Rayvanhurt mindannyian ismerjük a kráni kiegészítő egyik brutális kalandozója volt, éveken keresztül játszottunk vele, mit se tudva arról, hogy valójában micsoda vagy kicsoda. A mai információáradat Kornya Zsolt válaszaiból tevődik össze. Megmondom őszintén nem érzem alkalmasnak magam arra, hogy az ő szavait megpróbáljam a magam gondolataival el vagy átmagyarázni.
Magyarul idézni fogok szinte végig a cikkben. Mielőtt belekezdenék azt azért el kell ismerni, hogy Rayvanhur nem ember, és abban értelemben nem is aquir amit mi kártyában annak gondolunk.
Sajnos éppen így (rosszul) ábrázoltuk, és a 7. szint is szörnyen sértő, de mentségünkre legyen szólva akkoriban még nem volt olyan egyeztetés mint most. Mostantól Raoul Renier:
1.Hang
Pikkelyek
„Azoknak az elf házaknak, akik a Hét Domb és a Hét Völgy vidékére költöztek, valaha réges-régen Rayvanhur nyitotta rá a szemét a Legnagyobb Úr igazságára, ezért őt tartják a legnagyobb tiszteletben a Tizenhármak közül. A hagyományaik szerint egyébként Rayvanhur egy őssárkány, legalábbis nekik ilyen formában nyilatkozott meg; annyi bizonyos, hogy más Tizenhármakkal ellentétben mindmáig előszeretettel kommunikál a kései fajokkal, a legkülönfélébb csatornákon keresztül, és a meggyőző erő sem hiányzik belőle. (Ha valakinek plasztikus analógiára van szüksége, tessék Smaug és Bilbo beszélgetésére gondolni.) Egyesek szerint ez a közlésvágy az oka, hogy roppant kényelmesnek érzi a prófétai szerepkört, és semmi jelét nem mutatja, hogy magasabbra óhajtana emelkedni belőle. Az eredeti Tizenhármak között biztosan nem voltak elf származásúak; azoknak a soraiban, akik később emelkedtek közéjük a foghíjak pótlására, éppenséggel lehetnek, ez nincs kizárva. De mennyiben lennének ezek érthetőbbek vagy elfogadhatóbbak a külvilági elfek számára az őssárkány Rayvanhurnál? Vessünk csak egy pillantást az emelkedettség kráni hierarchiájára, az egyszer már bevált törpecsimpánz-analógia segítségével!
1) A kráni elfek úgy tekintenek a külvilági elfekre, mint a törpecsimpánzokra.
2) Az obszidiánelfek úgy tekintenek a kráni elfekre, mint a törpecsimpánzokra.
3)Az Obszidiánfő úgy tekint az obszidiánelfekre, mint a törpecsimpánzokra.
4) A Halott Lombok Gyermeke úgy tekint az Obszidiánfőre, mint egy törpecsimpánzra.
Eszerint a Halott Lombok Gyermekének szemében a külvilági elfek körülbelül azon az emelkedettségi szinten vannak, mint mondjuk hozzánk képest a Purgatorius nevű rágcsáló ősemlős. Kétségtelenül evolúciós kapcsolat fűzi hozzájuk, de ez a kapcsolat nem tűnik túl intimnek. Értékrendjét és kultúráját tekintve éppen olyan idegen számukra, mint Rayvanhur, az őssárkány. Az ősrágcsálók számára vajmi csekély különbséget jelent, hogy az értelmes lény, aki előzékenyen otthont kínál nekik a laboratóriumában, belőlük fejlődött-e ki vagy a dinoszauruszokból.”
2.Hang
Dúlás
„És ha már a proszopográfiai áttekintésnél tartunk… A forrásaink tanúsága szerint Rayvanhur alighanem valamiféle krónikási szerepben csinálta végig a Dúlást, annak semmi nyoma, hogy tényleges harci cselekményekben is részt vett volna. Amikor a kráni csapatok Pyarron felé vonultak, a városba összevont haderő folyamatos portyázással próbálta lassítani az előrehaladásukat. Egy ilyen lovasosztag egy ízben rajtaütött egy fegyveres kíséret nélkül vonuló trénen, amelyről nagy meglepetésükre kiderült, hogy nem élelmiszert vagy hadianyagot szállít, hanem térképeket, iratokat, a felprédált Krad-rendházakból zsákmányolt könyveket, papirosrizsmákat és amforákban tárolt tintát. Meglepetésük csakhamar páni félelemnek adta át a helyét, amikor a trént kísérő kráni elf írnokok egyike sárkánnyá változott. Történetüket azért állt módjukban az utókorra hagyni, mert a sárkány beérte az elijesztésükkel, noha különösebb fáradság nélkül felkoncolhatta volna az egész osztagot. (Ugyanezt a trént később látták Pyarron füstölgő romjai között; könyveket mentettek ki és rakodtak szekerekre a város égő bibliotékáiból, illetve egyes magánházakból.)
