Legendák II. – Sötétség kora

A fiatal kirurgustanonc éppen egy szomszédos faluból tartott hazafelé. Vörös kámzsája mindenki számára egyértelművé tette, hogy a Hétarcú szolgája. Némán bámult maga elé miközben a helyi ispotály felé tartott. Lába már rég ismerte az utat, hisz a utóbbi pár évben több százszor megtette azt.
Temetési szertartásról jött…, ahol barátait, rokonait siratták.
Arcára az értetlenség maszkját festették a benne kavargó gondolatok.

– Még hogy a sötétségség vitte el őket. – félhangosan mormogta magának, azt amit a túlélők pusmogásaiból hallott.
Miközben a történteken elmélkedett észre sem vette, hogy szinte ráborult az ég. Csak akkor eszmélt, mikor látta, hogy a kis városka utcáiról többen is az ispotály menedéket nyújtó falai felé sietnek. Már megint egy újabb vihar. Felgyorsította lépteit, hisz nem szeretett volna megázni.

– Van elég bajom e nélkül is…, – a végét már ki sem mondta.
Bosszantotta, hogy nem tud ellene mit tenni. De azt, hogy a héten már harmadszor is bekebelezze az esővel telített szél, na azt már nem hagyta. Köpenyét már rángatta a megvadult vihar mire elérte a megváltás jelentő szegényes épület bejáratát. Sietve rántotta fel a ajtót…, és ekkor érte a döbbenet. Az omladozó betegház egyetlen termének közepén vagy három tucat ember sikoltott fel egyként. Egymásba kapaszkodva remegtek a félelemtől miközben a fiatal növedék mögé, a nyitott ajtó szájában bámultak. Csak ekkor fordult meg az újonnan érkező, hogy megpillanthassa a közelgő sötétséget.

– Hát mégiscsak igaz. – suttogta lesújtva. A szélrángatta ajtón keresztül, mintha a káosz síkjára pillantottak volna. A hömpölygő sötét mindent elpusztított, ami az útjába került. Hosszú árnykarokat növesztve korbácsként csapott le az előle menekülőkre, kik úgy sorvadtak el, mint ahogy az elégett pergamen az érintéstől szálló hamuvá váll. Maga volt az ELMÚLÁS.
A növendék lehunyta szemeit és lassú léptekkel hátrafelé araszolt a nyüszítő emberkupac felé. Karjait széttárta, megadva magát az elmúlásnak, miközben vörös köpenye úgy feszült testén mintha takarásával védelmezné a vonyító tömeget. Szája istenének tetsző ősi nyelvezeten fohászt formált, hisz tudta nincs hatalma ennél többet tenni.
Addigra már a sötétség elérte a düledező épületet, és annak nyílásain szivárgott befelé, mint ahogy a frissen rakott tűz füstje rontja meg egy újszülött kisded tüdejét. Sűrűjéből kezében hatalmas pengét markoló árnylény lépett elő. Úgy rémlett, mint Orwella fattyai, de testét nem hús alkotta, hanem maga a sötétségbe burkolt elmúlás félelme. Lassan lépdelt a terme közepe felé, mintha ki szeretné élvezni a halandók félelmének minden pillanatát, mely őt táplálta. A kirurgus csak ekkor nyitotta ki szemét, különös érzés töltötte el, melyet korábban soha nem érzett. Fohásszal teli ajka általa nem ismert litániát kezdet kántálni, melybe rituáléként fűzött áldozatot mutatott be. Istenének azt a határtalan szeretet ajánlotta, melyet a városka mögötte összegyűlt maroknyi túlélői már hangosan sirattak. Fohásza meghallgattatott. Áldozata elfogadtatott. A rituálé beteljesítetett. Mire a farkas fiainak árnyékból gyúrt teste eléje lépett, addigra már csak a parancs volt hátra:

– Domvik nevében, hagyd el ezt a város! – üvöltve szólította fel a lingua domini áldással teli nyelvén, miközben kezével megérintette az árny homlokát.
A sötét felleg egy kilőtt nyíl gyorsaságával hagyta el a várost, hogy megtorpanjon annak határában…, az árnyék fia pedig hús vér testet öltött és némán állt új ura előtt.

