A mai cikkben sok-sok ember kedvencét szeretném bemutatni, egy olyan játékost, aki a mi kis kártyás közösségünk Amerika Kapitánya, többszörös dobogós helyezés után végre elérte megérdemelt jutalmát és bekerült a Hírességek Csarnokába. Hadd köszöntsem a kártya új legendáját: Jávorcsik Norbertet.

 

Szia Norbi, Először is üdv a Klubban. Milyen érzés itt lenni?

 

Szia Cobin! Őszintén szólva én már nem hittem benne. Valahogy az MK-ban örökös második vagyok. Ez az én sorsrajzolatom. A ranglista elsőségről is mindig lecsúsztam az utolsó pillanatban. E tekintetben az elmúlt 2 év felfoghatatlan mértékű felívelés volt számomra. Ez egy vágy volt nekem, nem a titulus miatt, hanem azért, mert nagydolognak tartom, ha valaki kártyára kerül. Egy beteljesülő álom ez, és nagyon örülök neki. Talán más is észrevette, de teljesen ciki volt, amikor a mini fórumtalálkozón Máté bejelentette a dolgot, annyira zavarban voltam, hogy megtapsoltam magam… 😀

 

Mit gondolsz mi eredményezte ezt a címet?

 

Talán ami leginkább nyomott a latba, az a játék és a közösség iránti elkötelezettségem. Legalábbis a visszajelzésekből ezt szűröm le. Nagyon sokáig tartottam a frontot egyedüliként Budapesten, és az oda járó emberek a kitartásomat bizalommal és hűséggel viszonozták, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

 

 

Hogyan ismerkedtél meg a  Mágus kártyával ?
Hmm… ez egy eléggé régre visszanyúló kérdés. Nagyon korán, szinte a megjelenéskor kezdtem el asztalit játszani még 1993-ban, természetesen MAGUS-t. Pár évvel később az akkori mesélőnk Neumann Robi hozott magával egy doboz kártyát, olyat, amiért a gyűjtők manapság megvadulnak. Premier előtti kupac volt benne, méghozzá elég sok, ezzel tesztelték abban az évben a kártyát a Rúna táborban. Táborjárók is voltunk az akkori ismerőseimmel, így hát belevágtunk a kártyába is. Sajnos, akkoriban a HKK-val is megismerkedtünk, és őszintén bevallom, az MK akkoriban kicsit vontatott volt nekünk, így átpártoltunk – micsoda szentségtörés! J Az MK-t talán a második Geo megjelenéséig követtem, majd maradt az asztali játék. A HKK-t is abbahagytuk viszonylag hamar, pedig versenyre is jártunk. Jó sok év telt el ezután, az asztali játék nagyon sokáig megmaradt, aztán megismerkedtem mostani barátommal Szabó Petykóval. Ekkor kerültem be a Cantinás csapatba, ahol a srácok nyomták az MK-t. Bele is rántottak és akkor jobban megtetszett, mint fiatal fejjel. A mérföldkő az lehetett, amikor Petykót kellett helyettesítenem a Krán bontotton. Azóta aktív játékos vagyok, minden tekintetben.

 

 

Hogyan emlékszel erre a bontott versenyre?

Hihetetlen nyüzsgés és pezsgés volt, ráadásul nem számított a lapkészlet. Emlékszem, hogy a verseny előtti napokban a gép előtt ültem és memorizáltam a lapokat, hogy mikre lehet számítani. Nagyon izgultam, és jól is éreztem magam.

 

 

Rögtön sikerült a játékot átlátnod?
Azt kell tudni rólam, hogy nagyon szeretem a stratégiai játékokat, és a kő egyszerű dolgok nem elégítenek ki. A komplexitás az, ami vonz, ezért is szerelmesedtem bele. Egészen jól átláttam, bár az első – tanuló – évben a jelkombinációk többször okoztak fejtörést, és benézést. J

 


Mi motivál a versenyzésben? Milyen típusú játékosnak tartod magad ?

