Kiemelkedés

Végre vége! A Kosfejes Úr látja lelkem miként vágytam már születésem óta a halálra!
Az enyhülést hozó nyugalomra, amikor megpihen végre karom, hisz folyton vérben ázott. Az utolsó nyolc évben különösen. Most pedig itt hever levágva mellettem a vérmocskos sárban… testem kicsavarodva, mint egy rongybaba… lassan elcsorog belőlem az élet utolsó cseppje is…
Pedig mily büszkén masíroztunk Bar Horab ellen! Emlékszem Rancidias fennhéjázó csapataira. Hiába a katonák olyanok, mint a vezérük. Az enyémek csendesebben, de lelkükben a bizonyítás vágyával, hogy a kék szemű fattyakon mutassák meg a pusztítás egyesült erejét.
De a politika, oh de gyűlölöm, közbeszólt! A felderítők pyarroni gyülevész hadról számoltak be. Büszkeségük és a az évezredes gyűlölet erősebb volt… a többi már történelem, az amundok felaprítottak minket külön-külön, mert nem tudtunk bízni Selmo utódaiban, túlságosan fájtak sokaknak még a Dúlás sebei.
Én már akkor tudtam, hogy a gyűlöletünket egyesíteni kell, hisz ott voltam ama első Amhe-démon elpuszításánál egy kósza pillanatra vállvetve a Vastenyerek lovagjaival. Furcsa érzés volt: Mélyen tudtam, hogy Ranagol ezt akarja!
Szavak! A tett halálai! Mennyi amundot mészárolhattunk volna le a tárgyalások ideje alatt…
De a rendbíra szavai még most is a fülembe csengenek: …mert a Kilenc közeleg …aminek végén ott a Fekete Hold …ami a nyolcadik világkorba vezet
Azonnal híve lettem ennek a megváltozott világnak, életemben először valami nagy részese akartam lenni, átvezetni a seregemet az új időkbe. Akkor minden úgy tűnt ez sikerülhet!
Az amundok ellen vívott csatákban éltem igazán! Boldogság? Öröm? Inkább megelégedés, kiteljesedés a pusztításban és végtelen szolgálata a Változás Törvényének. Harcostársakra leltem a pyarroniakban, akik szintén megértették az új idők szavát.
Hogy voltak-e intő jelek? Bizonyára, de nem törődtem velük, mert mindig nagy tettek fedték el velejüket:
Mint mikor Hamed magasságában az egyik emberem kihasználva a csata forgatagát felém hajította kardját. Ma is látom szinte pillanatról pillanatra a közelgő pengét, a rajta megcsillanó vért, hű emberem tekintetében a gyűlöletet:

1 MP Piszkos csel
HARCOS
ID: Pillanat AT: Támadás F: Harc S: 2
[b][i]Közelharci támadás[/i][/b]
Sikeres támadásdobás esetén játékosa megtekintheti az ellenfél Kézben tartott lapjait, és onnan 1 akciólapot eldobathat.

Aztán a felgyorsuló eseményeket, az áldozatra kész Hat Város béli ifjú bajtársat, aki elém veti magát és én engedek a harci láznak… alig hűlt ki az szinte gyermek vére, én már áruló pusztítóm fejét mutattam harcosaimnak, elrettentő példaként.
Aznap valószínűleg megváltozott minden. Megszűntem a szó évezredes jelentése szerint kráni lenni… Mit számít már!? – üvöltöm az égen keringőző keselyűk felé.
Számolatlan csata az egyesült seregek élén. Homokszemről homokszemre visszahódított vérző sivatag. Egy elpusztult kultúra abu baldeki romjai közt vívott folyamatos küzdelem. Ki törődött azzal mivé válunk? Vagy hogy mi lesz békeidőben?
Lehet jobb is, hogy nem tudom meg soha… Nem a nyugodt idők gyermekei vagyunk, csak fegyverek melyek hatékonynak bizonyultak Amhe-Ramun átka ellen.
Aztán El Eiselnél, még a shibarai átkelés előtt, jött a hideg zuhany: Krán kivonja csapatait a háborúból és örökre magára hagyja gorviki hitsorosait. Féktelen dühömet vezéri sátram védtelen oszlopai és vászna bánta.
Viszont első józan gondolatom, a lázadás volt, ami valójában a végső megőrülésbe taszított. Nem filozofáltam sokat a Tizenhármak döntésének évezredes összefüggéseiről, csak annyit tudtam soha többé nem akarok visszatérni a Fekete Határon túlra!
Szerencsére akadtak katonáim, akik együttéreztek velem és a színlelt visszavonulás után kitörtünk a hazatérő csapatok közül. Akkor nem üldözött senki, de tudtam nem játszhatom ki az ősi törvényt.
Pár hónap “önfeledt” kaland, ennyi jutott nekünk. Már nem voltunk katonák, kalandozók lettünk, amundvadász különítmény, akik a legnagyobb démonok trófeájára vágynak.
Tetteinket nem zengik a krónikák, de mi tudtuk: Közel a Győzelem. Eljutottunk Gorvikba, hogy a legkritikusabb fronton segítsünk, de Krán nem vonta ki innen minden ügynökét. Ránk ütött egy elit különítmény, sorra hullottak el társaim, de mi se maradtunk adósaik.
Elsodort egy ló, összezúzva csípőmet, egy pallos levágta bal karom és egy fejvadász épp bevinni készül jól begyakorolt mozdulatát:

1 MP Hátbadöfés
HARCOS
ID: Pillanat AT: Támadás F: Harc S:2
[b][i]Közelharci támadás[/i][/b]
Visszavehető Kézbe, ha sebzése után a célpont aktuális szintje 1 alá csökkent.

Nyolc év szolgálatára tesz pontot most ez a döfés. Nyolc év Qus Quar új világának híveként. Megérte-e?
Még csak nem is remélem! Teszek rá! Én élveztem!
“Halott indul hozzád uram…”

Kardtáncos

A hat darab közelharci támadás közül immár ismertek hármat!
Kitartás!