– Neked pedig megparancsolom, hogy védelmezd e közösséget! A neved Tedomar, és voltál bárki is mostantól e világ szeretett gyermeke vagy!

2002

Már az előző év végén sejteni lehetett, hogy valami nagyon nincs rendben. A hivatalos oldalon ugyanis 2001.09.24.-e után már nem jelent meg több hír, és sok álhírnek hitt rpg.hu-s fórumbejegyzés mellett, az MKHír-en 2001.10.29.-étől szép lassan elkezdték nyilvánosságra hozni a félig lefejlesztett Ősi Vér lapjait és kiegészítő szabályait.
A 2002-es év elején az akkoriba hivatalosnak számító rpg.hu fórumain, szinte folyamatos volt a szivárogtatás, melyekből kiderült, hogy a kiadó nem támogatja sem további termékek megjelenését, sem a játék kiadási jogainak értékesítését. Az év elején az egri Doktor “Din” Dénes a fórumon bejelenti, hogy ő nem hagy az elmúlásnak. Elmondása szerint a fővárosban találkozott Andrejkovics “Praedarmon” Péterrel, akivel teljesen egyetértettek abban, hogy még nem lehet itt a vég. Elhatározták hogy újragondolják az OKPB-t és továbbra is versenyeket szerveznek. Hamar kiderül, hogy tervükkel nincsenek egyedül. Míg Praer-nak a fővárosban Szőke Zoli nyújt óriási segítséget, addig DiN-nek László “Gege” Gergely az egri támasza. Északkelet vára mellett Délnyugaton a játék pécsi bástyájából is bejelentkeznek. Ott Kovács “Raven” Zsolt és Bodor “Bm” Mátyás nem hisz az elmúlásban. E három helyszínnel és közel 3 tucat játékossal indul el 2002-es OKPB szezon.
Hamar jöttek az újabb helyszínek, akik nem hittek a kártya végzetében. Székesfehérváron (B)alogh (A)ttila (M)árton, Dombóváron Ruff “T600” Norbert, Szegeden Berek “BeAr” Arnold, Abaújszántón Bittó Zsolt, Veszprémben Kis Attila és Komáromba Oláh Mátyás voltak akik tettükkel örökre beírták magukat a Kiválasztottak történelmébe.
Végül a tesztszezon ranglistája 88 fővel zárult, köztük olyan mai is ismert játékosokkal, mint Klír Zsolt, Pásztor Tamás, Péter Gergő, Dezső Csaba Péter, Nagy Péter, Farkas Csaba vagy éppen Nyakacska Péter.

(A játékosok a csatolt paklikkal az évzáró versenyen játszottak.)
A év legfontosabb eseményén – minden várakozást felülmúlva – végül 44 fő jelent meg. A ranglista legjobb 24 helyezettjéből 20-an megjelentek, és közülük 12-en be is jutottak a legjobb 16-ba! Végül az eredmény így alakult:
A Nem Hivatalos OKPB szezon alapító helyszíneinek vezéreiből újonnan alakult tesztcsapat saját fejlesztésű lappal jutalmazza a versenyen indulókat és a verseny győzteseit, melyek a következő lapok Nem Hivatalos változatai: Candidatus CelosCandidatus Celos, Regnore SedhlimRegnore Sedhlim.

Az év végén még egy nagyon fontos esemény történik a kártya életében. A szinte hivatalosnak számító MKHír weboldalon DiN közzéteszi “M*K jövője 2003 – Megegyezés” nevű bejegyzést. Az írásnak egy már legendásnak számító részlete több helyen is idézve volt az elmúlt több mint egy évtizedben. Én most szerkesztetlenül beidézem annak teljes változatát.