 

Jáááájjj, ez ingoványos talaj tudod-e?! 😀 Őszintén szólva sohasem tartottam magam profinak. Nem azért mert hülye lennék hozzá, hanem egyszerűen azért, mert hajlamos vagyok lemondani a győzelemről pusztán olyan megnyilvánulásokért, hogy „Ez mi ez a lap??” „Norbi: utállak!” „Nem szeretek ellened játszani, mert sosem tudom, mire számítsak” Én kisgyermekként élvezem a játékot és az okoz örömöt, ha összejön valami elmebeteg kombó, amit kiagyaltam. A győzelem mindig is másodlagos volt ezek mögött.

Azért feltételezem, hogy pár versenygyőzelmet sikerült bevinned az elmúlt évek során?

 

Előfordult néhanapján, fogalmam sincs hogy csináltam… 😀 Na jó, van nekem is pár kupám, serlegem, sőt, amint azt te is tudod nálam pihen a két lellei vándorkard is. De ha egyszer valaki megnézné ezeket az ereklyéket, azonnal szembetűnő lenne a sok második hely… 😀

 

Milyen stílusú? (nagy kalandozó? Horda? Kontroll mint Sorsszilánk?)

 

Vannak szeretett koncepcióim, de mivel megvan hozzá a lapkészletem, szeretek mindig valami mással játszani. Fontos tudni rólam: gyűlölöm a trendi paklikat. Szeretek saját kútfőből meríteni, és egyéni, egyedi ötleteket kitalálni, amire nem készül az ellenfél. A kiszámíthatatlanság, és a változatosság élvezete fontos számomra. Akik játszottak már ellenem tudják: nagy kaller, horda, kontroll, bármi pástot érhet a dekkből.

Majdnem minden versenyen játszok ellened, engem nem versz át! Nem szégyen valld csak be, beteges kontroll játékos vagy!

 

Jó, most lelepleztél.. 😉 Viccet félretéve, ez nem teljesen igaz. Ahogy mondtam szeretek változatosan játszani, ha megnézed az évzárós paklijaimat, egyik sem kontroll. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyre inkább afelé tendálok, hogy a legdrágább lap a játékban a kalandozó. Ezért szeretem a kontrollokat, mert ott sokszor megvalósítható, hogy nem kell rájuk MP-t költenem, ha be sem teszem a pakliba. Az utóbbi 2 év felismerése erről szólt számomra, ami elég gyakran meg is mutatkozott a gyakorlatban – sokak bosszúságára.

A kártya melyik korszakában érezted a legjobban magad?

 

A korábbi hírességekkel ellentétben én nem keresem az „ókort”. Talán egyedül vagyok ezzel az érzéssel, de engem a vontatott játékmenet sosem vonzott. Azt szeretem, ha történik valami. A körökön át passzolgatás uncsi, akkor már inkább kezdjünk 100 manával ha old school formátumot akarunk erőltetni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az első körös győzelem és a két percig tartó játék jó. Valahogy a kettő között kellene megtalálni az egyensúlyt.

Szóval ?

 

Nehéz erre válaszolni.  Talán a KSZ előtt. Azóta érzem kicsit „elnyomva” magunkat, amióta búgócsigák vannak – gondolok itt a Shakára. Talán most, hogy kiestek, kicsit lassulni fogunk, a két-három lapos kombóknak is lesz idejük kiépülni, hagyva egy kis időt a játékra, és szélesítve, gazdagítva ezzel a mezőnyt.

 

 

Kedvenc kiegészítőd, és miért?

 

Erre most mit mondhatnék? Határozottan a Sötétség gyermekei, mert ott jelent meg az egyik szerelmem: Lázlátó. A második, pedig az Idők Tengere a remek Irreálmágussal. 😀



Mi a kedvenc Mechanizmusod?

 

Nagyon szeretem a gyengeségjelzős témát, és a kontrollt. Azt hiszem, legtöbbször ilyen paklikkal játszom.

UGYE-UGYE !

„Teljes arcot elborító, gonosz vigyor a válasz.”


Mi az a mechanizmus ami nem tetszik?

 

Határozottan az átkozott szett. Az Elvadultban nem sok fantázia van, és nem is lehet nagyon használni, pár kivételtől eltekintve.

