A mai cikkben egy ifjú titánt szeretnék nektek bemutatni, egy olyan játékost, akit én még suhancként csodáltam, amikor megismerkedtem a kártyával.
Engedjétek meg, hogy bemutassam a Héroszok Csarnokának legújabb tagját, a játék egyik legnagyobb legendáját:  Sümegi „Zargas” Róbertet.

Kezdjük az alapokkal, hogyan ismerkedtél meg a játékkal?

Huh. Szerintem ez a klasszikus vonal. Lapozgatós könyvek, majd szerepjáték… Aztán megjelent a sokak számára oly kedves M.A.G.U.S., amibe egyből belehabarodtunk. A megjelenés után egyből jött a Rúna magazin I. száma, amit szinte kötelező volt megvenni, mivel ebben voltak a Nagy Zöld (szabálykönyv) javításai és még rengeteg extra. Azután minden hónapba lestük az újságárusokat, hogy nincs e új szám. Azok meg jöttek szépen sorba.
Kb. 1 évvel a megjelenés után már elkezdték rebesgetni, hogy lesz kártya. Akkor még azt sem tudtuk mi fán terem a gyűjtögetős kártya.
A 95-ös év végén jött is egy kis ízelítő. Jól hallod, már a hivatalos Premier kiadás megjelenése előtt 2 évvel. Emlékszem, hogy 3 kártyát mutattak be, mindjárt le is fényképezem neked…, a lapok mellé pedig volt egy két oldalas leírás, hogy mi is lesz majd. Toronyszintek, küldetések, kalandozók, hogy nyerjük az Mp-t, a kockadobások. Egyből belezúgtunk. Érdekes, hogy akkor még 1-5 érték között mozogtak az alapképességek, és egyenlő Mp-nél mindig kockával kellett eldönteni ki jön. Nem is bírtunk várni, elkezdtünk saját kártyát tervezni, ahol a szerepjátékos hőseink Tierrel kalandozgattak együtt. Hogy ne húzzam sokáig, másfél év múlva jött egy Rúna magazin melyben 10 fehérkeretes lap valamely példány volt elrejtve. Legalább 20 példányt vettem mire mind a 10 meglett. Még ez év végén jelent meg premier kiadás, ami minden képzeletünket felülmúlta. Annyira elkapkodták, hogy nem is tudtam venni. A haverom tesója jutott előrendelés révén 3 csomaghoz. Aztán el is hozta a gimibe… Mondanom sem kell, hogy lőttek az egész napnak. Beültünk a városi könyvtárba és egész nap nyomtuk. A 3 csomagból a közös jövőt csináltunk és abból húztunk mindketten. Általában az nyert, akinél a Toroni ködfivér volt. Nagyon frankó volt.

 

 

 

Egyből sikerült a játékot átlátnod?

Hát igen. De mint a fentiekből látható, gyakorlatilag előbb ismertük meg a szabályokat, mint ahogy megjelent a játék. Ugyanis a Rúna amiből az első kártya pottyant onnantól kezdve több részletben közölte a szabályokat, miközben olyan lapokat mutatott meg, mint a Romlás virága, vagy a Dzsad hadzsi. Most, hogy így mesélek róla tuti, hogy megkeresem és scan-elve bemutatom a mostani játékosoknak. Bár előbb még a korábbi vállalásaimat kellene teljesítenem. (Vigyorgó arc!)

Első versenyedre hogyan emlékszel?
Nagyon izgultam. Már napokkal előtte a versenyről álmodtam. Már a várakozás is nagyon király volt. Akkoriba szinte lehetetlen volt számunkra normális paklit összerakni. Az akkori fizetésekhez képest aranyárban voltak a lapok. Egy minimálbér 12-13000 forint volt, egy átlagkereset 20000 körül. Ezzel szemben a top kalandozók 5-6000 forintba kerültek, egy csomag kártya meg 890 talán. Egy fajta drágább kalandozó volt a pakliban, és abból is csak 1 db, ami egy Rosanna de Lamar volt, amit az első saját csomagomból bontottam. Mellette Pyarroni Aranykör-lovagok ütésekkel. Továbbá az első fehérkeretes lapom a Forgószél. Nagy meglepetésemre a 27 indulóból 9. helyen végeztem. Több meccset nyertem, mint vesztettem. A legemlékezetesebb egy helyi top player Alyros paklija ellen volt. A fővarázsló kicsóvázta Rosannát, én meg kétszer kinyertem belőle az Mp-t, majd úgy lerohantam, hogy közben legyilkoltam mindenkit. Röpködtek a Kaszáló meg a Kettős vágások.
Mindez Szombathelyen volt. Utána minden versenyre elmentem amire tudtam. Ez azért is volt akkoriban nagy szó, mivel zalaszentgróti lévén az volt hozzám a legközelebbi helyszín… 60 km.

Mi motivál a versenyzésben? Milyen típusú játékosnak tartod magad ?

