Az elme hatalma

A gondolataim tiszták, mint a frissen esett hó. Nyugodtan, kiegyensúlyozott lélekkel sétálok végig a várudvaron. Az ellenség mindenhol ott nyüzsög körülöttem, mégsem tűnik fel nekik, hogy nem illem közéjük. Járőröznek, kardjaikat fenik, lovaikat készítik fel a közelgő csatára. Nem zavartatják magukat.
Könnyű szerrel elsétálok közöttük, de sietnem kell. Elmém hatalma véges, és ha lehull rólam az észrevétlenség jótékony leple, akkor nem lesz kegyelem.

Besurranok egy kis utcácskába a vezér barakkja mellett és megszűntetem a koncentrációt. Újabb trükkre van szükségem, hogy eljussak a célomig. Rövid meditálás után könnyűvé válok, akár egy madár. Megfeszítem izmaimat, és magasabbra ugrom, mint bármikor ezelőtt. Takarékoskodnom kell elmém tartalékaival, de ez az ugrás mindennél fontosabb.

Akár egy őszi levél, úgy röppenek be a két emelet magas ablakocskán. Nem csapok zajt. Az előttem masírozó őr nem vesz észre. Mögéje osonok és megérintem a vállát. Nincs szükség rá, hogy meghaljon. Elméjének gyenge védelmét áttörve lehűtöm a testét. Meglepetten fordul felém, de már csak összeesni marad ideje. Elkapom ájult testét, hogy ne csapjon zajt, majd elrejtem egy brokátfüggöny mögé.

Tovább osonok a félhomályban. A vezér ajtaja előtt két őr áll. Nem vehetnek észre. Újabb cselhez folyamodom. Az egyikük oldalán lógó kulcscsomó lassan felém kezd lebegni a levegőben. Nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy ne vegyék észre. A kulcsok puha bőrkesztyűmben landolnak.

Néhány folyosóval odébb megtalálom a cselédfolyosót. Természetesen zárva van, de az imént szerzett kulcsok közül az egyik a zárba illik. Végiglopózom a szűk helyiségen, majd a vezér dolgozószobájában találom magamat.

Nincs mese, neki már halnia kell. Nem vesz észre. Lassan mögé kerülök kezemben mérgezett tőrömmel. Nincs szükségem újabb elmetrükkre, de már nem is volnék rá képes. Iszonyatosan sajog a halántékom, de a szúrás tökéletes és pontos. A vénember hang nélkül rogy össze székében.

Még legalább egy óráig nem fogják zaklatni. Ez idő alatt egy rejtett helyen le tudom csendesíteni elmém háborgását, hogy újabb cselekkel kijuthassak innen. Ha ez mégsem sikerülne, a küldetés már így is sikerrel járt.
Az elme sokszor élesebb bármilyen fegyvernél.

– Liborion –