Kedves Olvasók!

 

Bevezetés

Engedjétek meg, hogy – nem egyedülállóan – én is jelentkezzek az Évzáró kapcsán. Régóta nem vettem részt ilyen hangulatú versenyen, és nagyon sok érzés, gondolat merült fel bennem szombaton, és szeretném ezeket le- és kiírni magamból. Tudomásom van róla, hogy hihetetlen háttérmunka zajlott az évzáró kapcsán, és amikor szombaton reggel megérkeztem a helyszínre, tudtam: megérte a fáradozás. A szokásoktól eltérően már a meghirdetett nevezési időpontban sok embert találtam a 10 Minutes-ben. Elmosolyodtam, és biztos voltam benne, hogy nyüzsgéssel teli nap vár ránk. Nem ringattam magam illúziókban: abban is biztos voltam, hogy lesz csúszás, de megvallom őszintén, hogy ez engem sosem érdekelt különösképpen. Ezt a napot a kártyának szántam, úgy is érkeztem, hogy semmi mással nem akartam foglalkozni. Máshonnan is értesülhettetek róla, hogy a nevezés lezárultakor 88 nevező indult el a versenyen, eléggé kiegyensúlyozott eloszlásban (49 PLEV és 39 UH nevezővel). Az én előzetes becslésem úgy szólt, hogy mindkét formátumon 40-50 főre lehet számítani, így csak egyetlen főnyit tévedtem. A verseny megkezdéséig volt idő várakozni, és ilyenkor a beszélgetéseken kívül, néha megálltam, hogy végig nézzek a tömegen. Emlékszem, régen akkor volt itt ennyi ember, ha másik kártyás rendezvénnyel együtt kellett osztoznunk a termen. De most nem így volt, és amikor ebbe belegondoltam, minden alkalommal kirázott a hideg. Hihetetlenül jó érzés volt…

 

Érzések – élmények napja

Más élmények is értek, amik felkavaróak voltak, többféle tekintetben is. Ez a nap egy igazi fieszta volt: a kártyánk ünnepe. Én tudtam róla, hogy Szabó Petykó barátom lesz a ceremóniamester, aminek kifejezetten örültem, mert sok éve ismerem őt, és tudom, hogy elég jó beszélőkéje van ami megtestesült Kardtáncosunknak. Hihetetlen volt hallgatni, hogy a teljes napot végig bírta kiabálni, túlharsogva a pezsgő tömeget. Szavaiba olykor humort csempészett, ami nem süket fülekre talált. Volt olyan pillanat is, amikor valahol mélyen, megérintett belül. Megvallom, hogy azok a szavak, amiket Pálinkás úr és “Muai Thai” András emlékének szentelt, rettentően felkavartak. Az egy perces néma csendben végig a sírással küszködtem. Nem tudom, hogy ennyi idő után szentségtörés lenne e, de felmerült bennem az a gondolat, hogy ha esetleg készült felvétel az eseményről, akkor a családdal is megoszthatnánk. Úgy érzem örülnének, ha tudnák, hogy az utókor megemlékezik szeretteikről…

És ez még nem volt minden. Remekül meg volt komponálva az egész verseny, ahogy fel lett építve az idő múlása, szinkronban a verseny előre haladtával. Minden állomásnál meg lettek említve azok az emberek, akik munkájukkal segítették, hogy ez a játék még most is éljen. Nagyon sajnáltam, a Két Mágusból csak az egyik bástya tudott kiállni a tömeg elé – sajnos nem sikerült elcsalnom a másik testvért, ami miatt szomorú voltam, de remélem, hogy Marci át tudta adni azt az energiát, amit mindkettejüknek adtunk mi, kártyások.

A szervezéssel kapcsolatban nem tudok elmenni szó nélkül egy dolog mellett. Egyszerűen zseniális ötlet volt, hogy a kártya megalkotóit meghívták az jubileumi évzáró ünnepre. Ez nagyon ült srácok, bárkinek is a fejéből pattant ki. Nem is tudom, hogy az eltelt 15 esztendőben hogy nem jutott ez senkinek az eszébe. Biztos vagyok benne, hogy Mátyásék is értékelték ezt a gesztust. És egy újabb vallomás: amikor előre sétáltam, hogy egyek-igyak valamit, nagyon nagy élmény volt látni, amint ezek az emberek egy asztalnál ülve beszélgettek és régi storykat meséltek egymásnak átszellemült arccal. Remélem más is látta ezt, mert számomra nagyon örömteli élmény volt.