A versenyzésben a társaság motivál leginkább. Ritkán játszom a győzelemre, de néha megérzem a vér szagát és összejön. Persze fiatalon, szinte csak a győzelem érdekelt, hisz nem túl tehetős lévén szinte csak a nyereményekből tudtam fejleszteni a gyűjteményem. Szerencsére jöttek versenygyőzelmek több helyszínen is. Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg… majd később Budapestet is sikerült bevenni… azóta meg már megszámolni sem tudom…, meg valahogy nem is számit már nekem.
Hogy milyen játékosnak tartom magam? Hát manapság lustának, mivel ahhoz képest, hogy minden lapom megvan, nem szeretek se új paklikon agyalni, sem régieket összerakni. Mindig mást kérek meg, hogy találja ki helyettem. Vagy csak kölcsönkérek egyet. Régebben inkább harcorientált kombójátékos voltam (Pelin+Kőgolyó+Döfés szívbe), a kontrollt kifejezetten nem szerettem. Aztán jött a Manifesztációs háború és hirtelen több kedvencem is lett, mint Ramona Viarono vagy a fejvadászok rejtéssel. Imádtam pl. Braban Monacerot, mert ő utolsó toronyra tudott földrengést is kijátszani. A Kétmágus érában pedig már olyan paklikat próbáltam összerakni, amik eljátszanak a másik mellett.

 

Milyen stílusú ? (nagy kalandozó? Horda? Kontroll, mint a Sorsszilánk?)
Szerintem ez a korábbiakból kiderül. Általában a nagykalandozókat favorizálom, de volt példa, hogy kincses kiskalandozókkal diadalmaskodtam. Az évzárós PLEV-es Sorsszilánk pakli csak a kényelem miatt volt. Sejtettem, hogy végül milyen állapotban leszek…, de 4 győzelmet így is hozott.

Te, mint vén róka, ha lenne egy időgéped a kártya melyik korszakába mennél vissza?

Nehéz lenne választani. Imádtam 1998-at azt Észak Lángjainál, a 2004-et a klánok, Rendeknél, 2006-ot a Hétarcú Birodalomnál, 2008-at Kránnál, vagy élvezem a játékot az Idők Tengerénél is. A legszebb élményem viszont az volt, amikor 2003 év végén kiderült, hogy sikerült megmentenünk a kártyát, hogy pár tucat fanatikus játékosból egy közel 300 fős örömittas tömeg lett.

 

Kedvenc kiegészítőd, és miért?
Ebből is az imént felsoroltam párat. A kedvencek kedvence mégis a Manifesztációs háború volt. Rengeteg jó nagykalandozó. Sajnos abban az időben elég kevés versenyre sikerült eljutnom, és majdnem fel is adtam.

 

Mi a kedvenc Mechanizmusod?
Ezt sokan nem hinnék el, de az Antiss. Sajnálom, hogy ilyen kevés lap van hozzá… és a legtöbbjük még csak nem is hangulatos. Aki játszott anno a Dermedt Fivérrel az tudja miről beszélek… vagy aki próbálta a Quirrta ostromot Noir pártfogással és Sion Diarral Ezzel anno sikerült pár meglepetést okozni.

Mi az a mechanizmus ami nem tetszik?
Nem szeretem az ellehetetlenítő kontrollt, mint anno az Agytaposó volt, vagy a pasziánsz paklikat, mint a Pergető…Sajnos a legtöbb kulcsszóra épülő mechanikát sem szeretem. Ez azért is érdekes, mert közülük többel is volt sikerem, még regionális nagyverseny győzelmet is behúztam. De mint mondottam, manapság lusta vagyok egyedi paklit építeni.

 

Mik a kedvenc lapjaid (Hangulat, erősség, grafika, egyéb szempontból)?

Pelin Oviera – Ezzel nyertem az elsőször versenyt (Mondjuk oltári nagy mázlim volt.)
Viszont a két örök kedvenc az Ramona Viarono és Aurri Ly’Shematenel. Még ma is szeretek velük babrálni, pedig nem mai lapok.

 

Jól tudom, hogy a kezdetektől fanatikus gyűjtő (mindenből 3-4 db?), és hobby festő is vagy?

Igen. Kezdetektől gyűjtöm a játék lapjait. Volt többször is olyan időszak, hogy komplett sorokat egy az egyben eladtam, de egyet mindig hagytam. Manapság a legtöbb kiegből megvan a 4 az újakból csak 2-3. Azokra még nem volt időm. Viszont úgy látom, hogy Jövőre sokat fogok bontogatni…, de a poént most nem szeretném lelőni. Ahogy a madarak csiripelik rengeteg jó opció lesz!
Hobby festő az erős túlzás. Régebben szerettem rajzolgatni, meg festegetni. Aztán az egyik régebbi képre azt találtam mondani, hogy ilyet én is tudok. Azt mondták, hogy bizonyítsam. Lett belőle mindjárt 2 Miszab is, ami gyakorlatilag az IGAZ NÉV elődje. Egyébként több mint 10 éve nem rajzoltam.

Milyen érzés hírességnek lenni, pláne úgy, hogy szinte mindig hajszálon múlt a bekerülés?

