Nagy GergelyBemutatkozik az Erioni éjszakák új illusztrátora

Nagy Gergely vagyok, amióta csak az eszemet tudom, MAGUS rajongó! Kilenc éves koromban volt először a kezemben MAGUS pakli, néhány évvel később már mindennapos volt a baráti társaságban a kártyázás, egészen felnőtt korunkig. Közben természetesen jöttek a regények, és a szerepjáték sem maradhatott ki. Mondhatni végigkísérte az életemet a magyar fantasy alapköve, ezért is jelentkeztem a kártyaillusztrátori csapatba.

Még ennél is régebb ideje készítek fantasy témájú képeket, egészen gyerekkorom óta. Szüleim állítása szerint már a fiatalkori képeimben is a fantáziám volt a meghatározó, ez később egyre erősödött, míg végül eljutottam addig, hogy kizárólag fantasy képeket rajzolok-festek. Hol hagyományos technikával, hol digitálisan – bár tény, hogy az elmúlt években inkább a digitális képek irányába billent a mérleg. Ennek ellenére a számítógépen készült képeimnél is odafigyelek arra, hogy úgy fessem meg őket, ahogyan vászonra is tenném.

A bordély

Mikor megkaptam a felkérést, hogy mutassam be a kiegészítőhöz készült egyik grafikámat, komoly “bajban” voltam. Egyrészt mert a rengeteg képből, amit készítettem, fogalmam sem volt melyiket válasszam, másrészt pedig nem minden illusztrációhoz őriztem meg a munkafázisokat. Végül azért a „BordélyBordély” című munkámra esett a választásom, mert ez egy sok szereplős, komplexebb kép, így a bemutatása kifejezetten érdekesnek ígérkezett.

A képhez az alábbi leírást kaptam: A helyszín egy utca valahol az Örömnegyedben. Velünk szembe egy bordély áll. Hatalmas teraszát kőoszlopok tartják. Egyes oszlopok között faragott kőkerítés. Az egyik ilyen kerítésen egy prostituált könyököl, ujjával csalogat. Egy másik az egyik oszlopnak háttal támaszkodva kéjelegve próbálja magára vonni a figyelmet. Az ajtóban egy harmadik láthatóan már egy jól öltözött kuncsafttal egyezkedik.

Kompozíció

Mikor megkapom egy grafikához a háttéranyagot, általában csatolnak mellé pár referencia fotó is, amiket fel tudok használni. Rossz szokásom, hogy ezeket nem használom fel 🙂 Itt viszont úgy döntöttem, az oszlopos épület kifejezetten jó kiindulási alap a kép perspektívájának kialakításához.

Általában néhány réteggel dolgozom, de az sem ritka, hogy egyetlen layeren készül az egész kép, bár a sorrend akkor is mindig ugyanaz: először az elrendezés, utána a háttér, majd a figurák. A MAGUS kártyakon kifejezetten odafigyelek, hogy minél több réteget használjak, ha esetleg később módosítani kell egyes részleteket.

Ezután kezdtem el elrendezni, hogy melyik alak hol foglaljon helyet. Mindig sokat töprengek, hogyan lenne a legjobb a kompozíció – különösen egy sok alakos képnél. A lényeget úgy tudnám tömören összefoglalni, hogy arányosan legyen kitöltve a tér, ne maradjanak üresen tátongó részek. A leírásban szereplő három “pillangó” helyett végül négyet raktam a képre, hogy legyen egy központi alak is, aki közelebb áll a nézőhöz. Persze, ha az ember fotózna egyet egy erioni bordélyban, az biztosan nem lenne ennyire megkomponált, kitakarná egymást néhány alak. De fontosabbnak éreztem, hogy az ábrázolás kifejező legyen, mint valósághű.

