Ezzel hát elkezdődik…
Lássuk minő játéka a nagyoknak, mily történetszövő lázálma, mely véletlene a sorsnak emel ki egy szépreményű ifjút a középszerűségből és kényszerít arra, hogy elkerülhetetlenül legendává váljon.
A sokak sorsát új mederbe terelő félreértés egy régi-régi tavaszon esett meg, amikor a Három Sas Népének pelyhedző bajszú suhancai férfipróbára indultak az Öt Daru Népe ellen; bégjük egyszülött fia és örököse vezette őket. Az ilyesmi bevett szokásnak számít a déli pusztákon mindenütt, legfeljebb az Égi Fény hűségét valló tartományokban kevesebb vérrel jár, mint ahol a Legnagyobb Úrnak hódolnak a törzsek. A lényeg itt is, ott is ugyanaz: a nyájak, gulyák, ménesek gyarapítása, némi fegyvergyakorlattal körítve.
A portyázó ifjak különösen jó fogást csináltak aznap: a ménest, amit kiszemeltek maguknak, nem sokkal az érkezésük előtt támadta meg egy elvadult beyzid. Ezeket a bestiákat a hadúri tartományokban házijószágként tartották, s néha egy-egy szökött példány áttévedt a Fekete Határ túloldalára; gyakoribb eset volt azonban, hogy khatif gazdáik eresztették őket szabadjára a gyepűvidéken, merő szórakozásból. Mire végeztek vele, a beyzid széttépte a csikósok felét, a túlélők pedig még a szétugrasztott lovak összeterelésével bajlódtak, úgyhogy szinte nevetségesen könnyű volt levágni őket, majd befejezni helyettük a munkát. A Három Sas ifjak tetejébe még a döglött beyzid bőrét és tülkeit is hazavihették, s annyira belemámorosodtak az ölükbe hullott diadalba, hogy megfeledkeztek a kicsiny koruk óta beléjük sulykolt aranyszabályról: a Legnagyobb Úr semmit nem ád ingyen.
0MP Beyzid
Gyepűvidéki elfajzott állat
BESTIA
SZÁM: 1. TÁMADÁS: 8. SEBZÉS: 2-3.
Ha az ellenfél semlegesíti, akkor kap
1 MP-t, és 1 DP-t.
Nem céloz, hanem támadásait véletlenszerűen
választott kalandozóra osztja ki.
Igen. Az egész azért kezdődött mert egy mutáns (párdon, elfajzott, ezt itt kérem már Krán árnyéka, itt mindenki elit boss) bika kicsit bepipult, a kráni földműves (a Fekete Határon innen ő is minimum level47 fejvadász) meg nem tudta kordában tartani, kitört a marhakarámból, átszökött Mexik.. a gyepűvidékre kicsit kiereszteni a gőzt. Szóval ez a böhöm állat egy határral arrébb egy szimpla igavonó barom, a kráni szuperföldet szántja, itt meg úri jókedvében kiírt egy fél törzset, csak mert mittomén nem engedték, hogy legeljen. Ekkor jött a Büyük, aki itt még ninjában tolta, ő hármas számú noname nyargaló, learatta a babérokat és hát hujjujjujj.
De beszéljünk kicsit magáról a bestiáról. Ízléses nulla manőverpontért jön, aminek két kiegészítővel régebbről a 
És ha már tanácsfa.
A bőséges zsákmánnyal hazatérő portyázók csupán rövid ideig élvezhették az ujjongást, a dicsérő szavakat: a lovak számba vételekor ugyanis kiderült, hogy két kanca és két csikó az Öt Daru öregsámán személyi billogát viseli magán. A saját öregsámánjuk csak azért nem ölte meg ott helyben az ünneplésből hirtelen kicsöppenő ifjakat, mert meg tudták engesztelni a beyzid-tülkökkel: ezek kapóra jöttek neki bizonyos éjszakai szertartásokhoz, amiket nagy ívben került a tábor apraja-nagyja. A dolog persze ezzel még korántsem volt elintézve: egy idegen öregsámán megsértése ugyanis egészen más elbírálás alá esett, mint a lovasnépek között folyó mindennapos virtuskodás. Utóbbi legrosszabb esetben odáig fajulhatott, hogy két törzs csúnyán összekap, és a megtépázott vesztes odébb hurcolkodik pár legelővel. A századévenként egyszer-kétszer kitörő sámánháborúk viszont óhatatlanul az egyik fél teljes pusztulásával végződtek, hacsak át nem csaptak véletlenül a Fekete Határon. Ilyenkor előjöttek a hadúri tartományokból a felbőszült khatifok, és mindenkit kiirtottak, akit csak találtak.
