II. Élő Kincsvadászat – avagy kártyázás a szabadban

Sziasztok Zsugások!

 

Élő? Kincsvadászat? WTF?

Tudom, még korainak tűnik, de nem véletlen, hogy jelentkezem az áprilisi verseny hírével. Egyrészt szeretném, ha felkészülnétek testben és lélekben erre a különleges formátumra, másrészt szeretnék időt hagyni a paklik kialakítására, tesztelésére. Mindenek előtt azonban, válaszolnék a joggal felmerülő kérdésre: “Élő Kincsvadászat? Hö? Ammegmi?”

A verseny kuriózumát az adja, hogy nem fedett pályás lesz, hanem kint a szabadban, lélegző fák között, lenyűgöző környezetben. Mielőtt megijednétek tőle: NEM fogunk hosszan túrázni. A helyszínt úgy választottam meg, hogy rövid sétával elérjük célpontjainkat, ahol a játékokat játszani fogjuk, és ahol az egyedi kihívásokat ÉLŐBEN fogjuk teljesíteni.

A verseny formátuma Korfoduló lesz, de ez ne riasszon el senkit. A személyes élményeimet megosztom veletek az előző, és idén eddig egyetlen ilyen versenyről. Nem is olyan rég kipróbáltuk, és 9 játékos, 9 különböző paklit indított. Nagyon változatos volt a környezet, sőt, neves kalandozó is indult, ami nem várt módon be is húzta a versenyt. Nem mondom, hogy ha öt vagy tíz alkalommal ebben a környezetben kéne játszanunk, akkor is ilyen változatosnak éreznénk, de az új kiegészítő hamarosan megjelenik, így erre nincs is túl nagy esély, hogy kiderüljön.

 

Mivel kell készülni egy ilyen versenyre?

Mondom a listát, és tessék komolyan venni! Étel és ital, ami egész napra kitart. POKRÓC (azt is csinálhatjátok, hogy ketten összebeszéltek, így nem kell mindenkinek hoznia, elég ha minden második embernél van egy kétszemélyes leteríthető valami) az egy fontos kellék, mert esetenként ezen fogunk játszani, sajnos nem minden megállónál tudunk padokhoz ülni. ESŐKABÁT ne maradjon otthon, mert a tavaszi időjárás lehet szeszélyes. Nem kell aggódni, ha esetleg rossz idő lenne, akkor megoldott a beltéri játék is a Zirci Városi Könyvtárban.

 

Egyéb opciók és lehetőségek

Ez a másik ok, amiért ilyen korán megszületett a kiírás, ugyanis lehetőség van úgy eljönni a versenyre, hogy aki szeretne az itt alszik. Ez megoldható nálunk, a kertünkben sátorban(nekünk nincs tehát hozni kell), vagy a tőlünk 100 méterre lévő panzióban. A panzió pénzes történet, a sátrazás nyilván nem. Miért jó ez? Egyrészt azért, mert így az esetleg hosszúra nyúló nap végén nem kell fáradtan hazaautóznotok és a napot le lehet zárni egy jó kis beszélgetős sörözéssel. Másrészt azért, mert vasárnap a kertben egy jó kis bográcsozást tudunk rendezni, ami mondanom sem kell, hogy jó mulatság. Emiatt akár a párotokat is elhozhatjátok, mert a közelben van bőven látnivaló, vagy ha mást nem is, a Zirci Apátság Arborétumát mindenképpen javaslom – akár addig, míg délelőtt a bográcsos kaja el nem készül. A részletekért keressetek bátran engem, írjatok rám, vagy hívjatok fel (+36309726216). FONTOS: aki itt szeretne aludni, és szállásra van szüksége, az NE az utolsó pillanatban kapjon észbe.

 

A verseny

“Qusarma székhelyéről, Sorappából indultunk útnak. Az oly kíméletlennek tűnő sivatag itt még nem eresztette ki oroszlánkörmeit. A Sheral déli lejtőit uraló őserdők – amik az emírség gazdagságát biztosítják – árnyéka, és a Shibara forrásvidéke egészen elviselhetővé teszi a forró környezetet. Sajnos nem sokáig élvezhettük ezt a luxust, mert utunk célja még igen távolinak tűnt. Néhány hetünk volt csupán, hogy elérjük a Mélysivatagot, és Thon-nion rejtett városát. Megbízóink felkészültek voltak, a pénz láthatóan nem számított. A legkiválóbb felszerelésekkel, térképekkel és útmutatásokkal láttak el minket. A háttérben mozgatott szálaknak köszönhetően, sivatagi törzsek védelmében közeledtünk Al Hidema meghódított emírségéig. A várost nem használhattuk, hogy enyhítsünk a sivatag okozta nehézségeken. Félő volt, hogy a hátrahagyott amund helyőrség felfigyel ránk. Márpedig, amennyire csak lehetett titokban kellett tartanunk szándékunkat. Szerencsére kísérőink úgy ismerték a sivatagot, mint a tenyerüket. Rejtett víznyerő helyeken éjszakáztunk többször is, amit sosem fedeztünk volna fel, ha magunkra vagyunk utalva. Hidemát északról kerültük el, a Dzseizannak nevezett tanúhegység lábánál. Az amundok figyelő tekinteteit elkerülve hamarosan elértünk egy nagyon furcsa helyre. Mielőtt a hegyvonulatot elhagytuk volna, a keleti lejtőkön szemünk elé tárult az Arah’hatal egyszerre hátborzongató és lenyűgöző látványa. Holtukban megkövesedett fák vonulata húzódott mindenütt, afféle mementó az első manifesztációs háború emlékeként. Az itteniek Arda kővé vált erdejeként emlegetik, és ezen a helyen zajlott a sorsdöntő ütközet, ahol az elfek és a dzsennek elpusztították Amhe-Ramun porhüvelyét. Korábbi kísérőink, még Hidema előtt elváltak tőlünk, mert ez a terület már nem állt a fennhatóságuk alatt. Itt a homoki elfek és a Fayuma törzs volt az úr – az amundokon kívül természetesen. Ez utóbbiak voltak újdonsült segítőink, bár egy apró nézetletérésnek köszönhetően majdnem egymásnak ugrottunk. Szerencsére sikerült elsimítani az eltérő kultúrákból fakadó sérelmeket – amiben nagy szerepe volt, megbízóink előrelátóan ránk bízott ékszereinek és csecsebecséinek. Ha ők nincsenek, valószínűleg sosem jutottunk volna el a végállomásig. A Mélysivatag még mogorvább környezet az ember fia számára, mint azok a területek, amiken eddig haladtunk keresztül. Egyetlen rossz döntés is az egész csapat végét jelentheti. Az a néhány fayuma, akik velünk tartott, jól értette a dolgát. Épségben jutottunk el a rejtett város szurdokához, ahol a a Sheralból eredő folyam végül elenyészik. Már csak át kellett kelnünk rajta…”

 

A versenynek tehát két questje is lesz, ahogy az a fenti történetből is kiderül. Az egyik, hogy meglátogatjuk Ardae kővé vált erdejét, ami a menetelést leszámítva nem lesz különösebb kihívás. Az igazi megmérettetés azonban csak ezután következik: át kell kelnünk a Sonionba vezető szurdokon, ahol a folyam végül eltűnik, hogy megkaparinthassuk a csodálatos ékköveket – azaz a bontatlan extra kiegészítőket. Kalandra fel vándor! Készítsd fel magad, és a paklidat, hogy megszerezd méltó jutalmadat! A Taba el Ibarában találkozunk!

 

Élő Kincsvadászat – Korforduló