M*K jövője 2003 – Megegyezés
2002-12-29 | DiN

Dec.27.-én du. öten (Praedarmon, Bm, DiN, Szőke Zoli, Kovács Zsolt) összeültünk a Magitorban Novák Csanáddal, hogy megbeszéljük a MAGUS-kártya sorsát. A MAGUS atyja meglepetésünkre nem volt elutasító, sőt rögtön felajánlotta, hogy hajlandó nyomdával (+terjesztés) támogatni minket, ha leadjuk neki a kész anyagot (pl. egy kiegészítőre). Ha visszahozza a nyomdaköltség árát akkor tőle mehet. Igaz ez jópárezer paklit jelentene, de ez a reklámon és rajtatok múlik. Ha ez bevállna akkor lehetne folytatás. Egy évvel ezelőtt jóval nagyobb esélyeink lettek volna minderre, de mi azért bizakodunk (tehetünk mást?). Azaz mostantól a fentebb nevezett öt személy képezi az M*K ***HIVATALOS*** (már amennyire lehet egyelőre ilyenről beszélni) gárdáját. Bm-hez és Szőke Zolihoz mint szabálygurukhoz, Praedarmonhoz és jómagamhoz mint szervezőkhöz és mindannyiankhuz mint tesztelőkhöz lehet fordulni bizalommal.

A legnagyobb problémánk a grafikákkal van, hiszen hiába van egy majdnem teljes Ősi Vérünk – hála a hajdani és a pécsi csapatnak- új liszenszelt, vagy FREE grafikákat kell nekik találnunk. Ezt 0 ft-ból elég nehéz kivitelezni. Csanád felajánlotta számunkra az eddig megjelent még fel nem használt VP-s anyagokat (Rúna, borítók, stb), ami nagy könnyebbség, de csak töredékét fedezi a 100 lapos szettnek. Ezért mostantól legfőbb dolgunk -a tesztelés mellet- a képekre való vadászat fogja jelenteni. Ebben MINDENKI SEGÍTSÉGÉT SZERETNÉNK KÉRNI. Ingyenes (vagy megfizethető árú) -lehetőleg igényes, színes és az Ősi Vérhez kapcsolódó grafikák kellenének minden mennyiségben. Mi próbálkozunk több módon
a) képzőművészeti főiskolások képei, mint promóciós anyag nagynevű művészek képei mellett.
b) internetről leszedett publikus FREE képek (sajnos ezzel óvatosan kell bánni, mert semmiféle kockázatot nem szabad vállalnunk).
c) A már említett megjelent és fel nem használt könyvborítók és Rúnák grafikái. Jelentem Praedarmon már végzett a könyvek átkutatásával és máris közel 40 igényes képünk van (többsége Boros-Szikszai) és még csak most jönnek a Rúnák.
d) saját (ill. segítségetekkel) alkotott képek -melyek megütik a mércét) -pl. egy-egy képre, vagy fotóra photoshopot ráküldünk aztán had szóljon (így készült pl. az imaszentély vagy a kígyópápa).
e) a versenyeken szedett díjalapból (melynek rendszerét alább közöljük) olcsóbb, igényes grafikusokat bízunk meg képek alkotására.

Összefoglalva: úgy tűnik nem volt hiábavaló fáradozásunk, az eddigi eredmények mindenképpen biztatóak, de még kár lenne bármit elkiabálni. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk az ügy érdekében. Kaptunk egy lehetőséget és megpróbálunk élni vele. Mostantól a bizalmon múlik a dolog. Március-áprilisig legkésőbb megpróbáljuk kihozni az Ősi Vért, onnantól már csak a nyomdától és a terjesztéstől függ (melyekhez már nem sok közünk lesz) hogy lesz-e Ősi Vér húsvétra vagy sem. Ha lesz nyomda az eddigi nemhivatalos lapokat és a 2003-as promókat is kinyomjuk. A régieket természetesen be lehet majd cserélni eredetire.

