Igornak
Árnyékban születtem.
Anyám árnyékában.
Pedig mindig a fény felé igyekeztem és az is keltett életre, de anyám árnyékából csak egészen későn sikerült felnőnöm. Mondjuk, soha nem voltam az a sietős alkat, és ez igaz az egész népemre is. A természettel tökéletes harmóniában élő faj volt a miénk. Nyugodt és hosszú életet adtak nekünk az istenek, Ynev ege alatt. Csak annyit vettünk el, amennyire az életben maradásunkhoz feltétlen szükség volt, de nem panaszkodtunk. Sőt! Természet anya oly kegyes volt hozzánk, hogy még adhattunk is a velünk együtt élőknek, és még azoknak is akik csak erre tévedtek, megpihentek a közelünkben. Mi pedig semmit sem kértünk tőlük cserébe. Otthonunk a kiterjedt, és számunkra oly tökéletes, az emberek által Sheralnak nevezett hegylánc észak-nyugati oldalán helyezkedett el, éppen abban a magasságban, ahol még nincs állandó fagy és hó. Bár ezekre a területekre is tökéletes rálátásunk volt, – ugyanúgy ahogy a lentebb zajló dolgokat is szemmel tudtuk tartani a hegy oldaláról – mi mégsem vágyódtunk el soha sehova. Ott éreztük magunkat a legjobban ahol voltunk és éltük életünket.
Apámat soha nem láttam, pedig sokszor ott volt velünk. Éreztem érintését is. Hol lágy szellőként simogatta testem, hol pedig anyám óvó ölelésébe űzött, mikor a haragját éreztette tomboló vihar képében. Pedig én soha semmi rosszat tettem egész életemben, amivel magamra haragíthattam volna.
Anyám sokat mesélt a régi időkről, népünkről. Itt éltünk századok óta. Békében és nyugalomban. Legkedvesebb társaink az állatok voltak, és az elfek. Kis létszámú közösségben éltek köztünk. Megosztottuk velük amink volt, és ők bölcsen használták azt fel; cserébe gondoskodtak rólunk és védelmet kaptunk tőlük. Pedig semmilyen veszélynek nem éreztük magunkat kitéve. Még a törpék és gnómok érkezése sem vetett véget ősi nyugalmunknak. Őket csak a talpunk alatt rejlő természeti kincsek érdekelték.
Az idillnek a hóhajúak érkezése vetett véget. Valamilyen messzi háború üldözte idáig őket, mert előtte nem láttunk hozzájuk hasonlatos népet. Ők nem kértek, csak elvettek. Elvettek mindent, amit csak akartak, és mi semmit sem tehettünk ez ellen. Először csak a területünk szélén garázdálkodtak. Később már mélyebben is be merészkedtek. Még az elfek sem tudták útjukat állni, és véget vetni a pusztításuknak. A törpéket is elüldözték a föld mélyéről, kincseiket pedig kisajátították. Sirattuk elvesztett társainkat, de tenni nem tettünk semmit. Nem is tehettünk, hiszen ez volt az otthonunk. Csak csendben tűrtük a pusztulást. Tudtuk, hogy ránk is ez vár. Tudtuk és éreztük, hogy ez csak idő kérdése lesz. Századokon át jöttek folyamatosan, és kiaknáztak mindent, amit csak találtak. Élőhelyünk zsugorodott a pusztításuk nyomán, de mi csak némán tűrtük. Az elfek is elvándoroltak más felé. Mi pedig megsirattuk őket is.
Idővel csökkent a hóhajúak pusztítása, helyüket átvették az emberek, akik az elfek eltűnésével már bátran merészkedtek a területünkre. Ők talán még mohóbbak voltak a hóhajúaknál. Anyám már öreg volt, és én is benne jártam már a korban. 150-nél is több telet láttam, mikor egyik reggel megállt előttem egy deres hajú, öreg szakállas ember. Égkék szemeivel végigmért. Egy szót nem szólt csak nézegetett. Én sem szóltam semmit. Egy idő után tovább állt.
