KK-spekulációk

Ugye ismerős az alcím?

 

Több, a témával foglalkozó M.A.G.U.S.-regényben szerepel ez az összefoglaló írás. Nem fogom itt újból közzétenni, nincs rá szükség.

Ugyanígy eszünkbe juthatnak a legelső Rúna-évfolyam második számában megjelent cikk a Taba el Ibaráról, ahol a homoki elfek, Gyilokpuszta elkorcsosult lakói, mint végső félelemfaktor voltak felsorolva a sivatagi rablóbandák, ilyen-olyan sivatagi törzsek, a fayumák, homokviharok után.

A homoki elfek után csak egy rövid záradék szerepelt az amundokról: “A mélysivatag határán különös, ősi romokba botolhat az utazó. Háromszög alaprajzú oszlopcsarnokok csonkjaiba, irdatlan, faragott kövekbe. Ha tábort ver közöttük, éjjel rémálmok gyötrik, gonosz hangok suttognak álmában a fülébe. A Shibarán lehajózó fakereskedők olykor bronzbőrű, mélykék szemű embereket látnak a folyó partján, egyesek pedig esküsznek rá, hogy ők emelték egykoron a különös épületeket.

 

Aztán, “ki ne emlékezne rá”, a Második Törvénykönyvbe elsőre belelapoztunk, és az amund, mint játszható faj szerepelt az első oldalpáron? (WTF! mondtuk sokan) A róluk szóló beszámoló harmadik bekezdése igen nyers: “Amhe-Ramun visszatért, hogy elűzze a dzsenneket és embereket, és visszaállítsa régóta bujkáló népének dicsőségét“. A játékos karakterként játszható amund olyan, mint a kiszakadott elf, szinte semmit sem tud saját népéről, kultúrájáról, emberek között nevelkedik. Vannak persze problémák: “Valahogy sosem tud teljesen azonosulni jót hirdető eszmékkel.” Itt kerül deklarálásra, hogy képtelenek pszit használni, hogy ezek az amund JK-k többnyire a maradék Themes-hívő elit kitett gyermekei, akiket családjuk ezen a módon tudott kimenteni Amhe-Ramun fanatizált hívei elől. Kitér Vaskezű Alex amund származására.

 

A Summarium belebegteti, a hatalomszavak kapcsán, hogy az amundok is képesek az od megkötésére, a hatalomszavak kimondására. A viszonylag tárgyilagos beszámoló elmond néhány tipp szintű dolgot a mára letűnt amund ősmágiáról, majd az alábbi zárójeles bekezdéssel rúgja be az ajtót: “(Még sincs teljesen kizárva, hogy akad egy – egyet­lenegy – személy Yneven, aki valamelyest járatos az amund ősmá­giában. Alex con Arvioniról, a Vaskezűről van szó, akiről közismert, hogy Taba él-lbara vidékéről származik, s időről időre tanújelét adja megmagyarázhatatlan képessé­geinek. Nem elképzelhetetlen, hogy az arcát takaró abbitmaszk ­amelytől soha, egyetlen pillanatra sem válik meg – valójá­ban amund metszésű vonásokat rejt, s titokzatos varázsere­je od-energiából táplálkozik. Igaz ugyan, hogy Vaskezű Alex engesztelhetetlenül gyűlöli az amundokat, s Amhe-­Ramunnak megszámlálhatatlan szolgáját küldte már a túl­világra, ez a viselkedés azonban aligha lenne meglepő a ke­gyetlenül legyilkolt Themes-papok kései ivadékától. Ha Alex con Arvióni tényleg beszéli az elfeledettnek hitt szent nyelvet, akkor kevés olyan hatalom létezik Yneven, amely az övéhez volna mérhető; erről azonban bizonyosat senki sem állíthat, mert Vaskezű Alex szűken méri a szavait, s nem sok olyan kíváncsi ember van a .világon, aki néhány szívdobbanásnyi időnél tovább állná a fekete álarcból reá­meredő smaragdszemek tekintetét.)