Vázlat

Miután felvázoltam a figurákat és a pózokat, nekiláttam a ruhák elnagyolt megtervezésének. Ennél a lépésnél megfordult a fejemben, hogy a lányok klasszikus középkori ruházatban legyenek (rakott szoknya, fűző, stb., mint ami a referencia képek között is szerepelt). Számomra viszont ezek “túlromantizált” ruhák. Nem jól öltözött, csinos örömlányokat akartam a képen, inkább romlottabb, kihívó, sokat megmutató ruhákat. Ha betévednék Erionba, és egy átlagos utcára nyíló bordély mellett elmennék, nem a gyönyörű luxuskurtizán fogadna, hanem egy ócska lotyó, akinek lehet aznap a sokadik kuncsaftja lennék.

Az egész kép hangulatát végül ez határozta meg a fejemben, és a lányokat is eszerint terveztem. Így született a vázlat, amin megrajzoltam a ruhákat és az arcokat. Egyetlen fodros szoknya szerepel rajta végül, az is mini, sokat sejtető. A tollas fejdíszt azért megtartottam a klasszikus örömlány vonalról. Ezt küldtem el véleményezésre, és rá is bólintott mindenki.

Háttér

Miután mindez megvolt, jöhetett a kidolgozás. Először mindig a háttérrel kezdem. Mivel a felső rétegen halványan ott a ceruzavázlat, ezért ahol alakok lesznek, ott a hátteret egészen elnagyolhatom. Miközben az oszlopos résszel végeztem, további ötleteim támadtak: bár elvetettem az előkelő nyilvánosház elképzelést, azon agyaltam, mivel lehetne feldobni ennek az “olcsóságát”. Mi az, amitől bár elfeslett, de közben a luxus látszatát igyekszik kelteni? A szemem előtt ekkor egy egzotikus kupleráj jelent meg! Mi másra vágyna a nagyvárosi átlagpolgár, mint néhány pálmafára és könnyen beszerezhető egzotikus növényre?

Miközben tovább haladtam, még mindig üresnek éreztem az oszlopot támasztó lány előtti teret. Valamit akartam rakni oda. Talán egy állatot? Sokszor használok állatokat kiegészítő elemnek (például a koszfészek feldúlásákoszfészek feldúlásánál a saját kutyáimat rajzoltam meg, vagy a koldustanyánál a sok macska a háttérben, akik játszanak, nézegetnek, turkálnak). Ha pedig itt egzotikus növények vannak… akkor egy párduc mekkora király lenne!? Király is lesz, csak akkor már nem egy olcsó, de pálmafákkal feldobott bordélyról lesz szó, hanem egy kicsit pénzesebbről. Annyi baj legyen gondoltam, kell oda az a párduc! 🙂 Így a megfestett kész háttérelemekhez hozzácsaptam még egy párducvázlatot is:

Alakok

Miután a háttérrel elkészültem, nekiláthattam a figurák megfestésének. Ilyenkor a vázlathoz képest kisebb változtatásokat még beiktatok, ha úgy ítélem meg, hogy a kész képen jobban mutatna. Jelen esetben például a kerítésen könyöklő nőn lett egy kicsivel kevesebb ruha. Mondjuk 100%-al. Arra azért ügyeltem, hogy a lényeges részek takarva legyenek. 🙂 A kezdeti pózbeállításban ez a figura könyöklés közben bagózott. A ceruzavázlatnál ezt már elvetettem, de a kész képen végül mégis visszatértem az eredeti elképzelésemhez.

Látható, hogy nem feltétlenül akartam szép nőket. Inkább megviselt arcú lányokat, akik valamikor talán gyönyörűek lehettek, ha nem fárasztja el őket testileg-lelkileg ez a munka. Ezért vastag sminket mázolnak az arcukra minden este, hogy kívánatosabbak legyenek az egyszeri kalandozó számára. Miután mindennel megvoltam, már csak a párduc volt hátra, így nekiálltam beilleszteni a képbe.

Az illusztráció elkészítésével összesen nagyjából nyolc óra munka volt. De egy élmény volt dolgozni rajta! Zárszóként pedig szeretnék köszönetet mondani minden illetékesnek, hogy MAGUS illusztrációkat készíthetek! Egy álom vált valóra, remélem a képeim elnyerik a játékosok tetszését is,

Nagy Gergely
http://nergalart.deviantart.com/gallery/62808852/M-A-G-U-S-Card-Illustrations