A Három Sas Népének ősz bégje megőrizte lélekjelenlétét. Sok vezér első ijedségében a vétkes ifjakon töltötte volna ki a dühét; ő későbbre halasztotta megbüntetésüket, amikor az indulatok majd lecsillapodnak. Ezzel szemben azonnal sorshúzást rendelt el közöttük: a vesztesre várt a feladat, hogy a négy, tévedésből elkötött lovat visszavigye az Öt Daru Népének. A vénebb nyargalók ugyan kétel-kedtek benne, hogy ezzel a gesztussal meg lehet békíteni egy haragvó öregsámánt, mivel azonban a vezér nem kérte ki a véleményüket, óvakodtak tőle, hogy nyíltan hangot adjanak neki.
A bég zsámolyt hozatott a tanácsfa alá, és letelepedett rá. Egy fogatlan aggastyán annyi szál szalmát számolt le a csizmája elé, ahányan a portyázók voltak. A vezér összenyalábolta, és szablyával nyílvesszőhossznyira vágta őket, aztán kivett egyet, letörte a felét, és visszadugta a többi közé. A szalmaköteget a térdére fektette, s cserzett markával tartotta, hogy szét ne hulljon. Innen húztak a vétkes portyázók, akik libasorban vonultak el előtte.
A Három Sas Népének tanácsfája
Gyepűvidék
Feltétel: Három Sashoz tartozó kalandozó
DP 1 AKADÁLYOK 2
[2
] A képesség aktivizálásának feltétele a feláldozása.
MENEKÜLÉS. A képesség csak az akadálylapok aktivizálása
fázisban aktivizálható. MP-igénye 1-gyel csökken,
ha célpontja nevesített kalandozó.
[] A képesség aktivizálásának feltétele
a feláldozása. Játékosa 1 MP-vel kevesebbért
leidéz 1 legalább 3. alapszintű nomád kalandozó lapot.
Abban a szerencsében van részem, hogy cikkíróként én az egész kártyát egyben látom, grafikával, meg minden. Szerepjátékon, művészeti albumokon, fantasy könyveken felnőtt kocka lelkem Ynev hatalmasságaihoz kiált örömében, hisz Szendrei Tibor újra alkot ehhez a kártyához. És istenemre mondom bitangul érzi ezt a nomád stílust! A művei meseszépek, megszólalnak, gyönyörűen egységesek, és sugárzik belőlük, hogy a művész úr élvezte amit csinált. Kevés vagyok én ahhoz, hogy kellően méltassam, pár nap és ti is látni fogjátok miről beszélek. Szóval összességében nagy ünnepe ez a kártyának.
A lap talán már előre vetít valamennyit abból, hogy mit fognak tudni a nomádok. Feltűnnek a semmiből, tipornak, és rajtaütnek, kicsit meggyaláznak, kardélre hánynak, majd ott sincsenek. Ott sincsenek közben még visszalőnek pár nyílvesszőt. Piszok könnyű kitenni a lapot, ez a feltétel mintha nem is lenne rajta, a szövegdobozát embörösen kitölti, a fejlesztők kábé annyi helyet hagytak rajta, hogy még meg tudd fogni valahol. Ebből a lapból még nem derül ki, hogy a nomádok (nomádok? Csak így slendrián mód egy halmazban? Aha, de melyik törzs?) hogyan, milyen kondíciókkal nyernek, de az biztos, hogy enélkül nehéz lesz elképzelni a dekke(ke)t. Kicsit megment, kicsit olcsóbbít. Bárcsak lenne valami módszer, hogy biztosan legyen ilyen a kezünkben.
Mielőtt nagyon elszaladna velem a ló, azért azt elárulom, hogy nem fogom a komplett könyvet bemásolni (több oka is van ennek). De piszok nehéz bármit kihagyni, mert a könyv kegyetlen jó, a lapok meg, jézusom, kábé az amire azt mondod, na ez az igazi MEGELEVENEDŐ! Ugorjunk most egy pöttyet, de még egy kivénhedt gebe egynapi vágtájánál rövidebbet.
A vezéri sátor a tábor hátsó végében állt, a félelmesen zord Kránbérc hideg árnyékában, amely a Három Sas Népének a világ határát jelentette nyugat felé. A csúcsát koszorúzó kopjákról trófeapaj-zsok és gyönggyel fonott lófarkdíszek lógtak, köztük egy-egy zsugorított emberfej, a varkocsánál fogva felaggatva. Húsz férfilépés távolságban nyílt térség övezte mindenfelől. Ennek szélén a bég megá1lt, és magához intette a sátornyílást őrző két nyargalót. Velük négyre szaporodott a testőrei száma. A bég mondott nekik egy jól ismert nevet.