Alex egyik kiadása sem kapott hatalomszót a kártyában, ki tudja, lehet, hogy e téren a Manifesztációs háború fordulóponttá válik?  Az első kiadású alapkönyv mindössze ennyit mondott: “Ezután megint Taba el-Ibarába vetette a végzet: itt Amhe-Ramun papnőjének fogságába esett, aki arra készült, hogy feláldozza, noha egy vérből származtak mindketten. Megfosztotta a férfit bal kar­jától, amelyet megmentése után egy hajdanvolt isten ereklyé­jével, egy fémből készült kézzel pótoltak.” Utóbb bővül, tisztul a történet: amund hat-nebek kínrituálé során megcsonkítják, feketeacél kezet szerez, sőt, ma már azt is tudjuk, Airun al Marem, magának Dartonnak az útmutatása alapján szabadítja meg Sonion egyik homokban mozgó városerőjéből, Bar Hichemből.

 

A sonioni opál szintén a kezdetek óta lázba tartja a fantáziánkat: “Ahol Themes atyánk megcsókolta Refis anyánkat, forró csókja nyomát őrzi a titokzatos sonioni opálmező.” Mondják az amudok… Más népek Ekrim Ekraramról és a Fekete Holdról, valamint a sárkányok álmának kezdetéről beszélnek az opálmező kapcsán…

 

A Manifesztációs háború lezajlásáról hosszú ideig csak sejtéseink voltak. Sobira elestéről a Renegát sorai értesítettek minket, aki másodmagával kivágta magát az el Hiáda katlan-csapdájából, és sivatagi amundvadásznak álltak. Hogy közvetlenül az ő munkásságuk, vagy valaki más előzi meg a regény epilógusában a kráni-pyarroni seregeket, azt kinek-kinek az Ynev-spektroszkópjára bíznám:

– Huszonhárom hasonló Csapda búvik meg az Ibarában, huszonhárom főtemplom. – A két parancsnok és a kráni varázstudó értetlenül fordult a romokra révedő varázsló felé: a sörtehajú magában beszélt. – Mindegyik egy-egy Amhe-démonnak nyújt otthont. Végre ráakadtunk egyre!

… Az első szobrot a földre zuhanva, összetörten lelték. Valaki karddal verte le az oszlopokat elborító festett és vésett jeleket. A feljegyzések tanúsága szerint az Amhe-démont az oltárkő alatt, magát az oltárt a templom-piramis közepén találjuk – mormolta a pyarroni, mintha könyvből olvasná. -A Kék Hold ideje alatt sebezhetetlen, de nappal, együttes erővel legyőzhetjük. A piramis ezen oldalán valaki végzett az őreivel… soha vissza nem térő alkalom, hogy meglepjük. A háború egyik fordulópontjához érkeztünk, urak!

– Az Amhe-démon… – mormolta, ahogy megtorpantak az oltárkő előtt. A földön iszonytató lény, embertörzsű, szörnyfejű démon teteme heveit. Túlvilági anyagból gyúrt testét mély, vértelen vágások szabdalták, holdkék szemei élettelenül meredtek az égre. Legyőzői kráni és pyarroni nyelven hagytak üzenetet az oltárkövön.

– Nem értem! – fakadt ki csalódottan a sörtehajú. – Hiszen mi vagyunk a szövetség első közös csapata…
Az oltárra írt sorok semmit nem jelentettek számára: “Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, most fekete, fakó, mint könyv, múlt mélyiből.

 

A háború előrehaladottabb fázisában néhány szemelvény megemlékezik a Casada folyó gátjánál lezajló sorsfordító eseményekről, Megemlékezik a gorvik felé induló Manifesztációról, aki ezen a ponton, 3703-ban ér utól a végzete. Hogy itt pontosan kik jelentik a mérleg nyelvét, nagyon szűkszavú és homályos félmondatok utalásaira támaszkodhatunk,. Vannak, akik a dorani ügynökök, bizonyos Graum Hegdrok és Tier Nan Gorduin nevét említik, mások egy pártütéssel is vádolt shadoni nemest, ismét mások pedig az ősfajok egy váratlanul felbukkanó diverzánsát sejtik az események hátterében.

 

A pyarroni titkosszolgálat a Bar-horab városerőd felé induló kráni légiót csak az ütközet előtti legutolsó hadmozdulatok előtt fedezi fel, így tulajdonképpen teljes véletlenről beszélhetünk, a sorsdöntő csatára készülő seregek helyi vezetőinek döntése szüli az első összefogást, mely által a párját ritkítóan heves Bar horabi csatában sikerül megállítani és lerombolni egy amund városerődöt és elpusztítani az irányítóját, egy Amhe-démont. “Az Amhe-démon amund-testű, szörnyeteg-fejű démon. Amhe-Ramun manifesztációjának porhüvelye. anyagi testének fenntartásához olykor élelemre, szellemének táplálásához pedig véráldozatra van szüksége. Félelmetes külseje ellenére önmagában csak mérsékelten veszedelmes, ám tucatnyi amund démon szolgálja és őrzi. Összesen huszonhárom létezik, többségük a mélysivatagban, titkos templomromokban rejtőzik. A manifesztációs háború krónikája szerint az elsőt közülük al Abadama elestekor elpusztították a dzsennek.

