– Minket illet a tisztelet, nem Cwyehet; s közülünk is legkivált engem, Snilt, a Győzőt!

– Istenkáromló! – rikoltja az agg pátriárka – Vissza a helyedre, Cwyeh-veh!

– Snil-veh! – vágja rá a másik kevélyen. – És Snil-doh! – Majd: – De Snil-kah nincs, és nem is lesz soha!

– Sisssh! – szakad fel egyszerre tízezer torokból. A harcosok kiáltanak, az aranypikkelyesek; szigonyok emelkednek, smaragdláng lobban a hasított szembogarakban.
Egyszerre mozdulnak mind, félelem nélkül, ahogy szokásuk; hártyás lépteiket a bizodalom vezérli, a rejtett tudományba vetett vakhit, amit Sniltől, a legnagyobb bajnoktól tanultak. A smaragdzöld szempárokban gyűlölet izzik: gyűlölet és irigység, a Cwyeh-kah iránt, akik szavakkal szólnak, barnák a pikkelyeik, s a mocsárgázoktól fülledt hínárfészekben nem vörösen, hanem fehéren izzó vassal bélyegzik meg őket.

A Cwyeh-doh hordának csupán egy pillanatra van szüksége a döntéshez. Az ostort, a kancsukát mindig a harcosok forgatják; a Cwyeh-kah számára túl alantas feladat volna az ilyesmi. Mennek hát azok után, akiket jobban ismernek.

– Snil-veh! Snil-doh!

Hatalommal vemhes szavak buknak elő a barnapikkelyes ajkakon. Smaragdzöld szempárokban lobban el az élet lángja; aranyszín karok hanyatlónak le bénán. Megolajosodik a levegő, rontó hatalmú igék cikáznak benne mindenfelé. A barnapikkelyesek minden szava tíz ellenfelet dönt ki a sorból. Közülük legfeljebb akkor bukik le egy, ha egyszerre tízen kiáltanak rá. A barnapikkelyesek ám félszázan ha vannak, az aranypikkelyesek tízezren.

– Sisssh!

A zöldpikkelyes áradat – Snil-doh immár, nem Cwyeh-doh összecsap a küzdő felek körül. A munkától kérges kezek baltákat, csákányokat, húshorgokat markolnak. Snil szigonyának hegye beleszalad a heges szegélyű rúnába egy barnapikkelyes mellkason. Vénségtől hályogos szemű fej repül pörögve az Éjszaka Kútjaiba.
– Sisssh! Snil hatalmas!

Odafönt, a sötéten toronyló fellegek magasában, öblös hangon hahotázik a rettenetes Phet, a Levegőég Fejedelme. Szörnyűséges kacajától messzire riadnak a rúkhmadarak, vért hullajtanak a viharfelhők, s a villámok sikoltva menekülnek az áldott anyaföld felé. Harcban és halálban fogja eltiporni Snil népét, ígérte erős esküvéssel. Szavának állt, ahogy az már a Levegőég Fejedelmeinek szokása. A Sötétség Gyermekei meg a barnapikkelyesek harcoltak, és meghaltak helyette is.
Summarium

mitikus ritkaságú <strong><em>Snil</em></strong>Snil 8 MP
Lázadó gyíklény, a gyíkmágusok kiirtója
HARCOS/VARÁZSHASZNÁLÓ Harcos/Boszorkánymester
Démonológia II, Rejtőzés II, Vadonismeret II
F:10 A:9 M:9 4. szintű Káosz jellem
VÉDŐKÜSZÖB: 7. SFÉ: 1. Plusz páncélként viseli.
[állandó képesség] Irányítója gyíklény kalandozói boszorkánymester
alkasztot kapnak, és MP-igényük 1-gyel csökken.
[2egyszeri képesség] A képesség aktivizálásának feltétele, hogy irányítója
visszavegye egy gyíklény kalandozóját Jelenből Kezébe.
Irányítója Sorába egy Mocsárba fúlt lelkek gyűjtője kerül.

Phet bajnoka színre lép.

Hogy ő a tanítványa, kegyeltje, vagy ő csak áldozat, az a történészek asztala (a történész viszont harmadosztályú előétel őszerinte). Egy biztos, az ő pál- akarom mondani snilfordulása döntő mozzanat volt a harmadkori fajháborúk káoszában. Phet bemákolta a csodakombót? Ez is a kommentátorok dolga (pseudofiesta reptiliarum). Snil fiai és követői dacoltak a korokkal, a kyrekkel, dacolnak ma is a cwyeh-kahhal, Yneven számos ellenlábasuk akad mindmáig, de élnek, s ez több, mint amit sokan elmondhatnak magukról, olyanok is, akik nem a mocsárban kezdték egy szál lándzsával a fajháborút. Hogy Snil nélkül a snil nem néhány rejtőző törzs lenne, hanem uralkodó faj, Észak egyik nagy birodalma? Nos, lehet. Ha így van, Phet nagyobb politikai kaliber, mint a cwyeh-kah együttvéve. Mert ezek szerint neki nem erős szövetséges, hanem gyenge konkurencia kell.

Ha a konkurenciát (játéktechnikai értelemben) nézzük, felmerülhet, hogy valójában Snil nem más, mint egy kicsi Oquicorr: páncél és olcsósítás stimmel. Azt érezzük, hogy nem sárkányokat ereget, csak krokodilfarmja van? A páncél kisebb, érthető. A sárkányok százötvenen vannak, a krokodilok kétmillióan. Igen-igen. Ez inkább horda, mint kontroll. A nettó mana VS az újrahasznosítható-tempó? Mi a jobb? Körönként +1 MP vagy +1 manőver? Az attól függ, hogy horda, vagy kontroll.

Snil fia amikor pástot ér, azonnal elindulhat valami gyíkföldi küldetésre – amit ugye olcsósít és amin +1 DP-t ad – a 2/2-es küldit 0/3-assá okosítja. Valójában pedig mellékesen elszaporodnak a deckben, ha nem ölik meg őket azonnal a harc közben. Mert felveszünk valamit kézbe, jön helyére a plusz lélekgyűjtő. Kézbe vesszük, és jön az új. 4 MP-kért azokat is lerakhatjuk utána újra – ha van mana.

Egy jól eltalált Héroszok csarnoka akár 2 ilyen 0/3-as manőverre is elég lehet. És Snil a nagy felszabadító, az ő birodalmában mindenki király, nincsenek szolgák (mindenki Phet-mágus) – vajon, milyen varázslatot fognak leggyakrabban melléjük tenni? Igen azt.

Hát így. A gyíkok valami erősen (a kihalás rémével) presszionált terror kommandó, és őrületesen sietnek, mert Phet valami jutalmat ígért. A krokodilfilozófia pedig nem tette még fel a nagy metafizikai kérdést, hogy a győzelem az maga a jutalom-e…

MDani