Szervusztok!

 

Remélem még mindenkinek élénken él az emlékezetében 2017. december 9-e, amely piros betűs ünnep volt nem csak versenynaptárban, hanem 20 év távlatában is. Rengeteg emlékezetes momentumot ki tudnék emelni, viszont most ama három személy megjelenését idézem fel, akik két évtizede kitalálták eme kártyajáték alapszabályait, megálmodták az első kártyalapok arculatát és a polcokra helyezték az első paklikat.

Igen! Massár Mátyás, Dacher Richárd (Ricco) és Darvas Gábor örömmel tettek eleget a meghívásunknak és pillanatok alatt feloldódtak, amikor újra kezükbe vettek egy-egy lapot, felismertek jó pár régi arcot és látták, hogy mennyien pörgetik még most is a dekkeket. Szerencsémnek tartom, hogy én is találkozhattam velük, sőt sikerült időt szakítanom a meginterjúvolásukra.

Megkésve bár de törve nem, íme az első, ami Mátyással való beszélgetésünk veleje:

“Anno szerkesztőként dolgoztam a Valhalla Páholy könyvkiadónál, és egyszer meséltem Novák Csanádnak a gyűjtögetős kártyajátékokról úgy általában. Tetszett neki a téma, és hamar megfogalmazódott a gondolat, hogy a M.A.G.U.S.-hoz is tervezhetnénk hasonlót. Kezdetben azért, hogy az ismert karakterekről festmények készüljenek, tehát nem is játékban gondolkodott. Csak később született meg a döntés, hogy játszható kártyákat tervezzünk, méghozzá az akkor egyeduralkodó Magic-hez képest egy epikusabb, szerepjátékosabb és kaland-orientáltabb játékot.

A rendszert én hoztam – a Mítosz után ez volt a második kártyajátékom –, és Ricco volt a segítségemre az ynev-hangulat megteremtésében. Együtt csiszoltuk össze a stratégiai és a szerepjátékos elemeket, törekedtünk rá, hogy egyszerre legyen kiegyensúlyozott versenyjáték, de egyben szórakoztató, kalandos is a M.A.G.U.S.-kártya.

Mielőtt véglegesítettük volna a rendszert, bevontuk Darvas Gábort, aki rengeteg kártyajátékkal játszott, számos rendszert ismert. Gábor szétszedte az alfa iterációt az alapjaira, majd az elemekből együtt építettük újra a játékosok által is ismert, végleges formát.

A kiadón belül egy különleges csoportot alkottunk. Némi távolságtartással kezeltek a regényírók meg a szerepjátékfejlesztők, hiszen számukra csak kártyalapokkal szaladgáló fura emberkéknek látszottunk. Nem tudták, mit is akarunk pontosan, és mi, amikor megláttunk egy írót, már csaptunk is le rá, kérdésekkel bombáztuk, mutogattuk neki milyen kártyalapokat tervezünk. Szerencsére vámpírkodásaink dacára nagyon segítőkészek voltak.

Bár sosem voltak élesen meghatározott feladatkörök, a felállás nagyjából azt volt, hogy Ricco felel az Ynev-hűségéért, Gábor a rendszer- és laphibák eltakarításáért, én meg a szerkesztési munkákat viszem, és az ötletkazalból egységes pakli-koncepciókat gondolok ki. Gyorsan haladtunk, pikk-pakk lett vagy ezer kártyalapunk, amit természetesen szűkítenünk kellett.

A Premier kiadás megjelenése utáni hivatalos verseny előtt nagyon izgultunk, és döbbenten álltunk a tele csarnok előtt. Sőt, olyan sokan voltak, hogy a folyosóra is asztalokat kellett tennünk.

A játékosok visszajelzései számos hibát feltártak, Csanád pedig a sikert látva megadta nekünk a lehetőséget egy nagyobb tesztcsapatra, egy olyan gárda összehozására, akik folyamatosan játszanak.

Hamar egyértelművé vált, hogy a játék fő erőssége a változatosság. A játékkörnyezet még az Észak Lángjai lapjaival sem szűkült le pár paklira, és ez pont annak volt köszönhető, hogy a fejlesztés kezdetétől fő szempont volt az ezerarcúság. Azt gondolom, ez ma is így van.

Hálával tartozunk a kreatív játékosközösségnek, akik folyamatosan szolgáltatták a meglepetéseket, rendre olyan kombinációkkal, stratégiákkal leptek meg minket, amik nem jöttek ki a tesztek során. Számunkra ismeretlen paklikkal indultak a versenyeken, és felvezették őket a dobogóra.

Sajnos, a jó fogadtatás után komoly küzdelmet jelentett, hogy a csupa fiatalból álló Valhalla Páholy nagyon lazán kezelte a menedzsmentet. Gyakorlatilag hiányzott a pénzügyek átlátható kezelése, így lehetetlen volt, hogy akkor és olyan formában jelenjen meg egy kiegészítő, ahogy elképzeltük. Ha egy kiegészítőt 250 laposra terveztünk és teszteltünk le, fájdalmas volt, ha csak a fele jelenhet meg. Egy kialakított koncepciót csonkolni sosem szerencsés. Ez a hozzáállás komoly lejtmenetet hozott, és nem csak a kártya terén, hamarosan az egész kiadó bedőlt.

A kártyás közösség is meggyengült, jómagam belekezdtem másba, többek között a Távoli Világok sorozatba, Riccóval a Zenit-sorozatba, majd a család és a saját vállalkozás egyre inkább kitöltötte az életemet, nem maradt idő a kártyajátékra.

Néhány hónapja az internet keresztül megkeresett Máté, majd Praer, és nagyon örültem, hogy meghívást kaptam a 20 éves nagyversenyre, egyértelmű volt, hogy jövök, jövünk.

Tetszik, hogy ennyire sokan eljöttek, és lelkesen játszanak; az meg külön jólesik, hogy úgy gondoljátok a hagyománytisztelet fontos. Kiemelném, hogy nagyon tetszik az új lapok grafikai kivitelezése. Pontosan tudom, mekkora összeg egy illusztráció elkészíttetése, és emlékszem, hogy állandó probléma volt ebből a Valhallás időszakban.

Úgy látom, a mostani gárdával működni fog a játék. Örülök, hogy jó kezekben van a Kiválasztottak, csak így tovább!”

 

Kardtáncos