Egy hét telt a látogatása óta, amikor ismét megjelent. Ezúttal már nem egyedül jött. Egy egész kis csapat kísérte el. Még ökröket is hoztak magukkal. Aztán megtörtént az, amiről tudtuk, hogy előbb-utóbb meg fog történni. Az öreg intett, a többiek pedig vadul nekem estek. Ütöttek-vágtak ahol értek. Miután végeztek, az ökrök után kötöttek, egy folyóhoz vonszoltak, és egyszerűen belelöktek.
Nem tudom pontosan meddig sodródtam lefelé a folyón, de már lemenőben volt a nap amikor vaskampók martak a testembe, és újabb emberek vonszoltak ki a partra. Itt bevittek egy házba, ahol folytatták a kínzást. Nem válogattak a szerszámokban. Másnap reggel szekérre raktak, és egy hatalmas, Erionnak nevezett városba vittek, ahol némi pénzért cserébe eladtak egy hórihorgas, félvak öregembernek. Az öreg sem volt túl kegyes hozzám. Először nagyobb, majd egyre kisebb szerszámokkal folytatta a kínzásom – négy napon át. Aztán egyszerűen csak a hátsó udvaron álló szín alá dobott.
Végül egy nagydarab, meglett korú ember jött értem. Torozonnak hívták, és fogadója állt a város legnagyobb terén. Ő jól bánt velem. Tavernája egyik sarkába állított, gyakran megmosdatott, olykor meg is simogatott. Ahogy a fogadóba betérő különféle szerzetek is, akik étellel, itallal kínáltak, dícsértek, rám csaptak. Én pedig lassan megbékéltem a sorsommal, de anyám nagyon hiányzott. És hiányoztak a gyökereim.
Míg végül jött egy ember, és miközben az ételére várt, késével a testembe véste: “A VILÁG KÖZEPE”.
Sziasztok!
Kezdjük az évet az olcsó, vagy ingyen kalandozókkal.
Vannak lapok, amik vagy nagyon olcsón, vagy teljesen ingyen raknak a sorunkba kalandozó lapokat. Ezekben a lapokban komoly erő pihen. Van köztük, ami erősen téma függő viszont van olyan is, ami univerzális. Én most az utóbbiakat szeretném kicsit jobban körbejárni, de természetesen a témákról sem feledkezünk meg.
Vegyük elsőnek a törpéket. Bár ez nem téma független, mégis úgy gondoltam, hogy mindenképpen említést érdemelnek. Már csak azért is, mert a régiós lapok közül az egyik kifejezetten erősíti a törpés koncepciót, és nem mellesleg ingyen kalandozókat ad. Nekik szerintem a jövőben komoly szerepük lesz a meta alakulásában akár a PLEV, akár a korfordulós formátumot nézem. 
Ilyen ingyen kalandozók – illetve “ágyútöltelékek” – megtalálhatóak az orkoknál is. 
Az olyan témák mellé amik jelző kalandozókat produkálnak szinte kihagyhatatlan az 
Térjünk vissza a valóságba, és folytassuk az ingyen kalandozókat gyártó lapokkal! Az én személyes új kedvencem a Geofrámiában megjelent 
Az 
Van még mit ide sorolni. Nekem például nagy kedvencem(bár sose játszottam vele) a 
Szerpentifikáció . Az új szó ami bekerült az általam nagyon kedveltek közé! Igazi vallató szó:Asszony kérdi a férjét: -Józsi! Ittál?
Férj: -Nem!
Asszony: -Mond, hogy szerpentifikáció!
Férj: -Ittam.
Segítségével végre igazi kis “Május 1-ei” vallási felvonulást csinálhatunk Shulur városában Tharr hívőkből, hogy dicsőítsék az istenüket! Karramhoz is illik, és ha valaki esetleg PLEV pakliban gondolkozik, akkor neki sem kell csalódnia.
Sok lapot lehet még ide sorolni, ami ilyen vagy olyan formában, de segíti, hogy jelzőket, kalandozókat ingyen, vagy nagyon olcsón tudjunk a sorunkba rakni. Nem szeretném tovább sorolni ezeket, úgy vagyok vele, hogy ti is fedezzétek fel a kártya nyújtotta rejtelmeket, mert csuda jó móka! Meg a cikk is lassan eléri az olvashatóság határát, és senkinek az agyát nem szeretném tovább amortizálni!
Köszönöm ha végig olvastad!
Alans