Múlt, jelen és jövő

Az éjfekete víz vadul hullámzott. A tajtékos folyó habjaiban néha arcok jelentek meg, majd tűntek is tova. Emlékek, rég elmúlt nők és férfiak arcai. Árnyak, egykori hősök lenyomatai. A feledés elragadta őket, az új korok maguk mögött hagyták az egykor volt dicső bajnokokat.
A különös víz hirtelen mintha megállt volna, majd egy óriási hullám a partra vetette az egyik ködszellemet, aki lassan elkezdett szilárd alakot ölteni. Hangos köhögéssel emelkedett ki a fekete, csontokkal megszórt homokból. Pár szegmens alatt vált elfeledett emlékből életerős kalandozóvá, akinek fekete öltözetét, lantját, szakállát még por sem piszkította. Mint újkorában, ahogy a mondás is tartja.
Fellegszürke tekintette végigfutott a kopár környezeten, de semmi ismerős nyom nem segített eldönteni, hol is lehet most tulajdonképpen.
– Meghaltam? Vagy álmodom?
Semmi válasz.
– Alyr, te vagy az?
Bár Tier nan GourduinTier nan Gourduin nem várt választ, az mégis megérkezett.
– Nem, barátom. De én is itt vagyok.
A bárd lassan leeresztette a kahrei remekművet, melyet a mögötte felharsanó hang gazdájának szívére irányzott egy pillanattal ezelőtt. Ő volt az. Alyr ArkhonAlyr Arkhon.
– Hogy kerültünk ide, nekromanta?
– Darton útjai kifürkészhetetlenek, barátom. – a félelf elmosolyodott. – Tudhatnád, hogy néha nagyon különös humorral reagál a halandók dolgaira.
A dalnok nyelve hegyén már ott volt a csípős válasz, de ekkor a folyó egy újabb alakot köhögött fel. Az illető nagydarab férfi volt, arcát hegek borították, oldalán egyszerű, de minőségi kard.
– Domvik szent nevére, hol a pokolban vagyok?
– Ez Rudrig ves GarmacorRudrig ves Garmacor. – a félelf nekromanta elgondolkodva simított végig az állán. – Vadkan néven ismert.
– Milyen bölcs is vagy te, rokon!
A hang egy szépséges elf asszonytól származott. A jelenés-szerű nő kecsesen fejet hajtott.
– A nevem KenawynKenawyn. És úgy vélem, éppen úgy nem értem, mit keresek itt, mint önök.
– Ez már igaz! – kongó, feneketlen mélyről jövő basszushang, majd annak szálfa termetű gazdája került a jelenlévők figyelmének a középpontjába.
A Vadkannak nevezett alak felhorkant.
– És te ki a fene vagy?
Mielőtt a férfi reagálhatott volna, egy arany körrel ékesített páncélt viselő férfi válaszolt, kiben többen felismerték Elorandot, Krad egykor volt isteni helytartóját.
– Ő AshiquorAshiquor, a legendás sárkányúr.
És egyre csak jöttek. Nagyhírű kalandozók, és félistenek. Hősök és gazemberek. Aquirok és elfek. A különös szellemfolyó csak úgy köpte ki a rég elmúlt korok hőseit.
Az általános káosznak és hangzavarnak egy rekedt hang vetett véget.
– Majd én elmagyarázom.
Bár halkan beszélt, mégis mindenki meghallotta, és a sok különleges bajnok egy emberként hallgatott el.
Egy csuklyát viselő, különös alak volt a közbeszóló. Rekedtes suttogása egyre csak erősödött.
– Ez a folyó az Akheron. A holtak folyója. Mi az alvilágban vagyunk. Valaki életre hívott mindannyiunkat.
– Igen? És honnan tudod te ezt ilyen biztosan? – a kérdező, egy kövér férfi (a beavatottak felismerték Anguir den Werholtot, a Conjuratorok egykori mesterét) volt.
– Egyrészt én Arleth Mau RanArleth Mau Ran vagyok, a változások őre. Másrészt mindannyian értjük egymás szavát, noha mind más nyelven szólunk. Harmadrészt – itt gonoszan elmosolyodott – én vagyok az illető, aki megidézett mindenkit.
A feketemágus hangja eltorzult. Mint ha egy túlvilági, kristályszférákon túli hatalom szólna a száján át. Az Őrtálló Nagyok egyike szólt az összegyűltekhez.
– Tier nan Gourduin, téged SÁRKÁNYTŰZ emésztett el. Alyr Arkhon, egy SZELLEMLOVAS ragadta el az életed. Garmacor uram, téged egy DOLMEN temetett maga alá.
És csak sorolta a neveket és sorsokat. A jelenlévők sápadtan meredtek egymásra. Amikor az utolsó hős (Zubair DzsahankarZubair Dzsahankar, akit egy CANTINÁBAN mérgeztek meg) történetét is befejezte, elhallgatott.
– És mit kívánsz most tőlünk, Őrtálló Nagy? – kérdezte Mogorva CheiMogorva Chei.
– Hogy harcoljatok.
Immáron nem a feketemágus szájával szólt. A hang mindenhonnan áradt.
– Harcoljatok újra! Vár rátok a BarCraft, hogy ismét megmutassátok Ynevnek, hogy értek még valamit!
Ekkor vakító fehérség ölelte körül a kalandozókat…

Így van, nem csalás nem ámítás! A harc újrakezdődik, vagy inkább folytatódik! A jövő héten, kedden (október 10.-én) a Barcraftban M.A.G.U.S. klubnap lesz, amit szerény személyem; Bársony Tamás fog prezentálni.
Hogy miért van erre szükség?
– Természetesen, hogy jól érezzük magunkat
– Rendszeres lehetőséget biztosítsunk, hogy kedvenc kártyajátékunkkal foglalkozhassunk
– Tapasztalatot és kártyákat cserélhessünk
– Megkönnyítsük a kommunikációt a játékosok között
– És egy kis életet vigyünk a kártyás közösségbe
És, hogy mire lehet számítani ezeken a klubnapokon?

-Nálunk debütál a Sárkánytánc
– Teljesíthető kihívás, amiben leporolunk egy régi hőst/hősnőt és persze díjazzuk is az igyekezetet
– Kellő mennyiségű érdeklődő eseté lesznek liga versenyek havonta változó formátumokban
– A legfrissebb hírek a MAGUS kártyával kapcsolatban, ha eljössz nálunk betekintést nyerhetsz a kártya jövőjébe
– Egy ajándék sör a Barcraft jóvoltából

Tehát összegezve

Minden második kedden 17 órától
M.A.G.U.S. klubnap a Barcraftban
(Budapest, Ferenc krt. 34, 1092)
Várok mindenkit szeretettel!

Bársony Tamás