– Ennél közelebb – mutatott maga elé a földre csak ő jöhet most a sátorhoz. Ha bárki más próbálkozik vele, megölitek. – Tekintete ostorcsapásként vágott körbe rajtuk. – Egymást is.
A nomádok néma főhajtással fogadták parancsát. A bég megvárta, míg elfoglalják őrposztjukat a térség négy átellenes sarkában, csak utána sietett a sátrához. Odabent félregördítette a tűzgödör egyik szegélykövét, két arasznyi, villás végű acélrudat vett elő alóla – a vendégbográcsa tartónyársait -, és a helyükre szúrta őket. Ezzel jelképesen lemondott arról a jogáról, hogy figyelmeztetés nélkül megölhessen bárki idegent, aki a hajlékán tartózkodik. Hímzett vezéri vánkosát átvitte a hátsó falhoz, szemben a bejárattal – ez volt a sátor legsebezhetőbb pontja -, majd keresztbe vetett lábakkal letelepedett rá, és gondolataiba merült.
Vezéri sátor
Gyepűvidék
Feltétel: Nem jelző kalandozó
DP 0 AKADÁLYOK 0
Jelenbe kerülésekor és minden forduló kezdetén
legfeljebb 1, játékosa által választott kalandozó
PORTYÁZÁS-t kap a forduló végéig.
[] Ha nem tulajdonosa irányítja, akkor ad 1 DP-t.
[] Amikor az ellenfél leidéz egy kalandozó
lapot, akkor megszerzi a Vezéri sátor irányítását,
és legfeljebb 1 általa választott kalandozó
PORTYÁZÁS-t kap a forduló végéig.
AhaHaHaHaHa mekkora sunyi kis mocskos lap ez! Jár a taps annak a sötét lelkű fejlesztőnek, aki azt találta ki, hogy ez itt nem a nyugis Észak, holmi gagyi Zászlóháborúival. Ez ITT A GYEPŰVIDÉK! (Leonidas elmorzsol egy büszke könnycseppet) Itt nincs olyan, hogy tötyilötyi nyugiban elgyilkolásszuk egymást. Itt ha megállsz, meghalsz. Ha pislogsz meghalsz. Ha reggel kinyitod a szemed meghalsz. Ha meghalsz feltámasztanak, majd újfent meghalsz. A feltétele? Kábé az, hogy játszd ezt a játékot. A matek mögötte? Hát itt nem csak acsarkodni fogtok egymással szemben, meg az utca túloldaláról óbégatni egymásnak. Ha beüt a nagy olcsóság, akkor az a lap szépen elkezd ping-pongozni a két játékos között. Mindenki vezér akar lenni. Ezért tart ott ez a világ. Miért nem lehet szeretkezni, békében élni? Olvasga… mert ez ITT A GYEPŰVIDÉK! Páff. Jönnek majd a kis nyümi paszulylegények 2-3 MP-kért, orrvérzésig tele lesz a pást, szarra-rommá fogják egymás tornyait rombolni.
– Lehozok egy nomádot, köszi hogy vigyáztál a sátramra. Portyázás ON
– Aha, nem rossz, de lehozok egy ilyen diszkont áras pyarroni járőrt, gyorsan be is pakolja a holmiját a sátorba. Portyázás.
– Uhh, nem baj, van másik nomád. Ma én vagyok itt a főnök. megy a haver után kettes toronyba.
– Látom hova akarsz kilyukadni, de itt meg közben besorozták az előző cimbi öccsét, azt mondja szeret sátorban aludni. Lehet utána szétnéz a tornyodnál.
Elmebeteg mi lesz itt. Arról nem is beszélve, hogy azért ez van akkora üvegfegyver, hogy az ellenfélnek még sosem volt ennyire könnyű dolga 10 DP-ről megnyerni a játékot.
Na de nézzük meg, hogy Renier úr szerint ki ül igazából egy ilyen sátorban.
Mikor megérkezett, akit várt, intéssel jelezte neki, hogy helyet foglalhat a szőnyegen, a tűzgödör túloldalán. Aztán belenézett a fekete szempárba; a gyűlölet továbbra is ott izzott benne, ám parazsát ezúttal értetlenség és kíváncsiság fátyolozta.
– Én már öreg vagyok, hamarosan megtérek az ősökhöz – mondta az ősz bég szenvtelenül. – Vezér nélkül a három sas nem vadászik közösen, hanem összemarakodnak és széttépik egymást. Ezért fogsz most te meghalni az egyszülött fiam helyett. – Sajnálkozva megcsóválta a fejét. – Nagy baj, hogy a fiamból nem lesz jó vezér. A jó vezér nem csal a sorshúzásnál, mert tudja, hogy ha nem elég hosszú a szalmaszála, a lovasok önként törik kurtábbra a magukét.
