A révületből magához térve borzasztó fájdalmas érzés kerítette hatalmába a goblin sámánt a földön fekve. Torka égett a szárazságtól, fejében, mintha gaugok birkóztak volna, gyomra kavargott az elfogyasztott csirkeszárnyaktól. Felült és körbenézett. Egy félhomályos pincében volt, körülötte szétszórva a földön halálfejes sámánbotja és fémből készült sámánmaszkja – mely egy átalakított vödör volt valójában. Egy csirkés vödör.
A pince tele volt hordókkal, mégpedig jóféle söröshordókkal.
Mohón elkezdett tapogatózni a földön, fa sörös kupája után. Jó negyven szegmensbe is eltartott, míg megtalálta, feltápászkodott és botjával léket ütött a legközelebbi hordón. Két kupával is legurított egy szuszra, majd elégedett böffentéssel nyugtázta, hogy helyre állt a világ rendje. Egy nyelet pálinkát persze még elfogadott volna, hisz a száraz torokra nincs jobb gyógymód, de majd talán később.
A fém vödröt fejébe húzta, töltött még egy korsó sört, és halálfejes botjával elindult ki a pincehelyiségből. Rendet kell vágnia a törzsben és valami fergeteges dorbézolást összehozni, hisz ő a főkolompos. Na meg egy pálinka is kell sürgősen. Mert ő a tűztorkú főkolompos!
Folytatása következik…