Az alábbi történetet az Úr akaratából Tharr szerzetesek rögzítették Kyria szerint 2016-ban, a Shulur mellett lévő Székesfehérvárról, a komtúrok viadaláról. A kegyes Istencsászár, meghívta Székesfehérvárra az eddigi nyertes komtúrokat egy utolsó viadalra, ahol megmérettettek, hogy ki méltó Tharr, és az Istencsászár kegyére.

Királyi város homokja süpped a talpam alatt, pedig már tizenkettedik alkalommal lépek az aréna homokos talajára. Talán ez az utolsó harcom, talán még van bennem pár ütés, mielőtt megtérek. Oly mindegy. Az évek alatt már megszoktam a halál árnyékát, egy gladiátor úgy kel fel minden harca előtt, hogy talán ez az utolsó csatája. Korábban még azért nyúltam a száraz homokba, hogy ne izzadjon a kezem a csatabárdon. Ma már csak megszokásból. Nem kell különösebb bölcsesség, tudás a szakmámhoz, menni kell előre. Bárki, aki az aréna homokjára lép, le kell vágni, és ebben én vagyok a legjobb a császárságban. Ellenfelek rettegnek a harctól, a hírnévtől, ezt kell kihasználnom.

Első ellenfelem Szaszhalombatta komtúrja, Seylának hívták a hőst. Törékeny lány volt. Nem sokat vártam, „akit ma megölhetsz ne halaszd holnapra! tartja a mondás, így megindultam Gladiátor arénára, a gyenge leányzó megpróbált elvakítani, de mikor a csatabárd belendül, már nem állít meg semmi. Egy pusztító csapástól reccsent a koponya, és még pár csont. Gyors halál várt még pár hasonló félvérre is. Mivel ellenfelem lakhelyét erős bestiák védték, így gazdám arénákkal eldobatta a dobató paklit.

Második ellenfelem Veszprém komtúrja, hozzám hasonló ork fajból való volt. Ork sámán, Grok Brag-Naur. Nagyon gyors tempót diktált, folyamatosan jöttek az ork hadak, de nem lennék én a Shuluri csaták rettegett hőse, ha ettől kétségbe esnék. Gyertek csak bolondok! Gazdámnak kettő szintje esett, mire meg tudtam fordítani a helyzetet, talán sokáig tartott, de az áldozó sámánt, és az ork hordát megtérítettem Tharr poklára. Vérüket lustán nyelte el a küzdőverem jóllakott homokja. A csatákat azonban hiába nyertem, mert a háborút egy Tharr-szentély miatt elvesztette gazdám.

Harmadik ellenfelem Tatabánya komtúrja, Ismételten a fajtámat kell írtanom, megint Grok Brag-Naur került elém, hát túlélte? Még az első napon gondoskodtam arról, hogy ez többet ne forduljon elő. Egy az egyben harc, kegyetlen csapás. Még liheg az ork, de én kegyes vagyok. Fizess, és fuss vissza gazdád kezébe kutya! Jöttek a segédeim, majd szép lassan bevittem ellenfelem szintjeit. Én meg csak figyeltem, és gondoskodtam arról, ha valaki megjelenik, akkor azt gyorsan vissza is kergessem.

Negyedik ellenfelem Zirc komtúrja, Li’Riat Tarsinis. Hallottam már az elfekről, tudom, hogy őseim mindig is hadba álltak velük. Nincs mit tenni, elfet még úgy sem öltem a viadal alatt. Sajnos nem is tudtam sokáig, mert az Aréna nem épült fel, csak álltam, és próbáltam akadályozni, sok segédem meghalt a csaták alatt a veszélyes és gyilkos homoki elfektől. És ez a vékony nép csak erősödött. Aztán ötödik-hatodik napra elkészült az aréna, Cirkuszt a népnek! Ami ezután következett az a legvéresebb viadal lehetett Shulur ege alatt. Nevemhez méltóan tizenkét homoki elfet csonkítottam, pusztítottam, haraptam. Tizenkét módon küldtem őket vissza gazdájuk kezébe, és szép lassan enyém volt a pénz fölény. A nagy vezérüket csak nehézségek árán, de azért sikerült kibeleznem. A tizenharmadik csatám jelentette a végső küzdelmet, az aréna pora felkavarodott vihart szült. Nem tudtam előre törni, az ütéseim egyre nehezebbek lettek. Bár meg tudtam volna ölni a vakarcsot, a gazdám nem engedte. Akkor értettem csak meg, feláldozott, hogy utána a segédeimmel bemehessen foglalni.

A felcserek meggyógyítottak, gazdám elismerő volt, megtettem a magamét, de még vár egy utolsó harc, Ötödik ellenfelem, Rashad Bhokr Bugadaj, Fehérvár komtúrja, megint ork. Fáj a szívem, hogy fajtámat kell ölni, de mit tehetek, ha én nem teszem meg, akkor ők végeznek velem, így még aznap Rashad megtért az örök vadászmezőkre. Ork énekmondók jöttek, mentek… Ellenfelemnek lett volna esélye fordítani, de egy fontos ostromon mellé vágott a gauggal, ezért jó a 12-es fizikum. A kísérőim bementek ostromolni, a játék eldőlt.

Úgy gondolom, hogy köszönettel tartozunk ezért a nagyon jó szervezésért (tizennégy fő). A játékért, a lehetőségért, bár második lettem azonos pontszámmal, és másodlagossal, de úgy érzem nincs okom panaszkodni. Jó érzés volt újra régi hősöket, csatákat átélni. Magam részéről boldog vagyok, hogy azért lassan már nyugdíjas barátomban még mindig van erő, hiszen idő elszállt felette, de aki ismeri a MAGUS világát, az örökké tudja ki az a Tedomar El Halgash.

Cobin