Az ostromról szóló személyes beszámolók közül több is megemlékezik a város fölött köröző magányos sárkányról, aki nyakát nyújtogatva figyelte az eseményeket. A harcokban egyáltalán nem vett részt, csak az őt érő támadásokat hárította el játszi könnyedséggel. Annyira nem volt egyértelmű, melyik oldalon áll, hogy ezek az elszórt támadások mindkét fél részéről érkeztek. A korábban említett lovasosztag egyik tisztje, aki részt vett Pyarron védelmében és életben maradt, szintén látta ezt a sárkányt a csata zűrzavarában, és holta napjáig hangoztatta meggyőződését, hogy azonos volt azzal, amelyikkel a rajtaütéskor találkozott.”
3.Hang
Erő
„A Tizenhármak között nincs belső rangsor, következésképpen „legfelső polc” sem. Persze minden adott idősíkban vannak közöttük olyanok, akik nagyobb tekintélynek örvendenek a többieknél, ez azonban merőben informális jellegű, és nincs kőbe vésve, hanem korról korra változik, az egyéni teljesítmény függvényében. A térítés korában például Saqqarheddon emelkedett ki így a testületből, később Tordraga, a hetedkorban pedig Shakallor. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy vannak olyan Tizenhármak, akik soha nem ambicionálták ezt a fajta rangelsőséget, tökéletesen elégedettek a maguk számára kialakított szerepkörrel. Ilyen például Symbelmine, de Rayvanhur is, aki a nyers személyes hatalom skáláján amúgy magnitúdókat ver a legtöbb kollégájára.
Rayvanhur posztján a térítés kora óta nem volt változás: ő az eredeti Tizenhármak egyike, aki rég följebb léphetett volna a hierarchiában, de annyira testhez állónak érzi a prófétai szerepkört, hogy nem élt a lehetőséggel. Ez egyrészt komoly presztízst jelent neki, mivel bizonyítja elhivatottságát és tapasztalatát; másrészt némelyes foltot is ejt a renoméján, hogy nem törekszik magasabbra és beéri a stagnálással. De Kránban általában nem szokás megkérdőjelezni, hogy a Tizenhármak mit miért csinálnak: ők definíciószerűen mindenki másnál jobban ismerik a Legnagyobb Úr igazságát. (Ha nem is maradéktalanul, hiszen ez megfosztaná őket a tévedés lehetőségétől és ezzel a szabad akaratuktól.)”
4.Hang
Shackallor
„Ezt a szerepkört természetesen nem a bukott próféták helyébe emelkedő újonc Tizenhármak vették át tőle, hanem a régi gárda egyik olyan tagja, aki nem kompromittálta magát a Dúlás folyamán. Mégpedig egészen konkrétan Rayvanhur, aki – mint föntebb írtam – sohasem törekedett vezető pozícióra a testületen belül, a körülmények nyomására azonban kénytelen volt felvállalni, mivel a maradék társaságban senki olyan nem volt, aki erre nála alkalmasabb lett volna. Rayvanhur ideiglenesnek tekinti rangelsőségét, és eszében sincs széles körben propagálni: az első adandó alkalommal szeretne visszavonulni korábban betöltött státusába. Ezért nem is marketingeli magát széles körben, és tökéletes megelégedésére szolgál, ha a saját neve helyett egyszerűen csupán úgy utalnak rá, mint „a shakallor”.
Utóhang
A sok információ felvett sok kérdést, és lehet gondolkozni is a tizenhármakon hisz bőven van miről.
Rayvanhur egyetlen irodalmi felbukkanása Malcolm J. Hunt Bosszúangyal című kötetében van, így talán megérthető vagy védhető a korábbi megjelenése kártyán, és pár egyéb kis információ is kiderül a karakterről. Kártyában legközelebb Wayne Chapman emlék kiadásában találkozhattok majd vele. Köszönöm Heidel Dan (Erdélyi István azaz Raon) segítségét a cikk forrásainak összeszedéséhez. Legközelebb Niaréba megyünk.
– Aquir