket az ügynek, hiszen időtlen-idők óta ebben a világban élünk, és mint minden más nép hozzászoktunk szeszélyeihez, viszontagságaihoz, és háborúihoz. Nem tudjuk megváltoztatni.
Mindenesetre fel fogjuk térképezni Varius titkos könyvtárát és gazdag tudástárát, hogy minél többet tudjunk meg az egykor volt és jelenkori fajok természetrajzáról és háborúiról, illetve az egymáshoz fűződő viszonyukról.
Egy biztos: A Fajháborúk kora még korántsem ért véget.

– Liborion -“