Ha az Ősi Vér sikeres lehet, akkor onnantól sínen vagyunk és jöhet a folytatás (Második Kiadás, ami pár hónappal az Ősi Vérre jöhetne is, lévén nem sok anyag hozzá). De ez még a jövő zenéje.

Ezek tehát a tervek a jövőre. A záróverseny bebizonyította, hogy van értelme folytatni. Mi pedig megpróbálunk mindent. Mit veszíthetünk?

Keep goin’!

2003

Az év nagyon jól indul. Az előző év sikerei új lendületet adnak a csapatank, és újra felpörögnek a versenyek. Az első negyedév után már több mint 150 regisztrált játékos van az OKPB ranglistán és 6 új helyszín csatlakozik a versenysorozathoz. Kompolton Tóth Antal szervez versenyeket Din segítségével, míg Kecskeméten BeAr közbenjárásával Péter “Weser” Gergő áll be a szervezők közé. Salgótarjánban Takács “Jonje” Zsolt, az öreg masine hívja csatába a játékosokat, míg Nyíregyházán Jakab “Jaki” Zsolt, Tatabányán Csaba Dénes, Zalaegerszegen pedig Sümegi “Zargas” Róbert alapít új kártyás klubot.
Év közben bővül a tesztcsapat is. Beszáll Kolozsvári “Indyra” Zsófi és Zargas is.
Sajnos az Ősi Vér nyomdába küldése nem valósul meg, viszont a versenyzők száma oly mértékben nő, hogy a boltok polcairól teljesen elfogy a Manifesztációs Háború és a korábban sikertelennek kikiáltott Kóborlások kiegészítő is. A tesztcsapat havonta megújuló laminált ultrákkal látja el a versenyzőket.
Nem volt mese, számba kellett venni, hogy is áll a helyzet…, az év vége pedig túl messze volt. Július 19-re kiírásra került az első Félévzáró verseny mely a Fanyüvő Étteremben került megrendezésre. Bár a nevezők száma elmaradt a várakozástól, így is a év legrangosabb fővárosi versenye lett a maga 38 nevezőjével. Ekkor már több mint 200 főt tartalmazott a ranglista.

A verseny után nem volt megállás. Jöttek az újdonságok, úgy mint “KIVÁLASZTOTTAK Internetes adatbázis”, ami a lapkereső elődje volt. Majd a szuper ultra páros laptervező pályázat. Aztán szép lassan eljött a szezonvég. Ekkor jött sokak számára a meglepetés. Az év eleji 88 főről 274-re nőtt a regisztrált játékosok száma.
(A játékosok a csatolt paklikkal az évzáró versenyen játszottak.)
Egy ilyen létszámhoz egy profi záróverseny dukált. Így a szervezők visszatértek a gyökerekhez és 2000-hez hasonlóan ismét duplaverseny került kiírásra. A december 20-i versenyen végül 60 játékos gyűlt össze a Fanyűvőben.
Az amatőr ágra bárki nevezhetett. A svájci rendszerű 5 forduló után a legjobb 8 egyenes kiesésben mérettetett meg, a legjobb 4 között már 2 győzelemig tartó meccseken. Végül aki a 28 fős versenyen diadalmaskodot, az nem más volt, mint…
A profi ágra azok a versenyzők nevezhettek, akik az év során legalább 5 versenyen részt vettek, és a végelszámolásnál a legjobb 32-be volt. Végül ezen játékosok közül 29-en meg is jelentek. Így még 3 hátrébb sorolt játékossal töltötték fel a nagydöntő mezőnyét, akik az amatőr mezőnyhöz hasonlóan 5 svájci rendszerű meccset játszottak. Majd a legjobb 16 egyenes kiesében döntöttel el a verseny végkimenetelét. Mivel a 16 között minden összecsapás 2 győzelemig tartott, ezért a döntő parti este 10-kor ért véget, a következő eredménnyel:

