Nos mélyen tisztelt nagyérdemű!

Ismét eltelt egy év és ismét nagy-verseny Füzesabonyban!

Ezúttal a közel múltban híressé és népszerűvé vált PLEv formátumban mérhetitek össze tudásokat és paklitokat. A verseny a   Pálinkás László Emlékverseny 2. állomása. A szorzója is ehhez mérten HÁROMSZOROS!!

Az első állomás, nevezetesen Székesfehérvár magasra tette a lécet a 24 fős nevezésével. Nem titkolt szándékom, hogy ezt megugorjuk. Természetesen nem revansot szeretnék venni, de biztos vagyok benne, hogy sikerülhet. Sőt! Tovább megyek. Szeretném megdönteni a tavalyi egri 28 főt is. Ehhez kelletek ti!  A magam részéről megmozgatok minden bokrot és falevelet, hogy elő csalogassam azokat az embereket is akik egyébként nem járnak versenyre, hogy ha másért nem is de legalább a jó hangulat miatt is eljöjjenek. Mert hangulat az lesz azt garantálom. (vodka ivó verseny és hasonlók)

A verseny alatt lesz egy emberke aki egy az új kiegészítő lapjait is tartalmazó korfordulós paklival fogja várni azokat a bátor embereket, akik kihívják egy párviadalra.  Aki le is győzi az plusz egy kiegészítőt vihet haza a jeles napon.

Várok hát mindenkit sok szeretettel február 24-én Füzesabonyba a Márka Presszóba!

Császári szó adott parancsot,
midõn a had csatára kelt,
szekér-csapat vonult a yianon,
s a nép dübörgve énekelt,
elszántan állt a hû lovasság,
s ki tudja hány ezrednyi nép
indult el útnak, míg az ellen
szította harcvágyunk hevét.

A piacon a harcszekerek
ezernyi lova dobogott,
sugár napfényben tündököltek
a sárkány-rajzú lobogók,
így lengtek mind a harci zászlók,
császárunk büszke seregén,
de orcánk mégis könnyben ázott
s a Gond járt a had elején.

Soshu Jaro vezérünk a királytól
kapott parancsot: védd a hont!
Elindultunk, hogy zászlóinkkal
volt csipkézett a horizont,
az Ég fiától jött az írás,
hogy oltalmazzuk a hazát,
s ma hõs vezérünk gyõzedelmét
hirdetik mind a harsonák.

Kölesvirág nyílt kinn a réten,
mikor mindnyájan harcba szálltunk,
és most, hogy újra hazaérünk,
olvadt havon bukdácsol lábunk,
kegyetlen volt az út, amerre
császárunk szava vezetett,
elbírtuk, mert minden léptünknél
oltalmul hívtuk az Jeget!

“A pázsiton tücsök zenél már,
sáska ugrál a fû alatt,
hol az uram? Szegény kis testem
a bánattól már meghasad!
Hol leljem õt? Ha megtalálom:
mily boldog lesz az én szívem!”
Üdvöz légy, hõs Soshu Jaro vezérünk,
mivel tied a gyõzelem!*

Tavasz van, kinyíltak a kertek,
halványzöld ifjú lomb a fán,
az ágakon madár dalol már,
s virágot gyûjt egy kisleány,
így jön gyõztes hadunk, ezerszám
hozva a sápadt foglyokat:
dicsõ vezér, Soshu Jaro vezérünk,
leverted mind a Toroni fattyakat!”