Krad mentőexpedíció

Főszereplők

  • Bardar, a menekült: A Theemeth hadoszlop egykori rinnája, gorviki önkéntes
  • Utheos, a hadnagy: Pyarroni, Krad-hívő, az Aranykör lovagrend paplovagja
  • Pheryas, a küldött: A Manifesztációs háború diplomatája, Dreina-hívő lovag

Kezdő sirám

– Tudjátok, mit tenne egy épeszű ember, ha kiszabadul a fogságból? Messziről elkerülné még a környékét annak a helynek. Mit tettem én? Hát persze, hogy odamegyek újra. Fejvesztve szaladok vissza egy csatába. Aztán csak kettőt pislantok, már a Gályák-tengerén utazok, hogy máshol megint szembeszállhassak azokkal a megátalkodott porevőkkel. Naná, hogy ízelítőt kapok a sivatagból, amikor egy hatalmas porvihar közepette szállhattunk partra. Ezzel legalább felkészített Galradzsa vagy talán Ranagol arra, hogy mi vár itt a következő pár hónapban engem, Bardart, a gorviki dzsadot. Alig csodáltam meg a város szépséget, máris a sivatag felé tartó katonák között találtam magam. Ez a ti hibátok, tetves amund kutyák, hogy szakadna a nyakatokba a kék holdatok. Bárcsak–

– Nem hallgatnál már végre, van, aki aludni szeretne! – szólt ki erélyes hang a tűz körül fekvők közül.

Bardar elhallgatott, de ujja azért még percekig rászegeződött a holdra, mintha egy mozdulattal kipukkaszthatná, akár egy szappanbuborékot. Elalvás előtt pedig egyszer megfenyítette: “Még nem fejeztük be”.

A sivatagi szellemek

Ahol háború van, ott halottak is vannak. Az igazán nagy harcok pedig temetetlen holtakkal járnak együtt. A sivatagi klíma és a homokfúvások jótékonyan elfedik azokat. Egy-egy homokból kilógó lábszárcsont azért emlékezteti az embert, hogy egy temető tetején sétálgat. Ilyenkor önkéntelenül is óvó jeleket vet magára az erre járó.

Az amund pusztítás mély nyomokat hagyott a környéken. A homokdűnék közelebb kúsztak a folyóvölgyhöz, az egykor magasba nyúló fatörzsek szikkadt tönkökké porladtak. Úton-útfélen elhagyatott településekbe, romokba botolhat itt az utazó. Pedig micsoda pezsgő élet lehetett néhány évvel ezelőtt. A legtöbb ilyen elhagyatott hely időnként azért ideiglenes lakókat rejt. Sobirából is több család felkerekedett az utóbbi évben, és aki csak tudott, délnek indult, hogy biztonságba menekítse családját. “Az amundok bármikor visszatérhetnek.” A régóta elhagyott játékokat, koszlott edényeket, gazdátlan falakat ők ismét használatba vették, igaz csak néhány napra.

– Ők az út mentén jöttek, és csak innen keletre láttak néhol felszálló füstöt – fordította Bardar Utheosnak a dzsad családfő szavait.

– Kérdezd meg, nem látott-e lovagokat, olyanokat, mint mi vagyunk. Csak egy tenyér van a páncéljukon – mutatta a kezét a krad hadnagy.

A beszélgetés után ugyanott tartottak, mint előtte. Semmilyen biztos támpontot nem kaptak a néhány hete kiküldött felderítő csapat holléte felől. Talán azok a tüzek.

– Akkor induljunk el kelet felé – mutatott Utheos a keserű emlékeket hordozó egykori Bar Horab-i csata irányába.

Évek teltek el az óta, mi baj lehet – futott át Bardar fejében a gondolat.

A kelepcében

Besétáltunk ugyanabba a csapdába, mint a Hatalom úrnőjének felkentjei.

– Alakzatba – kiáltotta a Utheos. A romok melletti földhalmokból eközben folyvást bújtak elő az újabb bestiák, akiknek rothadással megkelesztett teste csak összekaszabolt formában hagyta abba a támadást. – Tartsatok ki, de haladjunk tovább arra, ott érzek élőket – mutatott a kupolák felé.

A krad hadtest éket vágott a hordába, kíméletlenül haladt a célja felé, ahol mintha a rájuk nehezedő nyomás is enyhült volna.

– Távolabb maradnak, de nem tudom, hogy ennek örüljek-e – motyogott Bardar maga elé. Körbenézett az őrt álló lovagokon, akiknek a páncélja nem vörös vértől, hanem kátrányos masszától volt mocskos, mintha egy lápban mártóztak volna meg. A többiek már bejutottak a romba egy szúette ajtón keresztül. A dzsad ösztönei azt súgták jobb, ha kívül marad, de végül mégis belépett. A tető résein keresztül áttörő fény félhomályát a szent fények rőt derengése színezte át, de nem csak emiatt érezte úgy, mintha egy élőlény belsejébe lépett volna. A falakat és a padlót halványvörös-fekete massza fedte, melyen itt-ott enyhe remegés futott végig időnként.

A szomszédos teremben pedig húsbölcsők lógtak a mennyezetről, melyekből néhol emberi végtagok álltak ki. Három fegyveres el is kezdte levágni ezeket, hogy kiszabadítsák a benne lévőket. – Még élnek – kiáltotta egyikük.

