Laikus szemmel akkor, újrakezdőként most

Laikus szemmel akkor, újrakezdőként most

Egy hatalmas múltal, és profizmussal rendelkező játékból kiszállva kezdtem bele a M.A.G.U.S.-ba 2012 tavaszán. Sikeres, és tapasztalt játékosként elvártam magamtól, hogy egy új játékba belevágva hamar sikeres legyek. Próbáltam más játékokhoz viszonyítani, felmérni a lapokat, megtanulni minél hamarabb a játékmenetet, és a spoiler lapokra épülő paklik összetételét. Megérteni mit, hogyan, miért.

Aztán hamar rájöttem, ez nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnt. Szakajtónyi győzelmi feltétel, azok az elérésének érdekében rengeteg variációs lehetőség, számomra éthetetlen, és indokolatlanul hosszú szövegdobozok. A bonyolítás bonyolításának kifigurázását éltem át egyes lapok olvasása közben.

Ez természetesen teljes mértékben szubjektív véleményem volt. Alapvetően a legkézenfekvőbb győzelmi kondíciót, a toronyszint rombolást céloztam meg. Az nekem kezdőként tökéletesen megfelelt. A játék hangulatát messzemenőkig élvezetesnek találtam, bepillantást engedett Ynev „kártyasíkjára” – amit csak elképzelni volt lehetőségem középiskolásként.

Ez az élmény elég volt ahhoz, hogy beilleszkedjek az akkori közösségbe, és verjük a blattot.

Annak ellenére, hogy igazán nagy sikereket nem értem el soha, és rengeteg dologgal nem értettem egyet, hogy miért szükséges. Leszakadt Ég Zászlaja? WTF? Hol létezhet ilyen durva hatás? Ezzel játszanom kell!

Mert én úgy gondolkodtam, hogy ami közutálatnak örvend, azt nem kell ahhoz szeretnem, hogy játsszak vele. A mai napig imádom a szettet, mert egy korszakot formáló dolognak tartom, ami nélkül biztos vagyok benne, hogy nem merültem volna el a M.A.G.U.S. bugyraiban.

Vitt a hangulat, és a közösség a hátán. DE! A bor elfogyott, a dalt megénekelték, és a lányok megestek.

Már nem tudtam játszani a kedvenc paklimmal, gyarapodott a család, és a kötelesség is elszólított Ynevről.

Négy és fél év telt el azóta, és mindig tetszett, amit láttam. A fejlődés fantasztikus, az új ötletek és mechanikák irányában. Hogy a lapok nem attól játszahatóak élvezetesen, mert kódexnyi szöveggel rendelkeznek, hanem attól, hogy olyan környezetbe vannak ékelve ahol sokféleképpen tudják alkalmazni azokat.

Hogy kitalálták végre a kulcszavakat, attól pedig egyenesen örömmámor fogott el.

Érdekes, hogy régen eszembe sem jutott csomagot venni, mert nem volt szükségem a lapok többségére. Ami kellett, darabra megvettem, cseréltem.

Ám az utóbbi években, a mitikus kártyák megjelenésétől egészen Erionig bármikor szívesen kibontok egy csomagot. Mert kedvem lenne mindennel játszani. Érzem, hogy a kártya játékszínvonala egyre magasabb kompetenciákat üt meg, és egy olyan vonalat vett fel, amit anno biztosan nem hagytam volna ott. Ha akkor tudtam volna, mi lesz most, akkor biztosan máshogyan döntöttem volna.

Újrakezdőként elég nehéz bepótolni sok év lapjait, és paklit építeni; ezért elsőnek a biztos Leshatot állítottam össze. Könnyen értelmezhető, olcsó, gyors pakli, beszerezhető lapokkal. A versenyeken is képes meglepetést okozni, és fejfájást bármelyik ellenfélnek. Bizonyíték erre az idei év Őszköszöntő versenye. Teljesen kezdőként elhoztam a második helyet egy TESCO-deckkel. Mert azt is lehet.

Tetszik a FÓKUSZ, a MEGELEVENEDŐ mechanika. Rengeteg jó és hasznos dolog került bele a játékba, ami úgy vélem kell, mert frissíti a lehetőségek tárházát.

Gondoljatok bele, mennyi online alkalmazás, felület szolgálja ki a fiatalokat. Azok mind gyors játékmenetet, azonnali jutalmazással járó rendszereket, és kényelmet biztosítanak. Hiszen még a kedvenc karosszékedből sem kell felállnod. Ezzel kell versenyeznie egy apró, de annál nagyszerűbb játéknak, a M.A.G.U.S.-nak. Érzem a lapokban a rengeteg energiát, a küzdeni akarást, és a lelkesedést.

Ha én csak azzal támogathatom a játék jövőjét, hogy haladok vele, hiszen a korral is azt kell tenni, akkor ám legyen.

Hajrá M.A.G.U.S.!!! Hajrá!!!

 

Monori-Kiss Szabolcs