 

Mik a kedvenc lapjaid (Hangulat, erősség, grafika, egyéb szempontból)?

 

Engem általában a hangulat és a kép az, ami megfog. Eddig a René képek voltak a kedvenceim. Ha választanom kéne, akkor pedig az elf témához kötődő lapokat jelölném meg.

 

Jól tudom, hogy fanatikus gyűjtő (mindenből 3-4 db) vagy?

 

Így van. Nagyon sok munkám van a gyűjtésben. Jelenleg az eddig megjelent lapokból csupán pár példány hiányzik, összesen talán 40 lap. Még emlékszem kezdő éveimben Máté szavaira: „Sosem fogod legyűjteni őket, én is ezért hagytam abba.” Azóta már sikerült az orra alá dörgölnöm, hogy meglettek a Káinok és Egyetemek. 😀

Ha jól tudom, te az a fajta gyűjtő vagy, aki nem csak a hivatalos lapokat, hanem mindent megszerzel, ami valaha az MK-hoz fogható. Mintha a szigetvári versenyre el is hoztál egy ilyen mappát? Mik vannak ebben?

Igen, jól tudod. Mindenféle hibás lapot is gyűjtögetek, bár az utóbbi időben nem szívesen áldoztam rájuk, mert egészen egyszerűen nem volt rá keret az életmódváltásunk miatt. A teljesség igénye nélkül: rengeteg matricás lap; OKBL-es lapok; regionális mókaultrák; teljes Ősi Vér Alfa sor; Premier előtti sor, ami egy lap híján teljes!; hibás nyomtatású lapok (fordított pentagrammás, eltolt nyomás, fehér hátlapú, elől hátul nyomatos, azaz mindkét oldalán kártya van, nem pedig pentagramma stb.). Ezen kívül mindenféle ereklyék, eredeti kártyadobozok, pl. Arany ultra, Manifesztácó, Exclusive kiadás. Hibás Geofrámiás Siryao és Ösvénymester, hibás Örvényzár, Grimoire, valamint eredeti, versenypecsétes Baál-Káin, amiből tudomásom szerint öt példány létezik. Olyan sorozatom is van, ami csak nekem van, a kedves tánctanítványaimtól kaptam, akik tudták, hogy nagyon szeretek kártyázni, és a saját csoportunkat megkártyásították. Hirtelen ennyi jut eszembe.

Mi az elképzelésed, ha Ynev világában élnénk, te milyen karakter lennél szívesen? 

Mindenképpen elf. A kaszt nem számít, csak a nép és az elveik, célkitűzéseik, gondolkodásuk.


Mit takar az Enriquel név?

 

Hmm. Ez részben furcsa lesz, részben pedig nem. Egy karakterem neve, akivel a legtöbbet játszottam, sok éves életút játékon keresztül. De valószínűleg sosem találnád ki, ezért elmondom, hogy egy Ranagol-pap. J Nagyon mélyen kötődöm ehhez a karakterhez, olyannyira, hogy még annak idején, amikor aktívan játszottunk belevágtam egy könyv megírásába is. Be kellett lássam, hogy ez nem egyszerű kihívás, sok éve egy sort sem írtam hozzá, pedig terveim közt szerepel, hogy befejezzem. Hogy mikor, az előre nem látható. Talán soha.

 

Mit gondolsz a jövőről, a magus kártya szemszögéből?

Érzésem szerint, most jó ösvényen haladunk, ráléptünk arra az útra, amin eddig is járni kellett volna. Bíztatóan látom a jövőt, optimista vagyok e tekintetben. S még ha nem is vagyok oly közel a tűzhöz, azért innen távolról is megteszem, amit csak megtehetek.


Köszönöm a válaszokat, és hogy vállaltad az interjút. Örülök, hogy te is tagja lettét ennek a kis közösségnek, és remélem nagyon sok játékost ösztönöz a te sikered. Hiszen te vagy a jó példa arra, hogy nem kell régi motorosnak lennie ahhoz, hogy elismerve legyen valakinek a munkája. Szív, akarat, önzetlenség, és lelkesedés kell hozzá. Ezekkel te mind legalább II-es fokon rendelkezel.