Versenyjátékosok

 

Az előző cikkem kisebb vitát kavart a fórumokon, így annak a témának egyik mellékágával foglalkoznék a mostani írásomban.

Korábban taglaltuk, hogy a játékosok mely három fő csoportba tartoznak.
Ezt a cikket meg lehet találni az Archívumban, nagyon nem szeretnék ebbe belemenni, a tömör lényege, hogy vannak a versenyjátékosok, akiknek a győzelem az eredmény fontos. Vannak a kombó játékosok, akik azért játszanak, hogy valami új dologgal lépjenek elő, és vannak azok a játékosok azért játszanak, hogy élményt szerezzenek, hogy jól szórakozzanak. Ezt a témát annak rendje, és módja szerint szépen megírtuk, de ha belegondolunk ez azért kicsit hamis dolog. Mert ki az, akit nem érdekel, hogy egy versenyen hányadik helyezett lesz? Te tényleg úgy mész el minden versenyre, hogy le..rom, hogy hányadik vagyok ? Vagy azért ugye eljátszol kicsit a gondolattal: de jó lenne ott a paklim az élmezőnyben?

 

Van egy elméletem, mely szerint azért ezt mindenkiben benne van, hogy szeretne sikeres lenni (persze itt kérdés az kinek mi a siker). Tovább görgetve a gondolatom fonalát, én alapból a versenyzőket 5 különböző szintre rangsorolnám. Egy dologban mindegyik megegyezik, bármi is mozgatja őket, nem szeretnek kikapni.

 

I.A Génius

Ez egy nagyon szűk réteg, olyan játékosok tartoznak ide, akik kártyával a kezükben születnek. Minimális idő, és energia befektetésével, és zseniálisan játszanak. Ők azok a játékosok akiket álmukból is fel lehetne kelteni, és adsz egy paklit, akkor is elvernek, és mindezt úgy, hogy te még hálás is vagy mindezért, és a legvégén még azt is megköszönöd neki, hogy kikaphattál tőle. Ők, igazából olyan legendák, melyek ha már nem is játszanak (vagy nagyon ritkán), de egy-egy történet mindig előjön róluk versenyeken. Szerencsére kis országunkban akad ilyen bőven, sőt több újabb játékos között is látni ilyet. De szándékosan nem szeretnék neveket írni. Mindenkinek ott van a fejében egy ilyen bravúros játékos. mondjuk úgy példakép.

II. A Nyertesek

Ez szintén egy nagyon szűk réteg ma már. Ide azokat a játékosokat sorolom, akik rendszerint az élmezőnyben végeznek. Úgy is rakják össze a paklikat, és a minimális elvárásuk magukkal szemben a 3. helyezés. Nagyon ritkán hibáznak, és nagyon jó játékosok is. Időben, és energiában olyan sokat foglalkoznak a kártyával, hogy a napi, heti szinten akár több órán keresztül pörögnek a játékon. Ennek hatására többségében az eredményesség is meglátszik rajtuk. Bár alapból erre is azt mondanám, hogy egy szűk réteg, de azért napjainkban már nagyon sok jó játékost lehetne ide sorolni.

 

III. A Jók

 Az egyik legnépesebb tábor csoportja, ide azok tartoznak, akik többségében középmezőnyben, vagy az első harmadban végeznek. Jó játékosok, de annak hatására, hogy valami extrém ötlet, egyéb kombó, vagy „nincs kedvem tesztelni”, „ nincs időm, jó ez a pakli” oknál fogva, nem visznek bele a játékba annyi energiát, hogy egy szinttel feljebb lépjenek. Nem játszanak rosszul, sőt kifejezetten jó játékosok, de nem törekednek arra, hogy állandóan top –ban legyenek. Persze vannak nagyon nagy pillanataik, mikor veszik az energiát, felszívják magukat, akkor gyakran érnek el eredményt, de tudnak különbséget tenni Nagy verseny, és mókázás között. Többségében az ilyen játékos alkotják a mi mezőnyünket.


