Kedves olvasók!

Sajnálom, hogy nem jelentkeztem korábban, de ennek több oka is volt. Sok minden gyökeresen megváltozott az életemben, ezért jóval kevesebb időm jutott minden egyébre. Eközben megjelent az új kiegészítő is, és inkább az volt, ami figyelmet érdemelt, ezért inkább vártam. A másik ok a bennem hullámzó hangulatok voltak, a kiegészítő megjelenése körül zajló dolgok miatt. Bármennyire is szeretném, nem tudok érzelemmentesen, kívülállóként írni és hozzáállni a dolgokhoz. Kicsit örülök, hogy nem reagáltam azonnal az eseményekre, mert így nem tettem olyan kijelentéseket, amiket később megbántam volna. No de ennyit a személyes részről, jöjjenek az érdekesebb dolgok. Mai számunkban a CÖ grafikai hogyanjaira és mikéntjeire kapunk választ.

Enriquel: Tisztelettel köszöntelek az MK Harsona olvasói nevében. Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol azok kedvéért, akik esetleg még nem ismernek?

Bodnár Balázs: Sziasztok! A nevem Bodnár Balázs, több mint 10 éve dolgozom szabadúszó illusztrátorként, és 8 éve festek képeket a MAGUS kártyának. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy engem kért fel a kiadó az új kiegészítő grafikai anyagának koordinálására és egységesítésére.

Enriquel: Ohh köszönöm, így sikerült pár kérdést kilőnöd előre, amire rákérdeztem volna. Milyen témákban rajzoltál eddig? Úgy értem, csak játékok felkérésére, mint például az MK vagy más területen is mozogsz?

Bodnár Balázs: Leginkább sci-fi, fantasy vonalon mozgok, de ezen belül rengeteg területen kipróbáltam már magamat. Festettem már könyv és album borítót, kabala és mese figurákat, számítógépes és telefonos játékokhoz háttereket illetve karaktereket, több száz kártya illusztrációt, weblap elemeket. Debrecenben szereztem meg a grafikus szakmát, ahol a hagyományos technikai eljárásokat is kipróbálhattam és megtanulhattam (linómetszés, rézkarc, olajfestés, szén és ceruzarajzok stb.) de évek óta már csak digitálisan dolgozom.

Enriquel: No igen, a fejlődés elnyomja a hagyományos technikákat. Ezt kicsit szomorúnak érzem. Nem tudom visszajutott-e már hozzád, de mindamellett, hogy a grafikáid gyönyörűek és részlet gazdagok, mégis a játékosok közül jó néhányan azt érzik, hogy valami hiányzik, valami más. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a képeid mesés illusztrációk, és mint ilyenek elütnek a többi munkától. Nem érzed úgy, hogy kicsit kilógsz ezzel a sorból? Egyáltalán tudnál-e, akarnál-e változtatni, ha ilyen igény felmerülne? 🙂

Bodnár Balázs: Nagyon sokat gondolkodtam már ezen, hogy miért érezhetik így többen is. Érdekes volt megfigyelni a legutóbbi kérdőív eredményét, hogy mennyire más képeket éreztek jónak a játékosok, mint mi, akik összeállítottuk az anyagot. Cobin cikkében, ahol elemezte a lapokat és szóba kerültek a grafikák, ő azt mondta, hogy a füstös, sötétebb hangulatú képek adják vissza neki Ynev hangulatát. Én elég színesen dolgozom, és a karaktereimet fejből rajzolom, nem fotó alapján készülnek. Ebből adódóan bár a tónusozással, fényekkel igyekszem realisztikusan kidolgozni a képeimet óhatatlanul is a stílusomon belül maradnak, arra pedig ezek a „mesésebb karakterjelek a jellemzőek. Tudom, hogy megosztóak a képeim, vannak akik kimondottan szeretik őket, és vannak akik nem, de ahogy egy bölcs barátom mondta egyszer: nem az a fontos, hogy mindenkinek tetszenek, hanem hogy legyenek olyanok akinek ezek a kedvencei. Ha megnézem a Cranta összképét, én nem érzem úgy, hogy kilógnának az illusztrációim. Ettől függetlenül igyekszem odafigyelni a visszajelzésekre, több játékosnak is ki szoktam kérni a véleményét, hogy milyennek látják az új képeimet az előzőekhez képest, illetve ami nagyon félrement, mint pl. az Useb-het, olyan hibát többet nem elkövetni.