 

Győztesek napja

A versenynek több nyertese is volt szombaton. Természetesen az említettek mindegyik és az összes ember, aki eljött. Mind a 100 ember! Ezúton szeretnék gratulálni a zseniális elméjű Panyik “Guldor” Zoltánnak a kiszámíthatatlan PLEV formátumon aratott győzelméért. Gratulálok még Sümegi “Zargas” Róbertnak, aki végre elnyerte méltó helyét a Hírességek Csarnokában! Sokat kellett várnod rá, de remélem, hogy nem hiába. Fene a pofádat, hogy már megint csak második lettem: ÖrökösmásodikGregoryPechNorbert… És még egy valakinek szeretnék gratulálni, ez pedig nem más, mint Szöllősi Ákos. Amit ez a srác művel szombaton, az hihetetlen volt. Összeszedett, bevállalós és koránt sem kockázat mentes játékával veretlenül szakította át végül a Bajnokok Bajnoka címének célszalagját, nyolc győzelemmel. Itt pedig meg kell állnom egy pillanatra, mert ez nem pusztán egy sima győzelem volt. Ákos olyan elvek alapján játszik, amiket magam is vallok és szeretném, ha a többi játékostársam is kipróbálná magát ezen az úton. Ákos egy olyan paklival indult el az UH mezőnyben, amire senki nem tett volna egy lyukas garast sem. Ez a pakli egy tipikus “ALLIN” dekk, ami előre megy és játssza a saját játékát, nem érdekli mit csinál az ellenfél. Győzelme nem csak azért édes, mert az első, hanem azért is mert ez a srác megmutatta: nem csak sláger dekkekkel lehet eredményt elkérni, hanem megéri – nem kicsit, NAGYON -, hogy gondolkozz és saját ötleteidet valósítsd meg, és ne szégyelld ha kreatív vagy. Úgyhogy ez egy üzenet a jelenlegi, az egykori és a leendő játékosoknak is, még neked is Kevereschan Bandi, aki a záró előtt két hétig szinte minden nap piszkáltál az agymenéseiddel. Csak így tovább! Ne hagyd abba, a többiek pedig kezdjék el!

 

Slágermentes övezet

És mint minden versenybeszámoló, ebből sem maradhat el a saját versenyélményem. Én amióta játszom, azt az elvet vallom, hogy nem nyúlok trendi paklikhoz, mindig bennem van a bizonyítási vágy, hogy gondolkodással, ötleteléssel – és persze teszteléssel -, sikerülhet valami egyedit és élvezeteset alkotni. Bár többször felsültem vele az utóbbi két hónapban, mégis <strong>Rosanna</strong>Rosanna mellett döntöttem. A két hónap bakija nem vették el a kedvemet, hanem felnyitották a szememet, hogy mik azok a hibák, amiket ki kell kalapálnom a dekkben, és megtanultam: nem szabad ragaszkodni minden áron az alapelképzelésekhez. Köszönöm mindenkinek, aki ellen játszhattam az Évzáró előtt, és köszönöm a támogató ötleteket is, amik végül meghozták a 6/4-es arányt és a 7. helyezésemet az évzárón. Lássuk, mikkel találkoztam a megmérettetésen.

1; Balogh Attila Márton – Kék Herceg

Tudtam, hogy nagyon nehéz meccsem lesz, mert marci egy borzasztóan jó játékos  – nem mellesleg tesztelő is. Nem örültem az állandóan akadályozó 7-es szintű <strong>Eligornak</strong>Eligornak, de hála a pakliba került kalandozóknak át tudtam vinni a manővereimet. Ebben nagy segítségemre voltak a <strong>Ramie’corok</strong>Ramie’corok és a Kastélyfosztogatók. Amikor Marci ellen bevittem a második küldetésemet is, neki 11 Mp-je volt nekem 4. Nálam mindenki pihent nála pedig egy éber Eligor volt, 11 – 4 MP-s állással az ő javára. Kellemetlenül éreztem magam, mert nem tudtam mi lapul a tarsolyába. Passzoltam egyet – folyamatosan én voltam az <strong>IT küldi</strong>IT küldi miatt -, ő pedig a kezében lévő lapokat átpörgette párszor, majd elejtett egy “Nyertél” megjegyzést. – “Tessék!?” – kérdeztem vissza hitetlenkedve. majd megismételte. Megkönnyebbülésemben majdnem lefordultam a székből. “Egyszer kellett volna jönnöm” – tette hozzá még, majd megmutatott kezéből egy <strong>Flammust</strong>Flammust. 1/1

