Bevezető

Az alkotói csapat hátteresével készült interjú tökéletes felvezetés volt a kampány nyitányához, mely a mai nappal hivatalosan is kezdetét veszi! A megszokottakhoz képest igen korán indul a kiegészítő kampánya, hiszen majd 3 hónap van még az április 28-i bontott versenyig, de azt hiszem lesz bőven mit kitárgyalni ezalatt az időszak alatt, hiszen rengeteg izgalmas kártya érkezik és bőven várható nagy durranás a kampány minden időszakában!

Mire is számíthatunk? 12 különböző szerző tollából érkezik majd bemutató, melyek között lesz novella, háttért bemutató írás, játékmechanikai bemutató, a tesztelők szemszögéből bemutatott lap és érkezik a híresség kártyára kerülése is. Több részletre fény derült már klubnapokon, versenyeken, illetve a facebook csoportokban is jelentek meg már teaserek, grafikák, 1-1 lap, de MDani cikkeiből is érdekes dolgok láttak napvilágot. Ami biztos, hogy április végére minden titokra, sötét amund praktikára fény derül!

A manifesztációs háború előzményei

A feljegyzések szerint Psz. 3690-ben a sötét együttállás idején megszületett az utolsó, 23. amhe démon és Amhe-Ramun manifesztációja – ismét – létrejött.  Két évig azonban nem hallatott magáról a manifesztálódott isten, meghúzódott a Taba el Ibara mélyén, hogy aztán 3692-ben Al Abadana határainál előtörjenek a mélysivatagból az amund inváziós seregek. No de mi is vezetett a Kékarcú isten manifesztálódásához és a háború kitöréséhez? Egyáltalán kik azok az amundok? És mi köze van hozzájuk a gladiátor Alephnek, aki később Vaskezű Alex néven kalandozott, aki az egyetlen 3 verzióban is megjelent kalandozó a kártyában?

Az amund-dzsenn-elf háborúk

Az amundokhoz szorosan kötődnek a dzsennek is, mivel őshazájukból egy időben érkeztek Ynevre és ősellenségeskedésüket az őshazából Ynevre is magukkal hozták. Az ősellenség az amund-dzsenn-elf háborúkhoz vezetett, mely az ötödkorban három évezreden át tartott és a Taba el Ibara sivatag kialakulásához vezetett a pusztítással. E háborút sokan az első manifesztációs háborúnak is nevezik, hiszen Amhe-Ramun e háború során is manifesztálódott, igaz ekkor csak egy testben. Az óriási pusztulást hozó háborút végül a dzsennek zárták le, amikor is Galradzsa istenük segítségével a naplándzsával elpusztították a manifesztációt az Ardalai csatában. A háborút bár megnyerték a dzsennek, azonban veszteségeik óriásiak voltak, így a háború előtti hatalmukat már nem tarthatták meg. Míg az amundok mozgó sivatagi városaikba a mélysivatagba húzódtak vissza a föld alá, addig a dzsennek keveredni kezdtek az embernépekkel. Mivel önálló dzsenn birodalom fenntartására létszámuknál fogva már képtelenek voltak, így rejtőzködve, álcázva irányították a virágzó sivatagi városállamokat és birodalmakat tisztavérű dzsenn generációk egymás után, uralkodva a dzsadokon.

Az újabb manifesztációra várva

Az amundok a mélysivatagba visszahúzódva istenük elpusztult manifesztációjának holtesttét a Második (más források szerint harmadik, megint más források szerint első) Titkos Városban, Sonnionban helyezték el, a halál tizenkét termében és a világ elől elbújva várták megerősödésüket és istenük visszatértét. A két manifesztáció között több, mint 6000 év telt el, mely során Amhe-Ramun kis darabokban, türelmesen csempészte vissza magát Ynevre,egyre erősödve és kijátszva az Ősi Egyezményt.

Több jóslat és előjel is jelezte, hogy az amundok erősödnek és Amhe-Ramun ismét ki akarja játszani az ősi egyezményt. Amikor Pyarron végül rászánta magát a cselekvésre talán már késő volt. A Psz. 3676-ban indult expedíció megkísérelte Sonnionban elpusztítani Amhe-Ramun fegyverzetét, Alyr Arkhon azonban kudarcba fulladt a halál tizenkét termének védelmi rendszerével szemben, hiszen nem csak időcsapdák, de nagyhatalmú varázsjelek is védték a fegyverzetet. Darton közbelépésére és helytartójára volt szükség a megmentéséhez, hogy élve jusson ki a halál termeiből a félelf nekromanta.

Vaskezű

Alex több szálon is kapcsolódik történetünkhöz. Darton comturja maga is amund, ám gyűlölet fűti Amhe-Ramun és hívei iránt, mivel családját kiirtották és árva sorsra jutott. Amhe-Ramun ugyanis nem tűri az ellenállást és feltételen engedelmességet kíván meg az ősi néptől. Az amund pantheon többi istenét legyőzte és papságukat felszámolta, ez lett sorsa Alex refis hitű családjának is.

Gladiátorból kalandozóvá válva Alex a kráni tizenhármak egyik testének – Krilehor – elpusztítása után 3675-ben maga is a mélysivatagba indult, hogy bosszút álljon Amhe-Ramun hívein, azonban hat-nebek fogságba ejtették és egy amund kínrituálé keretében megfosztották bal karjától. Mielőtt még feláldozhatták volna, hű társa, Darton helytartója, Airun al Marem azonban kiszabadította és egy koporsóban maga mögött húzva egy lovon kimenekítette maremita csapatával, hogy aztán Alyr Arkhon expedíciós csapatába fusson. Alex hiányzó karját később egy feketeacél kézzel pótolta, melynek köszönheti legendás nevét is.

Na de mi is ez a fegyverzet, amelynek elpusztításától oly sokat remélt a pyarroni szentszék és amit oly féltően őriznek az amundok?

2 MP A Kék Hold vértje
Amhe-Ramun ötödkori manifesztációjának páncélja
ID: Végleges AT: Varázstárgy, Ereklye F: Sor S: –
MANIFESZTUM
Ereklye, Páncél
Csatolható nem nevesített amund kalandozóhoz is.
[állandó képesség] Viselője halál jellemű lesz, Amhe-démonnak minősül és MANIFESZTUM-ot kap.
[állandó képesség] Ha viselőjét sebzés érné, feláldozhat X kalandozót. Ekkor a sebzés X-el csökken.
[állandó képességharci képesség] Ha viselője egy ellenséges kalandozónak sebzést okoz, akkor csapatába egy jelző Rinna kerül.

 

MANIFESZTUM? Amhe-démon? Egy ereklye, amit a nem nevesítettek is viselhetnek? Na és mi az a jelző Rinna? Mindenre a kék hold fénye derül hamarosan!

Jabbah