IV. A hobbijátékosok

Olyan játékosokat sorolnék ide, akik, rendszerint középmezőnyben végeznek, ritkán végeznek  előkelő helyen nem is feltétlen érzik ennek szükségességét, de amikor ott vannak az élen, akkor azért tudnak ennek örülni, nem feltétlen az eredmény miatt, inkább azért mert a saját pakli dicsőséget hozott. Ők általában azok az emberek, akik teljesen hobbyként kezelik ezt a játékot. Szeretik a világot, egy-egy kombóra, vagy élményre építenek paklit. Főbb jellemzők a pakli építésekor: Kedvenc regényhősömre építek paklit. Tetszik a grafikája. Imádom a barbár kasztot.

 

V. A fanatikus

Nagyon kevés ember tartozik ebbe a csoportba, ők inkább az I. csoport ellenpéldája. Szinte kisebb csoda, ha ilyen játékos elől végez. Nem is törekednek rá. Nem mondom, hogy gyenge játékosok, mert képesek meglepetést okozni, de alapvetően már a pakli építésekor megbukik annak a lehetősége, hogy jó helyen végezzen. A legjobban szerethető emberek, egy ténylegesen fanatikus réteg akik a legjobban élvezik, és szeretik ezt a játékot. De valahogy versenyek ízét nem érzik meg.

Neveket szándékosan nem írtam sehol, nincs értelme. Mindenki döntse el maga hova tartozik ez alapján. Ami nagyon fontos, hogy ez a fenti írás inkább csak elmélet, sem mint komolyabb tanulmány.
Gyakran szokott vitát generálni a játékosok között a paklik erőssége. Sajnos nincs értelme ebbe belemenni, mert minden rétegnek más-más a főbb értékrend. Mivel versenyekről van szó, ezért nyílván nem támadhatunk senkit érte. Sajnos, vagy szerencsére (nézőpont kérdése) eljutottunk oda, hogy szeretett kártyánk többségében a versenyekről szól, ebben sokat rátettek a mitikus lapok, a kupák, a ranglista…  Minden tiszteletem azoké a játékosoké, akik otthon, kocsmákban, és klubnapokon leülnek egy jót játszani (nem tesztelni) egy kis ital mellett, és tényleg a hangulat miatt játsszák ezt a játékot. Mert ők a lelkei ennek a játéknak.
Viszont sok olyan emberről tudok, akik nem mernek elmenni egy versenyre, inkább otthon játszanak.

Nem ismerem a környezetet.
Úgyis sz..rá vernek.
Csak felidegesítem , leégetem magam.
Ezt a formátumot nem szeretem.

Ismerős ugye? Ez rossz út! Érdemes eljárni versenyre is, és igen sz..rá fognak verni az elején, jobb esetben 1-2 játékot be tudsz majd vinni. Azt viszont ne felejtsd el, az agy, és az izom is akkor erősödik, ha használják. Lehet az ötödik, a tízedik versenyen már te osztod a pofonokat, csak számolj le a démonaiddal, és igenis merd elkezdeni, a versenyre járást, és így fogsz feljebb kerülni a képzeletbeli ranglétrádon! Gyakran a versenyjátékosoknak vannak a legnagyobb démonaik, mert mindig teljesíteniük kell saját magas elvárásaikat.
Ahogy a cikk elején is írtam, valahol mindannyian versenyjátékosok vagyunk, mind szeretünk versenyre menni, kicsit izgulni, és néha-néha nyerni. Így az, hogy versenyek vannak igen is jót tesz a játéknak, csak azt a kényes egyensúlyt kellene megtalálni. Vajon tényleg minden versenyen meg kell felelnem, tényleg mindig legjobbnak kell lenni?

 

A Cikk megjelenésekor a Fb. Társalgóban feltettem egy kérdést, mellyel fel tudjuk mérni, hogy mi vonz a versenyekben. Inkább érdekesség, sem mint komolyabb tanulmány miatt.
Cobin