Érdekesség, hogy a Roland Morgan-ként is ismert végső győztes, a főtáblára 38.-ként jutott be a feltöltések után.
Az előző évhez hasonlóan az a legjobbak saját fejlesztésű Nem Hivatalos szuper ultrákkal gazdagodnak. Mai hivatalos változataik: KegyeltKegyelt, AvatárAvatár

Az évzáró versenyen elhangzik egy régóta várt hír. Úgy tűnik végre rendeződni látszik a M.A.G.U.S. kártya sorsa. Valaki bejelentkezett a játék kiadási jogaiért, és úgy tűnik, hogy most végre hajlandó is megválni tőle annak korábbi tulajdonosa.
Ezzel egy újabb éra – a Nem Hivatalos – zárult le a Kiválasztottak történetében.

 


A elkövetkező napokban az elmúlás sötét iszonyata többször is megpróbálta bekebelezni a várost, de mindig volt segítség. Egyre bukkantak elő a túlélők és ott volt Tedomar is. Aztán eljött az idő, amikor úgy tűnt, hogy már ez sem elég. Az iszonyat kerületeket hajtott az uralma alá és nyomult előre. Ekkor jelent meg a színen a két sempyeri, Praedarmon és zászlóhordozója, a Szőke hadúr. Bár az elmúlás napról-napra erősödött, a lovagok segítségével könnyedén visszahódították a városka részeit.

– Bár lennének még százan. – kívánta magában a Vörös Szerzetes, akit a túlélők már csak a Hétarcú küldötteként emlegettek.
… de csak ketten jöttek. Ravenar és B’Dorr. Erigowiak voltak, és a sötétség nyomában loholva átszelték a kontinenst. Krad hívők lévén Pyarron segítségét kérték, hogy mágiával támogassa őket a földöntúli iszonyat ellen…, de tettek helyett csak ígéreteket kaptak. Így hát nem maradt más…, páncéljukon a aranykört büszkén viselve felkerekedtek, hogy utolérjék és legyűrjék magát az ELMÚLÁST.
A túlélők egyre nagyobb csoportja és a kalandozók (kiket a helyiek titkon félisteneknek hittek) szép lassan elkezdtek felülkerekedni a hatalmas “démonon”. Egyre előbbre nyomultak, hogy végleg elűzzék őt az emberek által ismert világból. Mikor úgy tűnt alulmaradnak, egyre jelentek meg a segítők, s végre már varázstudó támogatását is élvezhette az apró kis szövetség. Elsőnek az Indyra nevű boszorkány jelent meg, ki nem más volt, mint maga a legendás Shajaurok teremtője. Utána nem sokkal érkezett a csak Fekete Szeráfnak emlegetett renegát tűzvarázsló, Zargas.
Ekkor már nem volt kérdés. A iszonyat nem tudta magáévá tenni a várost, így úgy döntött más, gyengébb préda után néz. A hősök viszont ezt nem engedhették, utána eredtek, hogy mindörökké elpusztítsák azt. Az utolsó héroszi csatában a Vörös Szerzetes szeretetéből született bajnok hamar elbukott és úgy tűnt társai sem bírják már tovább… és amikor már minden veszni látszott, egyszer csak meghasadt az ég, melyből vakítóan erős mágikus fény csapott elő. A borzadály a fájdalomtól megcsikordult, mint a szekér kereke alatt kínlódó folyami kövek. Majd ezt a bénaságot kihasználva a hirtelen jött energia körül ölelte az iszonyatot, s addig szorongatta, míg az hangos mennydörgés közepette szerte nem foszlott. Helyén Pyarron ígérete, az Testvérmágusok álltak.

Folyt.köv.

– Sümegi “Zargas” Róbert