Miközben a bég beszédét hallgatta, a gyűlölet lángja egyre halványabban fénylett az ifjú harcos szemében, s az utolsó szóra végleg kilobbant. Ekkor kurta torokhangot hallatott, s derékból meghajolva a szőnyeghez érintette homlokát, a bocsánatkérés ősi pózában.
– Tudom, hogy nem fogod visszavinni a lovakat, hanem megszöksz. – Az ifjú riadtan kapta fel a fejét a szőnyegről; a bég intett neki, hogy felülhet, de maradjon nyugodtan. – Ez jó. Így mindkét törzs becsületvesztőnek kiált ki, és együtt indítanak hajszát utánad. Közös vadászatra vonulnak sámánhá-ború helyett. Minél tovább tart, annál jobban összeszoknak; ha szépszerén nem, hát muszájból. És a párban forgatott szablyák, ha külön kerülnek, megérzik egymás hiányát. – A lovasvezér szeme össze-szűkült; mintha két élesre fent kés hasított volna arca cserzett pergamenjébe. – A darvakkal csak az öreg sas barátkozik; az öreg, ravasz sas, akinek túl sok tollát tépte már ki idegen csőr. A fiatal sas tolla még ép; ő prédát lát a darvakban, és nekik támad. Ű erősebb, amazok többen vannak; ki tudja, mi lesz a vége? Talán se sasok, se darvak, csak egy halom véres toll. – Tanácstalanul vállat vont, majd tűnődő képet vágott. – Az öreg sas kevesebb zsákmányt ejt, viszont biztosabb fészket épít. Ha a fiatal sas három sast kap örökül, nekiesik velük az öt darunak, és szétrúgják a fészket. Ezért az öreg sas megpróbál három sasból meg öt daruból… nyolc sast csinálni.
7MP Az Ősz bég
Gyepűvidéki nomád, a Három Sas Népének vezére
HARCOS/Harcos
4. szintű Halál jellem
Lovaglás, Mesterlövészet, Vallatás
F:9 A:7 M:8
KÜZDŐSZELLEM
Jelenbe kerülésekor játékosa Sorába 1 jelző Nomád kalandozó
kerül pihenő helyzetben.
[] Játékosa nem nevesített nomád kalandozó lapjainak
MP-igénye 1-gyel csökken.
[] Játékosa kikeres 1 A Három Sas Népének tanácsfáját Jövőjéből.
Megmondom őszintén, mindig félve nézek meg egy lapot, ami egy olyan szereplőből készült, aki tuti, hogy a könyvek alapján nagy kedvenc. Egy ilyen alakot megkártyásítani nem kicsi felelősség, hisz eleget kell tenni minden fanyalgónak, mániákusnak, azoknak akik szeretik és azoknak is akinek tök mindegy, csak legyen egy újabb jó kártya. Szerintem az 5-ért 4-es hús, plusz egy 
Ha már áll a fa, mint a cövek, akkor egy nomád 2-vel olcsóbban bekopogtathat. Én sehol nem látom rajta, hogy így mondjuk nem lehet nulla az a költség.
Az is jópofa, hogy egész más szintre emeli a [cardRosszkor jöttél, Kígyó.””]Rosszkor jöttél Kígyót[/card], de még az 
A bég elhallgatott. Mintha minden érdeklődését elvesztette volna az ifjú iránt, előrehajolt hímzett díszvánkosán, és lassú, gondos mozdulatokkal nekilátott, hogy kilazítsa a vendégbogrács üresen árválkodó tartóvilláit. Bár nem lógott rajtuk edény, felállításukkal a házigazda azt fejezte ki, hogy készen áll látogatók fogadására; eltávolításuk ugyanezen gondolatlánc szerint a vizit berekesztését jelentette. Az ősz nomád aprólékos műgonddal kiemelte, és letisztogatta előbb az egyik, majd a másik acélrudat, aztán gyolcsba göngyölte őket, s a kis csomagot visszatette a helyére, a tűzgödör köve alá.
Közben egész idő alatt egy pillantást sem vetett a túloldalt ülő nomádra, mintha csak valami bútordarab lenne. Dolga végeztével felállt, odament hozzá, és a vállára tette jobbját.
– Hosszú vadászatra van szükségem – mondta csendesen. – Nagyon-nagyon hosszúra.
Hát akkor lássuk, hogy megkapjuk-e ezt a hosszú vadászatot ettől a kiegészítőtől.
Jó játékot!
Vincu