2; Szöllősi Ákos – Kis kalandozók villám DP-re

Fogalmam sem volt mivel játszik Ákos, magamban először <strong>Lesathra</strong>Lesathra tippeltem, amit szóvá is tettem, ő csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Bevallom azt hittem trükközik, de amikor felrakta a szintjeit, akkor átfutott rajtam, hogy <strong>Semven</strong>Semven. Tudtam, hogy Semvenhez játszik <strong>Árnyfigyelőt</strong>Árnyfigyelőt, de belepillantva a kezembe, láttam, hogy felhúztam Rozi kedvest. Blöffként felfedtem az északi kaput, amire jött is a homályban lapuló Árnyfigyelő. Én nyugtázva bólintottam, majd letettem a kalandozómat elégedett mosollyal. Ákos rohamot indított Mp fölényből. Küldiket oldott, amik viszont csak 2-3 DP-ket adtak, ezért úgy döntöttem, hogy nem adom fel a játékomat, mert a kezemben volt egy IT küldi. Elengedtem pár manővert, aztán én is bevittem a magamét. Ákos <strong>beáldozta</strong>beáldozta az egyik szintjét, hogy éberbe fordulhasson, és minél közelebb kerüljön a győzelemhez. Jött a második forduló, amikor is én voltam a kezdeményező. A kezemben volt egy uzsorás, így hát uccu neki, megostromoltam. Nem volt esélye akadályozni, mégis beállt egy kalandozóval. Nem értettem akkor, csak később. Az akadályozó emberével Ködözött és hazament, a cserepaklijából pedig kivett egy lapot. Ekkor még nem gyanakodtam. Kiugrottam Rozival lapdobásért, hogy aztán éberen érkezve elvigyem az utolsó szintjét is. Ekkor nem várt fordulat következett. Ákos zseniális döntést hozott, számítva a trükkömre.  A cserepakliból kivett <strong>vihart</strong>vihart leidézve Rozi pihenőben került a jelenbe. Sajnos hiába húztam 5 lapot, az egész meccs alatt nem jött Shaka. Megoldott még egy küldit a Kastélyfosztogatóval, és húzott 3 lapot. 9 Dp-je volt, én úgy okoskodtam, hogy a következő körben nyerek, mert én jövök. Passzoltam hát, amire a felhúzott lapokból jött egy <strong>torony</strong>torony. Megvontam a vállam és eldobtam 2 lapot. Passzoltam újfent. Legnagyobb döbbenetemre megismételte a mutatványt… 1/2

3; Szatay “Idétlen Troll” Zoltán – Végtelen ingyentrollos <strong>Daik</strong>Daik – <strong>Hajóssal</strong>Hajóssal fűszerezve.

Úgy ültem le az asztalhoz, hogy ez húzós meccs lesz. Olyan 40-60%-ot ítéltem ellenfelem javára. Biztos voltam benne, hogy Gregory Pech a háttérben röhögve összehoz egy ilyen matchuppal. Éppen ezért készültem is ellene: a pakliban volt <strong>Pikkelyvért</strong>Pikkelyvért<strong>Vámpírpajzs</strong>Vámpírpajzs és <strong>Béke</strong>Béke. Szerencsésen össze is húztam a vértet, amire felszerelkeztem a pajzsot. Láthatóan nem tetszett a dolog ellenfelemnek. A lemondó “kifogytam az ötletekből” szlogen új reményeket ébresztett bennem, miután átvittem a <strong>Flottás küldit</strong>Flottás küldit és kidobáltam a mélységbe a Hajósokat. A harmadik körben (másodikban csak pihentem a sebem miatt) jött <strong>csuklyás</strong>csuklyás, és a kezembe is jött küldi. Ha sikerül átvinnem a manővert, akkor nyertem! Ez motoszkált az agyamban, és tudtam, hogy mennem kell előre, mert az idő nem nekem dolgozik. Ekkorra már felállt a <strong>Troll</strong>Troll <strong>kombó</strong>kombó minden küldimen, de nem féltem. Kezemben volt két figyelő, és mivel úgy voltam vele, hogy leginkább a csapdák bánthatnak, nekivágtam a kulcsmanővernek. Szemből jött is a <strong>Trentea</strong>Trentea, amit úgy szedtem le, hogy <strong>jogarral</strong>jogarral a csapatba tettem az árnyéklányt. Jött egy újabb Trentea, de én is megismételtem a mutatványt. Már-már örültem, amikor Zoli <strong>lecsapdázta</strong>lecsapdázta a <strong>keresőkorát</strong>keresőkorát, és egy <strong>homályt</strong>homályt keresve, beáldozta a <strong>hanyatlást</strong>hanyatlást, megsemmisítve a vértemet. Nagyon szépen építette fel a dolgot, mivel 1 Mp-m maradt a két lányka után, nem tudtam már kiugrani a végtelen troll elől. Kéznyújtás. 1/3