Úgy gondolom, hogy anno amikor ez igazán izgatott, akkor rengetegen megköszönték és sokszor indokolatlanul is az egekbe magasztaltak. Akkor még nem volt Hírességek Csarnoka. Most egy kicsit meglepett, hisz a mai játékosok, már nem amiatt ismertnek és szavaztak rám, mint akik anno úgymond felnéztek rám. Bár lehet, hogy csak én gondolom így. Ezzel kapcsolatban van is egy vicces sztorim.
Pár hónapja meginvitáltam magamhoz ebédre a kártya egyik grafikusát. Amikor belépett hozzám, azt kezdte suttogni:
“- El sem hiszem, hogy a Zargasnál vagyok.”
El is pirult, amikor rákérdeztem, hogy mis is volt ez. Akkor mesélte el, hogy anno gyerekként a barátaival már alig várták, hogy mikor írok fel valamit a fórumra. Hát elég gáz, hogy az akkori hülyeségeimen szocializálódott…, de szerencsére nem sorozatgyilkos lett belőle, hanem egy tehetséges művész.

Megtudhatjuk, hogy ki az?
Az maradjon inkább az én titkom!

 

…és mit gondolsz az eredeti kérdésem második feléről?
Mire is gondolsz? Mit mutogatsz? Kopasz? … jah hajszál! Bocs, nem hagyhattam ki!
Volt persze olyan időszak amikor zavart, hogy a korábbi társaim, akikkel anno keményen tevékenykedtünk a kártya túléléséért (gondolok itt az aktívakra) megkapták ezt a címet, én meg nem. Mondjuk furcsa is lett volna, mivel ennek az ötletnek a gondolatcsökevénye is tőlem származik. Viszont mondjuk úgy, hogy volt egy nagyon szerencsétlen kettős holdállás, ami ezt a hajszálat létrehozta, mely beszorult a múlt és az akkor jelen valóságának szövedéke közé. Aki képben van ez ügyben az érteni fogja.

Mit gondolsz mi eredményezte ezt a címet?

Úgy gondolom, hogy ebben most jelentős szerepe van a jubileumi zsongásnak. Sok nagy öreg visszatért, akik még úgy emlékeznek rám, mint a játék egyik patrónusa, mecénása. Az újak meg talán úgy ismernek, mint a kártya udvari bolondja, aki inkább a hangulatot próbálja hozni. Szerintem ha ez most nincs, akkor a Jávorcsik Norbi simán besöpri a szavazatok nagy részét.

Mi az elképzelésed, ha Ynev világában élnénk, te milyen karakter lennél szívesen?
Ez egyértelmű. Zargas az első szerepjáték karakterem. A nevének betűit dobókockával dobtam ki egy ABC táblázatból. Majd tetszőlegesen elrendeztem. (Mint később kiderült tényleg van ilyen név.) A teljes neve Zargas con Gardier. Egy birtokát vesztett sempyeri nemes, aki Ordanba megy és tűzvarázslónak tanul. Majd őt is megérinti a káosz és elbitorolja a Phoenix Triumphatát, hogy azt a toroni sogroniták kezére adja. Végül sosem ért célba vele, a könyv által egyre nagyobb hatalomra tesz szert, majd még erősebb szeráfi alkut köt magával Sogronnal, aki elemészti őt. Feketelángként születik újjá és már nem is nagyon akar szabadulni a könyvtől. Ezután már csak úgy emlegették, mint a Fekete Szeráf… gyakorlatilag megszűnt játékos karakternek lenni. Az ő szerepjátékos életútja így fejeződött be.

 

Mit gondolsz a jövőről, a M.A.G.U.S. kártya szemszögéből?

Bizton sokan észrevették, hogy az utóbbi időkben sokat kutattam a múltat. Azt vettem észre, hogy bizonyos időközönként vannak elég rendes fellángolások. Nem csoda hisz nagyon nehéz elengedni ezt a játékot. Viszont amikor ezek a fellángolások egy jó kiegészítő megjelenésekor jönnek, olyankor nagyon frankó dolgok történnek és vagy másfél két évig tombol a kártyaőrület. Azt hiszem egy olyan rendezvénnyel, mint amilyen az idei záró volt, meg lett teremtve ennek az alaphangja. Amit eddig megtudtunk az új kiegről az sem rossz… és úgy érzem még a megjelenésig lesz pár jó dobás. Szóval, ha engem kérdeztek, szerintem most jön ez a szokásos másfél-két év, és ennek én most részese szeretnék lenni, mint ahogy a zseniális jubileumi évzárónak is!

 

Úgy gondolom, hogy igen érdekes, és tanulságos volt ez a beszélgetés, sikerült ismét betekinteni a múltba, megismerni egy elfelejtett korszakot, és egy gimnazista srácot, aki 20 év után végre elnyerte azt az elismerést, amit már nagyon régóta megérdemelt.

Engedd meg, hogy újra gratuláljak, a Hírességek Csarnokának tagja lettél!