Enriquel: Köszönöm a provokatív kérdésre adott választ! A most megjelent Cranta Öröksége kiegészítő grafikai koordinálása mennyire volt magas léc számodra? Voltak nehézségek? Egyáltalán csináltál már ilyet korábban?

Bodnár Balázs: A szépreményű, de mára már megszűnt Rawen kártyajátékban is hasonló munkaköröm volt, bár ott jóval kevesebb emberrel dolgoztunk együtt. Most 18 grafikus képei jelentek meg a Cranta kiegészítőben, ilyen sokféle illusztrációra még nem volt példa, ezért elég nagy kihívás volt összehangolni a munkát, de remek segítségem volt benne, Kriston Dávid (Gambit) személyében. Rendkívül tanulságos volt ez a munka, jövőre már sokkal gördülékenyebben és reményeim szerint még látványosabb megoldásokkal fog zajlani!

Enriquel: Ha már említetted a rajzolók számát, akkor rögtön meg is kérdezném, hogy mi volt a bővítés hátterében? Szükséges volt szélesíteni a palettát? Ha igen, akkor miért?

Bodnár Balázs: A vérfrissítés szerintem sohasem árt, és úgy láttam, hogy több új grafikus képeit is szívesen látnák a továbbiakban a játékosok, aminek nagyon örültem! Viszont én csak 2-3 embert szerettem volna hozni a csapatba, az, hogy mégis ilyen magasra kúszott az új illusztrátorok száma a rövid határidőnek volt köszönhető. A korábbi évektől eltérően rengeteg grafikán kértünk változtatásokat, illetve sajnos volt olyan, aki mégsem tudott annyit festeni, mint amennyit az elején elvállalt, így ez a megoldás maradt, hogy minél több embert behívni, mert a képeknek el kellett készülniük!

Enriquel: Már jön is a következő kérdésem. 🙂 Lehet tudni esetleg, hogy kik váltak be? Vagy ezt még jótékony homály fedi közel egy évig?

Bodnár Balázs: Egyelőre ez még a jövő zenéje, hogy kik maradnak a csapatban, de annyit mondhatok, hogy összességében elégedettek voltunk, az újak közül Zelenák Anikót emelném ki.

Enriquel: Háhh, kutyáknak vetett csont! Legalább egy nevet kaptunk. 😀 Mi alapján lettek egyébként az új illusztrátorok kiválasztva, bevonzva a játék látókörébe? Honnan merítettetek? Mindegyiküknek ismert fantasy munkáik voltak, vagy esetleg volt valamilyen pályázatszerűség a beválasztásra?

Bodnár Balázs: Nem, abszolút megkeresés alapon történt a dolog! Korábbról ismertem a munkáikat, javaslatot tettem rájuk, amit megbeszéltünk a kiadóval, és akiben ők is láttak fantáziát annak felajánlottuk, hogy tagja lehet a nagy múltú MAGUS illusztrátorok csapatának. Szerencsére, mint látható sokan mondtak igent a felkérésre, akik nem vállalták azok is főként időhiány miatt. Jó volt látni, hogy a MAGUS névnek még mindig van vonzereje.

Enriquel: Őszintén: mennyire vagy elégedett a munkájukkal? Mit mutat az összkép neked, szakmai szemmel? A kiadóról már tudjuk, hogy kritikus volt, ahogyan korábban említetted is. Ennek örülünk és köszönjük. 🙂

Bodnár Balázs: Elég feszített volt a munkatempó, ennek megfelelően lehetett volna még min dolgozni, csiszolni, de összességében elégedett vagyok! Amiket kértünk azokat megvalósították, a saját ötleteiket remekül építették bele a témákba. Fontosnak éreztük, hogy a képek magukban is történeteket meséljenek el, úgy hogy ugyanazok a szereplők több lapon is feltűnjenek. A Nyirkos világ megbízottja, és a Császári Gathöl tárgyalnak a Birodalomterület újraosztása nevű lapon. A mocsárba fúlt lelkek gyűjtője által elrejtett kötélcsapdába sétál bele a lápi kelepce állításán elcsúszó alak. Vagy az Ismerelen terület felderítésén bóklászó ork a Gyanútlan felderítők lapon a legyőzött medve mellett fekszik a földön. Sok ilyet lehet még találni a lapok között, de ezek felfedezését meghagyom a játékosoknak.