4; Vörös Mihály – Nem tudom pontosan milyen pakli

Vörös úrral nagyon régen nem játszottam már és nem tudtam mi lapul a paklijában. Mivel a <strong>kapuját</strong>kapuját leszedtem, kénytelen volt lepakolni a support kalandozóit. <strong>Ószei</strong>Ószei és <strong>vámpír</strong>vámpír értek pástot, én pedig nem zavartatva magam Flottáztam, majd a második körben <strong>Szang-Pával</strong>Szang-Pával karöltve IT küldiztem. Sikerült megcsinálnom a questet, és a DP-m is meglett ezzel a manőverrel. 2/4

Itt felhoztam magamat egálra. Bár Zoli meccse után nagyon lelombozódtam, elhatároztam, hogy az utolsó két mérkőzésemet behúzom, magamnak és másoknak is bizonyítva a pakli erejét. Mielőtt tovább megyek szeretnék megjegyezni egy momentumot. Amikor a paklit tervezgettem és finomítottam, az első fázisban fel sem merült bennem az ötlet, csak a legvégső stádiumban. Az Északi kapu a végét járja, és most lehet vele játszani utoljára. Biztos voltam benne, hogy sok neves kalandozó lesz. Mivel Rozi 7-ért ér pástot, ezért kézenfekvőnek látszott, hogy a jellemben is illő Árnyfigyelőt én is beépítsem a pakliba. Mivel az első küldimet <strong>csarnokkal</strong>csarnokkal oldom, nem volt baj, ha nincsen MP-m. (A DP-t két manőverből tudtam hozni, úgy, hogy az IT küldivel <strong>mentsvárat</strong>mentsvárat építettem. Az volt az elképzelés, hogy ha legalább két meccset hoz ez a kis kalandozó, már megérte laphelyet áldozni neki. Jött is a következő sorsolás…

5; Bársony Tamás – Jannara – Kacagó DP-re

Nem tudtam, hogy Tomi mivel játszik, ezért kicsit bizonytalanul foglaltam helyet a bárszéken. Felhúztam a kezdőkezemet, amiben ott lapult az Árnyfigyelő. Megtartottam, és ellenfelem is. Csatolás után passzoltam, majd Tomi lerakta <strong>Jannarát</strong>Jannarát. Lecsaptam a lánykát, és tulajdonképpen itt el is dőlt a meccs. Nem csak azért mert így egy 8/3-as kalandozója volt Tominak, hanem azért is, mert a kirakott küldetéseit mind tudtam oldani a kislánnyal. Az utolsó momentumnál, amikor a flotta nálam pástot ért, kénytelen volt kirakni kézből a <strong>Kacagót</strong>Kacagót, letaposva magát így 0 MP-re. A rettenetes hátrány miatt nem tudott érdemben akadályozni. 3/5

6; Móré Dániel – Amt-Nar ostrom

Dani ellen kivételesen úgy ültem le, hogy tudtam mivel játszik. Bár számítottam rá, nem használt <strong>Ófát</strong>Ófát, ami azért is volt megdöbbentő, mert az egész verseny alatt hétre húztam… Daninál szintén felhúztam a figyelőt. <strong>Északiztam</strong>Északiztam, amire ő is így tett. Én letettem a leányt, megtiltva a keresést. Dani kirakott egy <strong>zászlót</strong>zászlót és egy <strong>Zoggot</strong>Zoggot, majd dobatott egyet <strong>Területtel</strong>Területtel, pechjére egy <strong>Idegent</strong>Idegent. Igazából nem számított, mert a kezemben is volt egy Flotta küldi. Én attól tartottam, hogy kis kalandozókkal megindul ostromolni, de valószínűleg nem húzott egyet sem. Amikor elindultam a küldetésre, azonnal feladta a meccset, hiszen azzal a <strong>Káinokat</strong>Káinokat a mélységbe űztem volna… 4/6