Ha felidézi, fellapozza valaki, a titkos városokról, az amundok harci stratégiájáról olvashat, a sötét együttállás előjeleiről, a manifesztáció eljöveteléről, a shadoni uralkodóház kihalásáról, a többi amund démonról – amik már a Valhalla-éraában megkártyásodtak – az amundok terjeszkedéséről, a kiszáradó Shibaráról, és természetesen a dzsadokról. A dzsadokról, akik e háborúban mindkét oldalon harcolnak, vannak, akik a Manifesztáció hatalma alá kerülnek, és vannak akik érdekből szolgálják – pl. az Amhe-démonok véráldozat-igényeit kielégítő rabszolgakereskedők – az amundokat. Közülük emelkedik ki a háború egyik ikonikus alakja, Habib al’ Fulani, aki egy kurtizánokat amund papok számára felhajtó fuvar során nem egészen 10 eunuch kíséretében hajt végre pálfordulást, előbb egy hat-nebet, majd egy dzsadok lakta oázist meghódító amund csapatot, végül pedig Al Manszur erődjének felszabadításakor egy többezer fős amund sereg legyőzve. A semmiből jött hős Rahim el Haszra egyik meghatározó szövetségesévé válik az Ibara felszabadításában. És természetesen voltak az turbános ellenállás alakjai, mint Haszra, akik körül az Amhe-Ramunéval dacoló akarat csoportosulni tudott.

És persze Ynev valamennyi országa értesül a háborúról. Wayne Champman amund követjárást említ, mely még Toronba, Shulurba is eljut – természetesen sikertelnül. De pénzt, eszközt, humánerőforrást sok nép, ország, város küld.

 

Te kikkel, mikkel játszanál? Kiket látnál szívesen újra a Manifesztáció, a Sivatagi Vihar, vagy a Kötelékek lapjai közül, igaz névvel, új köntösben, vagy csak hangulati kapcsolódásként? Hogyan kártyásítanád meg a dúlás veteránjait, akik vállvetve harcoltak nem egészen húsz éve egymás, most pedig az őket közösen fenyegető iszonyat ellen? Vagy a dzsadokat, akik mindkét odalon tevékenykednek, a daroweeni köpönyegforgatót a megyei harmadosztályba száműzve? Te kit tennél a legutolsó Amhe-démon, a Manifesztáció ellenpólusává? Hogyan terveznéd meg a dzsenneket, fajuk utolsó hírmondóit? Önfeládozó hősök, akiknek az ősei korokkal ezelőtt elpusztították már egyszer Amhe-Ramunt, vagy lappangó spekulánsok lennének nálad? Miket tennél a sivatag teremtményei közül az ívre? A háború gépezete, ipara, politikája hogyan kerülne bevonásra? Az ellenfél hadsorait szétziláló isteni akaratot hogyan vinnéd lapra? A hadsorokat elhamvasztó sogronita küldöttek, a shadoni-gorviki szabadcsapatok, a légiókat kísérő kráni speciális különítmények? Mi a GYÁ, és mi legyen a mitik? A dzsennek vagy Talleren, a Shalarrynok vagy Anq-Weador, a földurak, homokurak, Roxund, a godoni történész-georáfus-időmágus? Mi legyen a Hat-nebHat-neb-bel Reneszánsz formátumon?

 

Szóval, te hogy csinálnád? Tökmindegy, mert a kiegészítő készen van? Minden lap, grafika, stb.? Vagy még vannak kritikus pontok, ahova elfér egy jó ötlet? Lehet, hogy pont a te ötleted fér még bele? Szeretnél egy jó laptervvel halhatatlanná válni? A tiszteletpéldény számít? Vagy a tudat, hogy az a Te Lapod, ami ott van, a honlapon, a lapkeresőben, a displayekben, a mappákban?

Neked mi az, ami a Manifesztációs háborúról ilyen must have?

MDani