Enriquel: Őszintén szólva, az összkép nekem is tetszett, egy-egy példa volt csak, ami igazán nem tetszett. Bár ez eléggé szubjektív dolog, hogy kinek mi tetszik, ebben – gondolom – egyetértünk. 🙂 Hogyan készülnek általában véve a grafikák? Hogyan képzeljük el egy kép megszületését? Úgy értem, hogy a megrendelt képhez valamilyen jellemzés vagy leírás van összeállítva, amit a rajzoló megkap? Esetleg van olyan is, hogy egy meglévő kép ihleti magát a lapot?

Bodnár Balázs: Nem, most az a gyakorlat, hogy előbb a lapot tervezik meg és hozzá készül az illusztráció. Elég részletesek a kép leírások, mutatok is egy példát:

Név: Vakondfivér
Színesítő szöveg: A Koponyaszövetség derékhadát alkotó ork
Amit a lap elmesél: Hogy az orkok között egy felcseperedő gaug nevet szerezzen magának, és a harcosok közé lépjen elő, jogot formáljon a háborúba vonulásra, a zsákmányra és az asszonyszerzésre, valamilyen férfias cselekedetet, beavatási próbát kell kiállnia. Erre gyakran valamelyik rokon, vagy a törzs egy megbecsült harcosa kíséri el a gaugokat, hogy szemtanúja legyen a helytállásnak, és tanúsítsa azt a törzs öregjei előtt. A Vakondfivérek törzsének harcosát mutatja ez be, az “átlagos” ork harcost, aki már túlesett ezen, és a porontyokat kíséri el, hogy ők is bizonyíthassanak.
Grafikai leírás: A főalak egy kifejlett, robosztus, fejszés ork harcos a Vakondfivérek törzséből. Épp egy medvét terített le, és az erdőbe üvölti büszkeségét, hogy nagy harcos, méltó vadász. Fontos mellékes elem, hogy két egyértelműen ifjabb, zöldfülű, férfipróbájára induló gaug kíséri (a Falkaanyán is láthatókhoz hasonló, de már idősebben, harcra készen). Már várják a napot, hogy atyjuk méltó örökébe lépjenek, és saját hőstetteikkel a törzs hírnevét öregbítsék.
Klasszikus szerepjátékos ábrázolás: http://www.deltavision.hu/media/upload/projects/mk/ork.jpgKorábbi találó ábrázolás a kártyában: {http://www.ketmagus.hu/cardimages/fekete_ork_portyazo.jpg
Keret: Lila kalandozókeret, egy-egy ikon lóg felül a képre.”

Az pedig, hogy a téma kiküldése után melyik grafikus hogyan dolgozik az teljesen személyfüggő. Van, aki papíron megtervezi és megrajzolja a képet, de olyan is, aki már azonnal digitálisan vázlatol. Van, aki fekete fehérben fest, és később színezi, más az elejétől kezdve színekkel dolgozik. A választott programok is teljesen eltérőek, akárcsak a munkatempó, de mindez majdhogynem lényegtelen, hiszen a játékosok csak a végleges képpel találkoznak, és ott egy pillanat alatt dől el, hogy az megfogja őket vagy sem, dolgozzon azzal bármennyit is az alkotó.

Enriquel: Köszönöm szépen, tetszett a példa, amit felhoztál, eléggé szemléletes. Részemről még egy kérdés maradt hátra, ami bár nem szorosan a grafikához, inkább a grafikus személyéhez kötődik. Azt csiripelték a madarak, hogy esetleg te is kipróbálod a játékot. Igaz ez? 🙂

Bodnár Balázs: Régen Debrecenben sokat játszottam a Legendák környékén, és ilyenkor, amikor egy-egy új kiegen dolgozunk, elég rendesen elfog a nosztalgia. Akkoriban a kráni légiós pakli volt a kedvencem, kíváncsi lennék, a mai hagyományos környezetben mit tudnának alakítani…:)

Enriquel: No, akkor legyen ez a zárszó, és kívánom, hogy úgy legyen! 🙂 Szívesen elvernélek párszor… mármint kártyában. 😀

Bodnár Balázs: Azért ahhoz nekem is lenne egy két szavam… 🙂 Köszönöm a kérdéseket és a lehetőséget, remélem válaszaimmal sikerült egy pár érdekességet megosztanom az olvasókkal. Jövőre a következő kiegészítőben újra találkozunk!

Zsugázzatok sokat! 🙂
– Enriquel –