– Várjatok, még nem tudjuk, mi ez a hely – indult el Bardar a társaság felé. A földön fekvőkről lefejtették a hússzerű burkot. Kit ruhában, kit páncélban találtak benne, de mind aludt, vagy talán eszméletlen volt. Élesztgetni kezdték őket. A dzsad egy fiatal lovagot próbált magához téríteni. Utheos eközben megtalálta, akit keresett. Egy díszes páncélzatú lovagot élesztgetett, aki nem reagált erre, ezért végül istene hatalmát hívta segítségül. Gyógyító fény ölelte át a fekvőt, aki végül magához tért. Sokáig csak összefüggéstelen szavak hagyták el a száját, amikor kitisztult az elméje, Pheryas elmondta a történetüket.

Kiút?

– Fényeket láttunk, azokat követtük idáig. Akkor csaptak le ránk ezek a vadak – ecsetelte a történteket a dreina lovag. Megleptek minket, de meg nem öltek, viszont beszorultunk egy épületbe. Aztán jött a vezérük, és onnan nincsenek már emlékeim, csak… elkábultam.

– Akkor ne maradjuk itt sokáig, én azt mondom – vágta rá Bardar kéretlenül.

– Még kell egy kis idő a felkészülésre, és nem is mindegyikük tért magához – pillantott rá Utheos.

Fertályóra múlva azért összeszedelődzködtek, bár két dreina lovagot cipelniük kellett. A holtak kívül pedig az óta is csak álltak meredten, szorosan körbevették az épületet.

Tudták, hogy csak egy módon kerülhetnek ki innen élve. Utheos és Pheryas isteneikhez imádkoztak és meghallgatásra találtak. A bestiák megdermedtek, mint jégszobrok a Sheral ormain.

– Sikerült kijutni – mondta Utheos hálásan – de még nem menekültünk meg.

Végül a lapok

Eddig tartott a mai történet, térjünk át a bemutatandó lapokra.

 

A történetben megismerhettük Utheost, aki éppenséggel Ravenar seregének egy tisztje.

8 MP Ravenar hadnagya

Pyarroni, az Aranykör lovagrend tagja, Krad-hívő

PAP/paplovag

Elég drágán hozható le. Ennyiért jön le egy Jövő katonájaJövő katonája vagy egy megbízottmegbízott. Tehát tudnia kell valamit.

 

3. szintű élet jellem

Hadrend, Stratégia, Vallás

F:9 A:6 M:5

A három alapszint nem túl acélos, de a Qus QuarQus Quarabban a bizonyos paklibanabban a bizonyos pakliban – ezen segít egy kicsit. A fizikuma rendben van, egész jól lehet majd verekedni vele.

 

MP-igénye annyival csökken, amennyi pyarroni kalandozót irányít játékosa.

Jelenbe kerülése után a forduló végéig játékosának minden pyarroni és kráni kalandozója +1 alapszintet kap és az adott fordulóban ingyen kezdhet ostrom manőverbe.

Itt jött a lényeg. Tehát vele jár egy beépített “kedvezmény”, ezért szinte ingyen is le tudjuk hozni. Reálisan azért úgy 4 MP-t kell majd érte leszurkolni. A laphatásának második mondata miatt pedig amikor ez a kalandozó megjelenik, akkor számíthatunk az úthenger beindulására, mert olyan mint egy “kis Hadak útjaHadak útja“.

Tehát ne csak az ellenfél MP-it figyeljük, hanem a leidézett kradokat.

 

A következzen Pheryas, aki kicsit más szerepet töltött be a Manifesztációs háborúban.

3 MP Pyarron küldötte

A Manifesztációs háború diplomatája, Dreina-hívő

HARCOS/Lovag

Az MP igénye egész elfogadható. A neve és a színesítője alapján tényleg nem egy harcos alkat.

 

2. szintű Élet jellem

Hadrend, Lélektan, Politika

F:8 A:6 M:5

Tehát 3/2-es. A Kékarcúban láttunk pár ilyen kalandozót kránikráni és pyarronipyarroni vonalon is.

 

Jelenbe kerüléskor játékosa megválaszthatja, hogy véglegesen az Oroszlánszív lovagrendhez, vagy a Vastenyerek rendhez tartozzon.

[egyszeri képesség] Mindkét játékos dob K6-tal. Aki páratlant dob, az elforgatja egy kalandozóját. [i](Az “elforgatás” éber helyzetből pihenő helyzetbe forgatást jelent. Csak akkor kell megtenni, ha ez lehetséges.)[/i]

Nagyon szeretem a kockadobós képességeket. Hangulatos, hogy a tárgyalással “lefoglal” egy kalandozót az ellenfélnél, de visszafelé is elsülhet a dolog. Ötletes, nekem tetszik.

 

A harmadik lap pedig a menekülőutat adhatja egy szorongatott helyzetben.

0 MP Béke honol

Az ellenfél számára akadálylapok aktivizálásának MP-igénye 1-gyel nő.

Időtartam: Forduló

Néha jól jöhet egy olyan hatás, ami az ellenfél akadályait megdermeszti, mint ahogy a történet végén kalandozóink tették. Bizony az 1 MP már menekvés jelent. Nem csak azért, mert nincs az ellenfélnek nincs MP-je, hanem sokszor nem éri meg így az aktivizálás. Természetesen semlegesíthető ez a hatás, de leggyakrabban ez drágább, mint 0. Tehát megint csak jól jártunk.